Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Mondtam már, hogy nem vagy normális?

2021/04/08

Ma két dolog miatt keltem korán. Először is meg kell vennem Matyi születésnapi ajándékát, másodszor is pedig le kéne szerződtetnem magamat egy modell cégnél. Az utóbbival kezdtem. Ezt körülbelül két és fél óra alatt intézem el, mivel az előző napokban már megnéztem mi a választék. Viszont azt nem tudtam, hogy milyen ajándékot vegyek drága barátomnak. Hirtelen viszont egy remek ötlet jutott eszembe. Elindultam egy közeli üzletbe. Leparkoltam a Suzuki Vitarámat, és már lépkedtem is úti célom irányába. Mikor beléptem az ajtón, a fejem feletti kis csengő jelezte, hogy megérkeztem a boltba. Nem kellett sokat nézelődjek ahhoz, hogy megtaláljam azt, amit keresek. Ott lógott a többi nyaklánc között, annyi különbséggel hogy ez más volt. Egy ezüst kereszt függött a láncon, tömör ezüst, és nekem pontosan erre volt szükségem.

- Elnézést! Tudna segíteni? - szóltam oda az eladónak.

- Persze, megyek - mondta, miközben elindult felém.

- Ezt a nyakláncot szeretném megvenni - mutattam az említett példány felé.

- Magának lesz? - kérdezte, mialatt kiszedte az ékszert.

- Nem, egy nagyon kedves barátomnak - válaszoltam mosolyogva.

- Esetleg valamilyen alkalomra? - érdeklődött tovább, amíg a pult felé haladtunk.

- Igen, a születésnapjára. Esetleg kaphatok hozzá valamilyen dobozt?

- Persze, ilyenek vannak - vett elő négy félét.

- Rendben, akkor ezt szeretném és a nyakláncot - mutattam egy olyan dobozkára, aminek a tetejére írni lehetett.

- Rendben, ez összeessen 28000 forint lesz. Készpénzzel vagy kártyával szeretne fizetni?

- Kártyával.

- Rendben. Valamint itt van a nyaklánc érték bizonyító kártyája.

- Köszönöm szépen.

- Én köszönöm, hogy nálam vásárolt. Viszont látásra.

- Viszlát - köszöntem el.

Visszaültem a kocsiba és felhívtam Gabent.

- Szia, tesó. Most végeztem, megyek haza. A buli mikor kezdődik?

- Szia. Öt körül, de mi még a boltban vagyunk, úgyhogy idő még végzünk.

- Oké, akkor otthon találkozunk. Szia.

- Szia.

Hamar hazaértem, legalábbis ha azt a röpke egy órát nevezhetjük gyorsnak. Fölmentem a szobámba és leültem az asztalhoz, kerestem egy tollat és elővettem a dobozt. Egy darabig töprengtem, hogy mit írjak rá, de kitaláltam valamit. Végül ez lett a végeredmény: Igaz csak pár napja ismerlek mégis egy csodálatos embert találtam. És mikor megpillantottam ezt a nyakláncot egyből rád gondoltam. Arra az emberre, aki mindent kibír, még azt is, ha teljesen összetörik. Így hát tőlem ezt kapod születésnapodra. Isten éltessen! Puszi: Zoé

Mikor befejeztem beraktam egy ajándéktasakba, és mellé egy „kis" adag whisky-t, majd gondosan elrejtettem. Egy kis idő elteltével ordibálást hallottam az utcáról.

- Húgi, engedj be! - ismertem fel Gabi hangját.

Lekocogtam a lépcsőn, odanyúltam a kulcsért, kinyitottam az ajtót, és már kint is voltam az udvaron. Kinyitottam a kaput és egy csapat fiúval találtam magamat szemben.

- Sziasztok - köszöntem némi meglepettséggel a hangomban.

- Szia - köszöntek majdnem egyszerre. Az ő hangjukban pimaszságot véltem felfedezni.

- Zoéról le lehet szállni, a húgom, és nem egy kurva - mondta Gabi a kocsiajtót támasztva.

- Nyugi haja szála sem fog meggörbüli, legalábbis semmi közünk nem lesz hozzá. Viszont lassan elő kéne készülni a bulira - szövegelt valami magas fickó.

- Dani? - tettem fel a kérdést, ami kicsit engem is meglepett.

- Igen? - nézett rám kérdőn.

- Rég láttalak - vetettem oda mosolyogva.

- Álljunk meg egy percre gyerekek. Ti ismeritek egymást? - nézett ránk Gaben.

- Aha, már egy ideje - felelte Dani.

- És én erről mért nem tudok?

- Közép suliba egy osztályba jártunk, de akkor még nem ismertétek egymást, legalábbis gondolom ez a magyarázat.

- Igen, így van - bólintott Dani.

Bementünk és elkészítettük a terepet. Ez alatt két kocsi is érkezett, amelyek közül az egyiket Matyi vezette így a parti is kezdetét vehette.

Körülbelül 15-en lehettünk, így legalább ennyi ajándékot kapott az ünnepelt. Leginkább alkohollal boldogították az életét, viszont nem csak piák lapultak a csomagolás alatt. Gabitól például egy képet kapott, amin ők láthatók ez az idézet állt: „Az igazi barátsághoz két hülye kell".

Utoljára az én ajándékom maradt, láttam, hogy tetszik neki, és pontosan ért mindent. De csak megölelt és felvette, álcázva igazi érzéseit.

Hatalmas buli volt, dübörgött a zene, fogyott a pia és buliztak az emberek. Mindenki jól érezte magát.

Hajnali négyfelé járhatott az idő mikor úgy éreztem muszáj egy kicsit pihennem. Fölmentem, de nemsoká Matyi is utánam jött.

- Jó kis buli volt - mondtam, a kanapén ücsörögve.

- Még mindig az. Nem jössz vissza?

- Nem, elszoktam az ilyen hosszú buliktól, bár magamhoz képest jól bírtam.

- Az igazat megvallva én is elfáradtam. Megyek, köszönök, aztán lefekszem. Megvársz?

- Persze - bár nem nagyon értettem, hogy miért akarja azt, hogy megvárjam.

Szűk negyedórán belül vissza is jött. Pólóját és nadrágját a földre dobta, így össz-vissz az alsójában maradt. De nem zavart, már hozzászoktam.

- Nem jössz ide?

- Matyi, megmondtam, hogy tied az ágy...

- De légyszi, most az egyszer.

- De csak azért, mert szülinapod van - adtam be a derekamat.

Felálltam és átfeküdtem mellé, pont úgy hogy az arcunk szemben legyen. Odanyúlt lassan és gyengéden kisimította az egyik tincsem, amit a jobb fülem mögé helyezett.

- Szép vagy - mosolyodott el.

- Te pedig részeg - csóváltam meg a fejem.

- Lehet, de nem a pia beszél belőlem, hanem a józanész.

- Lehet, de inkább aludjunk.

- Nem hiszel nekem. Igaz? - húzódott közelebb.

- De, csak fáradt vagyok - mondtam, és adtam egy lágy puszit a homlokára. Majd hozzá tettem: - Ugye emlékszel, hogy barátok vagyunk?

- Soha nem tudnám elfelejteni - súgta a fülembe, majd hátára fordult, ezzel eltávolodva tőlem.