◇Just in Secret

◇ 10 rész

- Hwa, történt valami úgye? - bújt bele a képembe Jun. - Reggel óta mosolyogsz mint egy hülye.

- Yaa! Nem mosolyghatok, csak úgy a semmiből? - kérdeztem felháborodva.

- De! De itt valami bűzlik...- hunyorította össze szemét közben úgy csinált mintha állán szakálla lenne. - Aha!- csettintet egyett.- Végre beszéltél Min Hae-vel.

-Hahh...nem Jun. Hae- vel azóta sem beszéltem. Nem tudom mi van vele... - szomorodtam el. Elveszítem a legjobb barátnőmet és fogalmam sincs mitévő legyek.

- Oh, nem akartam elrontani a kedved Hwanie. - fonta két karját derekam köré, fejét vállamra hajtva. - Kiengesztellek majd egy finom grefuit gyümölcslével. Rég nem láttalak ilyet inni.

 Az éjszakai találkozásunk után Sang Hee- val, pillantragasztóval került fel a vigyorom. Nem ültünk kint sokat, mert nekem suliba kellett jönnöm neki meg dolgozni, de meddig ott volt úgy éreztem enyém a világ boldogsága.

Ezt neveznék szerelemnek? Holnap ismét lesz zongoraórám. Talán más is. Szent ég, mikre gondolok! Ezek a piszkos gondolatok a fejembe ágyazodtak mióta csak megismertem. Hiányzik az ajka, az éríntése, a teste melege és látványa. Szeretném, ha megéríntene, úgy ahogy akkor este. Szerintem ő is élvezte és az is meglehet, hogy érdeklődik irántam. Miért jött volna el hozzám az éjszaka közepén?

Suli után elmentem Hae- hez, hátha otthon van. A házból kiabálások halatszottak. Mrs. Ji kiabált majd meghallottam Hae hangját. Kalapáló szivvel pofátlankodtam be a házba, egyből a hangos kiabálások irányába sietve.

- Haggy már békén anya!! - az asszony a földön kötött ki. Dühösen barátnőmhöz léptem lekeverni egy Isten igazit. Fogva piros orcáját, könnycseppek hullottak ki szeméből. Felsegítettem a nőt a földről. - Jae Hwa...

- Szégyeld magad Ji Min Hae!! Haza jössz két hét után, úgy nézel ki mint egy csöves, bűzlesz a piától is ráadásul van még képed anyukádra emelni a kezed!!? - csalódott vagyok benne, ő nem ilyen. Ez nem az én barátnőm.

- Mit tudsz te, hogy idegyere és megüss engem? - lépett elém. Arcunk centikre voltak egymástól. - Neked soha nem kellett gondolj semmire! A szüleidnek van elég pénze, hogy mindent amire csak vágyol megadjanak, új ruhák, márkás cuccok. 

- Hae te meg mi francról beszélsz itt? - összevagyok zavarodva.

- Tökéletes életed van Jae Hwa. Konkrétan Barbie életet élsz. Populáris vagy bárhova mész, a fiúk, lányok sóvárognak utánnad, okos vagy. Én soha nem tudnám elérni a te szintedet. Jun is utánnad járkál mint egy kiskutya évek óta miközben faszt nem teszel érte, csupán bolondítod. Bezzeg én bármit teszek levegőnek néz!! - bökött meg mutató ujjával.

Egy szó nem jött ki a számon. A barátságunk mindvégig toxik volt. Irigy arra amit én se akarok.

- Most miért halgatsz? Fáj az igazság úgye? Nekem is fájt mikor Jun, az a marha véletlenül elmondta, hogy együtt töltöttetek egy éjszakát. Nem volt direkt, viszont egyből leesett miről van szó. Egy mocskos ribanc vagy Ma Jae Hwa! - lökött meg, amitől hátrébb tántorogtam. - A nővérével megbaszatattad már magad? Ugyebár neked mindenki kell. - forgatta meg piros szemét.

- Hae, ez nem te vagy. - próbáltam higgadtan beszélni vele, annak ellenére, hogy ordítani tudnák.

- Na igen, te aztán tudod milyen is vagyok valójában. Utállak Ma Jae Hwa. - két kezét a felsőm gallérjába markolta.

