Boy In The Next Room

1. Új kezdet

Egy kis részlet rólam Cho Mae vagyok pár napja töltöttem be a 25. élet évemet és arra az elhatározásra jutottam hogy ideje elköltöznöm a szüleimtől hogy végre éljem a saját életem, persze szüleimnek ez nem tetszett mivel 2 éve jöttem ki egy toxic kapcsolatbol ahol az exem addig fajult hogy követett mindenhova és zaklatott nem csak engem hanem a családomat és barátaimat eggyaránt.
Ezt a korszakot sikeresen le zártuk és jelenleg börtönben ül, de a szüleim még mindig féltenek hogy mivan ha ujra rám talál és ezuttal nem csak lelki sebet okoz hanem fizikait is.

-Anya, mondtam nem kell aggódni minden rendben lessz egy csendes nyugodt környéket kerestem, a munkahelyem is a közelben van.-mondtam hogy megnyugtassam őt.

-De Mae mi lessz ha ujra feltünik, vagy találsz egy ugyan olyan pasit?-kérdete tőlem.

Nem tudtam mit mondani neki csak megvontam a vállam és pakoltam tovább a bőröndbe.

-Nem leszünk ott hogy megvédjünk, értsd meg mi csak meg akarunk óvni!-emelte fel a hangját.

-Tudom, válalom a kockázatot muszáj új kezdetet adnom magamnak hogy elfelejtsem ami volt mert ha itt maradok az emlékek kisérteni fognak, és örök rabja leszek ennek a félelemnek!-mondtam neki egy kicsit felemelve a hangom.

Nem mondott semmit és kiment a szobámból, könnyek szöktek a szemembe mert nem akartam itt hagyni őket de tudtam ha újra akarok kezdeni mindent akkor muszáj lessz.
Holnap után költözöm be az új lakásomba szóval csak azokat hagytam kint amiket használni fogok még a hátralévő időben, egy olyan lakást néztem ami felújított álapotban van és be van rendezve mivel nem akarom apát meg ezzel is zaklatni hogy átjárjon hozzám a bútorokat összeszerelni igy is alig van itthon mostanában a munkája miatt.
Még szerencse hogy mikor össze jöttem az exemmel akkor tájt csináltam meg jogosítványom és van kocsim így eltudom vinni a cuccaimat az új lakásba.

-Mae gyere le vacsorázni!-kiabát anya a konyhából ezzel megzavarva gondolat menetemet.

-Megyek!-kiabáltam neki vissza majd feláltam a bőröndöm mellől megtöröltem könnyes szemeim és leindultam.

Út közben a konyha felé talalkoztam a lépcsőfordulóban drága kishugommal Minával, Mina alig volt 5 évvel fiatalabb mint én ő volt a tipikus szülők kedvence jó tanuló sportos lány a suli pompom csapat kapitánya, ha valaki nem tudta hogy testvérek vagyunk nem is gondolták volna teljesen külömbözünk egymástól, de tüzbe nyúltunk volna egymásért ha kellet.

-Tényleg elkölköltözöl?-kérdezte tőlem, láttam hogy könnyezik a szeme és nem akarja hogy elmenjek.

-Igen, Mina tudod ugye hogy néha haza jövök meg ha akarsz nálam is aludhatsz, mindig itt leszek bármi baj van rám szamíthatsz.-és megöleltem éreztem a vállamon a lehulló könnycsepjeit és hogy remeg ahogy sír.

-Gyere menjünk vacsorázni.-mondtam neki ö csak rám nézett megtörölte szemit és bólintott egyet majd leindultunk.

Az este gyorsan elment Mina segített pakolni majd idővel anya is csatlakozott, közben többször is próbált rá venni hogy maradjak de mind hiába, majd ahogy rá jött hogy nem tud ezzel mit kezdeni annyiban hagyta az egészet, visszont abban egyeztünk bent hogy péntekenként össze ülünk vacsorázni hol náluk hol nálam.
Majd az este további részét filmezéssel töltöttük a nappaliban, ahol mind a hárman elaludtunk a kanapén.

