Celeste

26

A napsütésre ébredtem. Nagyon ritka így december végén. Felültem és Samre néztem. Még aludt. A hátán feküdt félig kitakarózva. Betakargattam és kikeltem az ágyból. A mosdóba mentem először, hogy fogat mossak és lezuhanyozzak. A fürdőbe lépve egyből megláttam, hogy egy cetli volt a tükörre ragasztva.

"Melóba mentem, hívd fel Andret reggeli után. -T"

Ott hagytam a cetlit, hisz Samnek szánta, gondolom ide szokta ragasztgatni ha üzen valamit. Elég old school. Bár anya is ezt csinálja. Csak ő a hűtőre ragasztgat száz cetlit és fogalmunk sincs soha melyik aktuális.

Zuhany után felvettem a rövidnadrágom és a pólóm majd vissza mentem. Sam akkor ébredezett.

-Hol voltál?-kérdezte reggeli rekedt hangján.

-Zuhanyoztam.

-Gyere vissza még kicsit.-morgott.

Nem mondtam nemet. Visszafeküdtem mellé.

-Jól vagy?-fehérnek tűnt.

-Csak fázok.-rántotta meg a vállát. Ráterítettem az én takarómat is.

-De akkor neked így nem jut.-vissza akarta teríteni rám.

-Nem kell Sammy.-nem engedtem neki.-Hozzak valamit?

-Csak maradj itt.-rosszul volt, egyértelmű, hogy nem hagyom magára.

Felemeltem a plédjeit és bebújtam mellé. Szembe feküdt velem. Magamhoz öleltem és a hátát kezdtem simogatni.

-Már sokkal jobb.-szólalt meg öt perc után. A hangja is sokkal kellemesebb volt.-Elengedhetsz mostmár ha akarsz.

-De nem akarlak.-nekem is jó érzés volt. Megnyugtató.

Egy ideig még feküdtünk így, aztán összeütöttünk egy kis reggelit meg kávét.

-Egyébként apud üzit hagyott a fürdőben.-beleittam a kávémba. A nap megmentője.

-Mit írt?-követte a példámat. Végre jó találni még egy kávé függőt.

-Hogy dolgozni ment, meg hogy hívd fel Andret.

-Ennyi?-bólogattam.

Megette az utolsó falatot a szendvicséből majd a telefonjáért nyúlt. Kikereste a számát és a füléhez emelte a telefonját. Magán jellegű hívás lehetett, mert kiment a konyhából. Én pedig nem akartam hallgatózni így a közösségi médiát bújtam míg vissza nem jött. Hatalmas vigyorral az arcán lépett be.

-Celeste.

-Sam?

-Hatalmas lehetőséget ajánlott Andre.-izgatott volt.

-Gratulalok Sammy. Szabad tudni mit?

-Nem érted. Nem nekem. Nekünk.-Nekünk? Tényleg nem értem. Folytatta.-Az őszi kis erkélyes rögtönzött fellépésünknél mikor ott álltak a szembe lévő lakásba faterék, ő is ott volt. Minket akar egy privát buliba, szilveszterre a klubba.

Azt se tudtam mit mondjak erre. Sosem tartottam magamat ennyire jónak. Fellépjek? Rendesen? Szilveszterkor. Dehát az holnap van!

-Öltözz Cel, azt mondta lent megbeszéljük a részleteket.

***

Este fél tíz volt. És Sammel már lent voltunk a klubban. Fontos kliensek érkeznek az este. Akik leszervezik és fizetik az illegális autó es motor versenyeket. Amikor először voltam itt, már akkor is említette Andre, hogy szoktak nekik rendezvényeket szervezni. Középkorú pénzes férfiak és néhány nő is lesz köztük, bár ritkán hozzák magukkal a feleségeiket. Elmondhatatlanul izgultam. Tegnap és ma is egész nap gyakoroltunk. Egy órás fellépést kért tőlünk háromnegyed tizenkettőig. Utána maradhatunk mi is bulizni és még csatlakozik néhány tag fél tizenkettő fele. Adott egy listát, hogy melyik dalok közül válogathattunk. Szerencsére a legtőbbet ismertük, így csak gyakorolni kellett. De valljuk be. Így is nagy teher volt a vállunkon. Vagyis inkább az enyémen. Sam nem izgult már. Adta a kemény fickót. A pultnál állt és egy alkohol mentes koktélt iszogatott. Miközben közelítettem én is a pulthoz, végig mértem. Fekete farmert és fekete inget viselt amit csak félig gombolt be, szabadon hagyta láttatni a tetoválásait. A haja hiába volt levágva, így is pokolian jól nézett ki. Ha valaki nem tudja mi van vele, sehogy se jönne rá, hogy beteg. Hisz még én se tudtam sokáig.