Anabell Potter története

Part 5 - Színjáték

- Bell! Hé, Bell! Anabell, ébredj már! - valaki folyamatosan rángatta a vállamat és a szemem fáradtan, de felpattant végül, bár mégis minden álomszerűnek tűnt.

- Nem, nem kell még egy feles Fred, hagyj aludni - motyogtam vissza lehunyva a szemem.

- Én vagyok az Angelina! És...és nem felesekkel kínállak! Gyere le, tiszta tömeg hisztéria van! - mondta, miközben a résnyire elhúzott függönyömet teljesen elhúzta, mire értetlenül, de felkeltem és kicammogtam a szobából követve Angelinát.

- Szuper! Folytatjuk a bulit? * - hallottam meg Fred hangját a klubhelyiségből, miközben lefelé haladtam a lépcsőn.

- Hányás nélkül nem fogok elbírni még egy italt, maradok valami nasinál - ásítottam nagyot, miközben leértem, Fred és George pedig felnevetett a beszólásomon. Eközben szétnéztem a klubhelyiségben és meglepődve realizáltam, hogy talán mindenki lent van.

- Egy manóbor még azért lemenne, ne titkold - kacsintott rám George, mire elmosolyodtam.

- Mindenki menjen vissza a szobájába! * - harsant fel Percy hangja a fiúk körlete felől.

- Ne kiabálj már, nem csak te vagy itt az egyetlen fáradt prefektus! - kiabáltam vissza, mire Fred és George mellettem szórakozottan felröhögött.

- Percy... * - hebegte Ron, aki a kialakult kör közepén állt. A fiú arca sápadt volt és szeme kerekre volt tágulva. - Sirius Black! Bejött a hálótermünkbe! Késsel a kezében! Ő ébresztett fel! * - a klubhelyiségben azonnal a zajongásból néma csend lett. A fáradtság hirtelen eltűnt belőlem és a helyét a félelem vette át.

- Badarság! * - vágta rá egy rövid idő után Percy, bár eléggé zavarodottnak tűnt. - Túl sok édességet ettél, Ron...Rosszat álmodtál * - mondta, miközben lassan lesétált a lépcső tetejéről.

- Hidd el, hogy...*

- Ami sok, az sok! * - jelent meg hirtelen McGalagony, mire megkönnyebbülten fordultam a tajtékzó tanár felé. Ha Sirius Black itt járt, már pedig én hiszek Ronnak, akkor nagy a baj és jól jön ide McGalagony. - Nagyon örülök, hogy a Griffendél megnyerte a mérkőzést, de amit csinálnak, az már nevetséges! Percy, magától azért több józanságot vártam! * - jött McGalagonytól a leszidás, mire Percy sértődötten kihúzta magát.

- Természetesen nem adtam engedélyt erre, tanárnő! Épp azért jöttem le, hogy visszaküldjek mindenkit az ágyába. Ron öcsémnek lidérces álma volt...*

- Szép, hogy nem hiszel a saját öcsédnek! - morogtam.

- NEM ÁLMODTAM! * - ordította Ron dühtől vörösödve. - TANÁRNŐ, ARRA ÉBREDTEM, HOGY SIRIUS BLACK OTT ÁLL FÖLÖTTEM, KÉSSEL A KEZÉBEN! *

McGalagony Ron hangmércéjére és szavaira megtorpant. 

- Ne beszéljen badarságokat, Weasley. Hogyan juthatott volna be Black a portrélyukon? * - hebegte McGalagony.

- Kérdezze meg! * - erősködött Ron továbbra is Sir Cadogan felé mutogatva, aki eközben a nyitva hagyott portré bejáraton vidáman kardozott egymaga.

- Sir Cadogan - lépett McGalagony a portréhoz. - ...beengedett az utóbbi időben egy férfit a Griffendél-toronyba? * - kérdezte.

- Be én, ó tisztes matróna! * - felelte a lovag. A válaszát döbbent csend követte McGalagony és a többi diák részéről is.

- Úgy értsem...tényleg járt itt egy férfi? * - hebegte McGalagony. - De hát... de hát a jelszó! *

- Minden jelszót tudott! * - felelte a lovag, mire eltátottam a számat. - Megvolt neki a hét összes jelszava, kegyes hölgyem! Egy darab pergamenről olvasta fel őket! *