Reggel arra keltem hogy borzalmasan fáj a nyakam még vagy 1 órán kersztül fetrengtem a kanapén mikor rá vettem magam hogy ideje felkelni és elfogyasztani a reggeli kávé adagom egy cigaretta társaságában a szobámból nyíló erkélyen tartózkodva, igen anya nem szerette ha cigarettáztam ő pár éve rakta le viszont apunak soha se sikerült, és én akkor szoktam rá mikor elkezdődőtt minden azzal a barommal.
Ma szabadnapos voltam így el kellet foglalnom magam eleinte pakoltam tovább de hamar rá untam majd zenét hallgatva olvastam de sajnos ez se tartott sokáig így arra gondoltam hogy megkérdezem Minát hogy van-e kedve elmenni vásárolni egy kis csajos napot tartani.

-Mina, van kedved elmenni vásárolgatni?-néztem be a szobájába.

-Igen van kedvem, 1 óra mulva jó ha indulunk?-kérdezett vissza mosolyogva.

Persze!-mondtam neki rá mosolyogtam és elindultam készülődni.

1 óra mulva ahogy megbeszéltük a kocsiban ülve tanakodtunk azon hogy hova is menjünk de végül a közeli plázában eggyeztünk meg, oda fele haladva el száguldott melletünk egy fekete kocsi nem láttam pontosan milyen kocsi volt de azt láttam hogy egy szürke pulóveres srác vezette mellete meg egy srác ordibálva énekelte a BigBang egyik zenéjét.

-Biztosan nagyon siettek!-mondtam persze szarkaztikusan és nevetve.

-Még jó hogy nem okozott balesetet.-jegyezte meg Mina én csak igazat adva bologattam.

Oda értunk a plázához és egy kis mellék úton ami a parkolóba vezetett megláttam azt a bizonyos fekete kocsit ami elhúzott melletünk, és a kocsi mellett volt az 2 srác akik a kocsiban ültek persze mintha nem is láttam volna semmit mentem el melletük a kocsimmal hogy be jussak a parkolóba.
Sikeresen be jutva elkeztünk helyet keresni hogy hova is áljak be hogy ne legyünk túlságosan messze a bejárattól, sajnos bárhogy néztük csak messzi helyek voltak így beálltam az eggyikbe.

-Na és hova menjünk először?-kérdezte Mina csillogó szemekkel.

-Hova szeretnél?-kérdeztem tőle nevetve.

Majd megegyeztünk hogy először elmegyünk valamit enni, egy egyszerű pizzára esett a választásunk majd bele merültünk a ruhák világába annyi ruhát vettünk hogy simán lecserélhettük volna az egész ruha tárunkat, nagy táskákkal teli kézzel indultunk el mind a ketten a parkolóba hogy haza induljunk, a mozgólépcső be döglött lépcsőzni meg nem akartunk így a lift maradt nevetgélve vártuk hogy kinyiljon az a csoda ajtó amint kinyílt megláttuk azt a bizonyos 2 srácot akik a fekete kocsival voltak.

-Majd megyünk a következővel!-modtam nekik és hugomnak mosolyogva.

-Hova mentek?-kérdezte elég lenézően a szürke polóveres srác.

-A parkolóba.-jelentettem ki egy kicsit bunkón mire megforgatta a szemét és alrébb állt hogy be tudjunk menni melléjük.

Én sikeresen a bunkó mellé álltam akivel egy minimális szó csatát vivtam, és a legidegasítőbb az volt hogy csak nézett és nem szolt semmit amint lehetett és alkalmam volt rá ki is száltam a liftből és a kocsimhoz vettem az irányt.

-Mae! Lassaban már nem tudok olyan gyorsan menni!-kiabált utánnam hugom, hátra néztem hogy lássam mennyire maradt le de igazából nem azon akadt meg a szemem hanem a pár méterrel mögötte álló bunkó srácon aki éppen a maszkját vette le, több percig néztem míg hugom ki nem ragadt az ábrándozásomból azzal hogy már elég lessz a srác nézéséből.