Boyfriends ♡︎chanhyunin♡︎✔

♡︎2♡︎

꧁♡︎ ♡︎♡︎꧂

Jeongin konkrétan végigszáguldott az egész folyosón, kezében a füzetet szorongatva. Megpróbálta átgondolni mit fog mondani az idősebbnek, ezen pedig annyira töprengett, hogy egyenesen nekiszaladt valakinek. Ijedtségében majdnem a földön kötött ki, de az ismeretlen elkapta a karját. Filmbeillő jelenet volt, egészen addig amíg Innie meg nem pillantotta az arcát. Chan volt az. Gyorsan felegyenesedett és lehajtotta a fejét.

-Ne haragudj Chan hyung, elbambultam és nem vettelek észre!

Chan szíve majdnem kiugrott a helyéről. Tudja a nevét!

-Meg van bocsájtva!-mosolygott rá.-Remélem nem ütötted meg nagyon magad!-emelte fel a kisebb fejét. Jeongin arca a lehető legpirosabb színben tündökölt, amit Chan sem tudott nem észre venni.

-Nincs semmi bajom!-válaszolta végül.

-Hová igyekszel ennyire?-tudakolta.

Jeongin rögtön lefagyott. Most mit mondjon? Hazudjon neki? Annak semmi értelme nem lenne.

-Hyunjin hyung a teremben hagyta a füzetét, vissza akarom neki adni!

-Menjünk ketten, én is oda készültem!

-O-oké!-dadogta.

Elindultak, Chan pedig óvatosan átölelte a derekát.

-Mesélj Innie, hogy megy az iskola?

-Hát, nehezebb, mint tavaly!-nevetett. Próbált a lehető legtermészetesebben viselkedni és figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy tudják egymás nevét.

-És ez sajnos egyre nehezebb lesz!-sóhajtotta gondterhelten.

-És neked?

-Nem tudom, hogy maradjak-e egy évet még, vagy menjek egyetemre. Hamar kell döntenem, szinte időm sincs erre, hogy átgondoljam.

-És hogy döntesz végül?-nézett rá óvatosan.

-Felkészületlennek érzem még magam, de a szüleim nagyon szeretnék, hogy idén ballagjak!

-Remélem meg tudtok egyezni!-mondta halkan.

-Köszönöm!-mosolygott rá.

A teremhez érve elkapta a lámpaláz, gyomrában pedig mintha ezer meg ezer pillangó tombolt volna. Az ajtóban már ott állt Hyunjin aki eléggé meglepődött kettejükön.

-Szia!-puszilta meg gyorsan Chant, majd érdeklődve Innie felé fordult.

-A teremben hagytad a füzeted, úgyhogy visszahoztam neked!-nyújtotta felé.

Hyunjin majdnem elolvadt a kicsi látványától, édesnek találta Jeongin zavartságát.

-Belenéztél?-kérdezte.

Innie annyira megijedt, hogy elejtette a jegyzetfüzetet.

-Semmi baj, nem haragszom, ha belekukkantottál!- vette fel a földről. -Sőt, örülök, hogy belenéztél! Melyik tetszett a legjobban?

-Mindegyik!-sütötte le zavartan a szemét.-Nagyon szépek lettek mind!

-Köszönöm!-suttogta, majd óvatosan magához ölelte. Mellettük Chan mosolyogva figyelte őket, szíve egyre hevesebben kalapált a mellkasában.

-Azt hiszem, most megyek, nem zavarlak titeket!-bontakozott ki Jeongin az ölelésből. A két idős szája rögtön lekonyult, nem akarták, hogy még elmenjen.

-Maradj, még kérlek!-nézett rá bociszemekkel Chan, Hyunjin pedig hevesen bólogatott.

-Nem akarlak titeket zavarni!-mondta szomorúan. Nem akart kettejük közé állni csakmert ő szerelmes beléjük.