- Elég legyen! Elég legyen... Jae Hwa, légyszíves most mennyj haza. - kaparta le rólam lányát mrs. Ji .

- Annyi év barátságot itt most elvesztettünk Min Hae... - hangos lépésekkel kitrapoltam a házból.

 A szívememet  konkrétan ugy érzem,  mintha nyilakkal döfnék. Hol rontottam el, hogy ennyire elbaszódott minden. Még, hogy az én életem tökéletes... Neki mindig ott van az édasanyja, ha szüksége van lelkitámaszra. Nem azt mondom könnyű élete volt, mert nem az, de százszor jobb élete volt neki mint nekem. A szüleim soha nem voltak ott egy fellépésemen, egy szerepemen a suliból, még szülőire sem mentek kábé hét éve. A jó jegyek is azért vannak mert abba menekülök a maganytól és hátha anyáék ezért több figyelmet adnak majd s nem fognak elmenni tőlem.

Nem utánnam sóvárognak az emberek, hanem a testem után. Hányan szerettek vajon azért ki valójában vagyok? Szerintem eddig zéró a lista. Még Sang Hee - ben sem vagyok biztos, hogy nem, csak szórakozási célból kavar velem. 

Én tudom a keserves estéimet, amikor sírva feküdtem le gyerekorom óta. Látva a gyerekeket a szüleikkel fagyizni, sétálni... A fiatal lányokat vásárolni, butáskodni az anyukájukkal, vagy a biciglizni tanító édesapákat a parkban. Azt is egyedül kellett megtanulnom, miután megvették nekem. Szerintük kárpótolta a kimaradt 10. -ik szülinapom, amit egydül töltöttem Junnal, ugyebár ők üzleti úton voltak.

 Hazáig mind sírtam. Halkan, hogy nehogy magamra vonjam a figyelmet az utcán. Az üres, hideg ház fogadott így a tavasz vége fele is. Mindig ilyen puszta. A táskámat bebasztam valamelyik sarokba. A zongorám elé ültem, homályosan látva a billentyüket. Valami random dalt kezdtem el játszani, amit régen tanultam, de nem szerettem. Emlékszem volt egy nagyon bonyorult rész benne. Folyamatosan elbasztam mind addig mig egyszer tökéletesen kijött. Nagy boldog voltam, de éjszaka nappal gyakoroltam. Egy csepp szabad időm nem volt még enni sem, plusz a sulira is gondolnom kellett.

Ahoz a részhez érve, vettem egy mély levegőt. Bassza meg!!! Ököllel csaptam a zongora ártatlan billentyűire.

- A zongora nem hibás a te viharos lelkiállapotodért. - hallottam az ajtóból egy ismerős női hangot. Ott állt, neki dölve az ajtófélfának.

- Hogy kerültél ide? - ejtve egy fél mosolyt, válaszolt.

- Nyitva hagytad az ajtót butus. Így bárki beosonhat anélkül, hogy észre vedd. - dőlt el az ajtótól felém közeledve. - Miért vagy szomorú? Történt valami az iskolában? - csöndben megráztam a fejem. - Akkor a szüleiddel vesztél össze, habár azt kétlem.

- Sang Hee, mik vagyunk? - kérdeztem egyenest a szemébe nézve.

- Ez a kérdés hangol le ennyire? - hajolt közelebb. - Te szerinted mi van köztünk? - fonta karját mellkassa elé, oldalra biccentve fejét.

- Nem tudom. Összevan kuszálva az agyam. Egyszer az az érzés van bennem, hogy viszonzod az érzésem, aztán, hogy csupán a testem kell, vagy egyáltalán nem látok semmi érdeklődést irtántam. - hadartam le neki. - Lehetetlen rajtad ki-- 

- Ezt érzem irántad. - csókolt ajkaimra. - Akarlak mindehogy, ahogy csak lehet. Teszek magasról, hogy 10 évvel vagyok idősebb, hogy a szüleid eltíltanának tőlem, hogy titokban kell tartani meddig készen állsz megmondani nekik. - se köpni, se nyelni nem tudok. A szivem, úgy dobog mintha egy maratont futottam volna le. Túl szép, hogy igaz legyen...

Sziasztok :D Sajnálom, hogy elég ritkán hozok új részt :/ Köszönöm, hogy végig olvastad és ne felejtsd el jelezni a jelenléted ;). :33