Semantic Error [MAGYAR FORDÍTÁS]

Prológus

A diákoknak több, mint a fele elaludt az egyetem szemináriumi termében. Egy olyan helyiségben, ahol több száz diák tartózkodott, a professzor nem tudott figyelni rájuk. Sőt, még a pódiumon előadó egyén sem volt valami szemet gyönyörködtető látvány.

A prezentáló egy nagyméretű kockás inget viselt, egy ódivatú, sötét farmerral és egy fekete sapkával párosítva, amit annyira a fejébe húzott, hogy alig látszott ki valami az arcából. Azonban, amikor megnyomta a lézergombot, hogy elkezdje a prezentációt, az eddigi unott tekintetek megteltek csodálkozással.

„Sikeres emberi tulajdonságok a Hanguk Egyetem diákjai között és a Kötelességük, illetve Szerepük A Társadalomban."

A kilencvenhármas betűméret olyan hatást keltett, mintha a betűk annyira össze lennének nyomva, amennyire csak lehet, de ami ennél is meglepőbb volt, hogy GulimChe betűtípust használt hozzájuk. Nem is, a legnagyobb probléma inkább a háttérben meghúzódó halvány BonoBono* karakter volt. Vagy talán a szivárványszínű szótagok?

/Lábjegyzet: *Egy karakter egy japán mangából/

– Elkezdem az előadásomat.

A prezentáló közömbös arckifejezéssel a következő diára lépett, mintha gúnyosan arra várna, hogy mit fog reagálni a hallgatóság. Az alcím citromsárga volt, fekete háttéren, de az olvashatatlan, borzalmasan nagy betűméret továbbra is megmaradt.

– Ebben a prezentációban a neves végzettjeink útján fogom megvizsgálni, hogy a Hanguk Egyetem mennyire hatékonyan képez keresett, tehetséges, őszinte, kreatív és szenvedélyes embereket, miközben újra definiálom a személyiségjegyeket, illetve, hogy milyen szerepet kell játszaniuk a hallgatóknak a jövőben.

A diákok, akik korábban felkeltek a projektor által felnagyított sokkoló PowerPoint diákra ismét elszundítottak.

A beszélő hangja unalmas és lapos volt. Mindegy, milyen sokáig vártak, nem akart vége lenni az első mondatoknak.

– Először is, ezeknek az embereknek őszintének és tehetségeseknek kell lenniük.

A prezentáló alaposan megvizsgálta, hogy a Hanguk Egyetem weboldalán létezik- e „tehetséggondozó" program, majd arra a következtetésre jutott, hogy nem.

Példaként olyan öregdiákokat hozott fel, mint a politikust, akit diszkvalifikáltak egy nemzetgyűlésről csalás miatt, a professzort, aki kitalálta a disszertációját, vagy az üzletembert, aki az alkalmazottjaitól munkáért cserében pénzvisszatérítést fogadott el, és még ehhez hasonlókat.

A tartalom kivételesen mély és logikus volt. Ritkának számított egy olyan diák, aki ilyen szorgalmasan dolgozott a csoportprojekten egy olyan órára, amire csak két kreditet kapnak. Sajnos az előadás végére kevesebb, mint tíz ember figyelt beleértve a professzort is.

Az előadó tíz percen keresztül az őszinteséget és a tisztességet hangsúlyozta, ám amikor befejezte, kapott egy kis tapsot.

– Ennyi lenne.

Abban a pillanatban, ahogy az utolsó slide-ra pörgetett, pár ember, akik még mindig ébren voltak döbbenten felkiáltottak. Még az álmos diákok is, akiket nem érdekelt az előadás rögtön a képernyőre figyeltek.

„Csapat vezető: Chu Sangwoo
Előadó: Chu Sangwoo
Anyagkutatás (1.rész): Chu Sangwoo
Anyagkutatás (2.rész): Chu Sangwoo
Anyaggyűjtés: Chu Sangwoo
Prezentációt készítette: Chu Sangwoo
Csoport tagjai: Chu Sangwoo"

A professzor frusztráltan nézett rá a szemüvegét feltolva, miközben a diákok susmorogni kezdtek.

Figyelte az izgatott zizegést az előadóteremben, és azt gondolta, ezt nem más okozta, mint a híres karakter, amit háttérként használt Chu Sangwoo a projektjében, majd mindezt elkönyvelte magában egy jó visszajelzésnek.

return 0;

/Lábjegyzet: A sikeresen befejezett számítógépes programot jelöli/

Egy diák, a fejébe nyomva a sapkáját belépett a professzor irodájába. A tanár úr megkérte, hogy foglaljon helyet, ám ő továbbra is komoly arcot vágott.

– Örülök, hogy látlak, Sangwoo. A prezentációd miatt hívattalak.

– Volt vele valami probléma?

– A tartalma elég megkapó volt. De... – A professzor tanácstalannak tűnt, miközben a jelenléti ívet lapozgatta. Chu Sangwoo meglepően mélyreható prezentációt készített, de mindennek ellenére, ez mégis csak egy csoportos projekt. Volt még rajta kívül három ember a csapatban. – A csoport többi tagja egyáltalán nem vett részt a munkálatokban?

– Nem – válaszolt Sangwoo rezzenéstelenül.

– Mondd el részletesen!

– Eredetileg nekem az anyagkutatás első részét kellett volna megcsinálnom, illetve elkészítenem a prezentációt. De az az ember, aki úgy döntött, hogy megcsinálja az anyagkutatás második részét nem tartotta be a szavát, hogy elküldi az adatokat hat órára, ezért befejeztem helyette. Ami pedig a prezentálót illeti, nehezére esett volna eljönni az órára, mert a nagynénjét gyászolja, szóval megcsináltam az ő részét is.

– Mi a helyzet az utolsó taggal?

– Eddig még soha nem láttam azt az embert.

A professzor bólintott, és háromszor is ellenőrizte a jelenléti ívet Aztán ismét alaposan átvizsgálta, mintha felfedezett volna rajta valamit.

– Látom, van egy leendő diplomás a csoportban. Ő küldött nekem egy e-mailt, amelyben arra kért, hogy mentesüljön a jelenlét alól ezen a héten egy tengerentúli verseny által rendezett díjátadó miatt.

– Hallottam, hogy valaki csatlakozott egy versenyhez.

– Ismerve a szituációt, egy kicsit túlzás kihagyni a nevét, nem igaz? – pillantott a professzor Sangwoora.

– Nem, nem hiszem.

– Miért?

– Végiggondoltam a körülményeket, és egyedül a mai órán hiányozhatott volna. Az az ember nemcsak nem segített, de sem az órákon, sem a találkozókon nem vett részt.

A professzor eléje dobta a jelenléti ívet.

– Nézd! Eszerint az utolsó és a mostani alkalmától eltekintve, részt vett minden órán...

– Nem tudom. Biztosan rávett valakit, hogy írjon alá a nevében.

A professzor arckifejezése furcsán megváltozott Sangwoo válaszát hallva.

– Értem. Megértettem. Elmehet, Chu Sangwoo.

– Igenis! – hajolt meg, és ugyanolyan komoly arccal távozott az irodából, mint ahogy érkezett.