Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

9.rész

Igor pov.
Raul megdermedt és lassan fordult kedvesemhez. Szemei elkerekedtek és könnyesek lettek.
- Vladimir... - mondta meghatottam - Kicsi manóm... Te vagy az? Tényleg te vagy? - Vladimir óvatosan átölelte a zokogó apját és hagyta, hogy az kisírja magát.
- Nézzenek oda! Hogy te milyen gyönyörű vagy! Pont mint édesanyád! - szipogta.
- Papa... - suttogta meghatottan - Nagyon hiányoztál! Nagyon!
- Ti is nekem! Hol van a bátyád, Mark? Ő merre van? - nézelődött mögé, de nem volt jelen.
- Papa, ő... Nem akart ide jönni. - mondta Vladimir. Az apja erre elszomorodott egy kicsit, de aztán ismét magához ölelte.
- Legalább te kíváncsi vagy rám. Nekem ez is elég! - csókolta homlokon - Sajnálok mindent ami veletek történt! Bár csak veletek lehettem volna.
- Nem a te hibád volt papa és a múlt mar nem számít. Igor megtanította nekem, hogy milyen a világ. - mosolygott rám.
- Hálásan köszönöm önnek fiatal ember! - nézett rám hálásan és kezei közé zárta mieinket - Legyen boldog és hosszú életetek!
- Kicsit itt hagylak, jó? - néztem Vladimirra. Bólintva ült le az apja mellé és beszélgetni kezdtek. Én pedig a nővérrel.
- Súlyos eset. Talán pár hónapja van hátra.
- Nem lehet rajta sehogy se segíteni?
- Sajnos nem. - rázta meg szomorúan fejét - Csak megkönnyíteni tudjuk és széppé tenni az utolsó hónapjait.
- Igor? - hallatszott. Mark állt az ajtóban.
- Franc... - néztem félve a sokkos fiúra.
- Ez igaz?
- Igen. - feleltem, a nővér pedig helyeslően bólintott. Félve nézett ki a kertbe, ahol Vladimir a tolószék mellett ült és az apjukat hallgatta - Menj oda hozzá, téged is hiányolt. - suttogtam, mire rám nézett.
- De mi van, ha még sem?
- A gyermeke vagy megfogja érteni, ne félj.
- Oké... - vett egy mély levegőt. Elkezdett lassan odalépkedni. Raoul épp Vladimir fejét simogatta és halkan énekelt. Szomorú volt a melódia, mégis gyönyörű. A férfi mély hangja szépen csengett és ez lehetett az a pillanat ami felolvasztotta Mark szívét. Könnyei megindultak és remegve indult feléjük. Vladimir vette őt eszre először, majd lassan Raoul is megfordult.
- Kis csibém... - suttogta a férfi mosolyogva - Csak el jöttél...
- Igen... Papa...
Oda rohant és átkarolta Raoul derekat, aki nyomott egy csókot a hajába.
- Semmi baj. - simogatta mosolyogva hátát - Kis csibém, de szép lettél!
- Papa... Annyira hiányoztál. - szipogta. Vladimir is csatlakozott az öleléshez. Thomas is felbukkant mögöttem és együtt néztük a családot.
- Sikerült rá beszélni végül, hogy el jöjjön. - mondta rám nézve.
- Remek. - mondtam mosolyogva.
- Annyira boldog vagyok, hogy újra latlak titeket.
- Mi is! - hüppögte Vladi, de mosolygott - Képzeld! Babám lesz!
- Tudom manó, mondta a párod. - simogatta arcát.
- Papa! Tarts ki jó? Szeretnem ha legalább egyszer átölelned az unokádat! - tette a kezére az övét és megszorította.
- Megpróbálok, de nem ígérek semmit. - mosolygott rá Raul - Bármi lesz is, mindig itt leszek veletek.
Elővette az óráját és megmutatta nekik Peter képet.
- Látjátok? Ez itt édesanyátok. Mindig... A szívemnél tartottam a képét.
- Sokat sírt utánad... - suttogta Mark és Vladiba karolt.
- Én egy teljes éjszakán át csak rá gondoltam. Nem tudtam aludni, mert... Csak rátok tudtam gondolni.

Mark pov.
- Ahogy mi rád. - felelte Vladi.
- Igorék elmondták, hogy mi történt azzal a lánnyal... Ez nagyon szörnyű!
- Szegény lány. Próbáltam segíteni. Bar gyorsabb lettem volna.
- Papa... Ne okold magad!
- De én is hibás vagyok, mert az eset előtt egymásba futottunk egy kocsmában. - csóválta fejét.
- Ott volt az a kedves fiatal lány. Elejtette a táskáját és felvettem neki. Ő megköszönte és távozott. Csak 5 perccel később indultam én is...
- Nem a maga hibája! - lépett hozzánk Igor és papa vállára tette kezét - Mindent megtett, ami öntől tellett és csak ez számít!
- Itt hagynának egy kicsit a gyermekeimmel, fiam? - kérdezte a kezemre fogva. A szívem hatalmasat dobbant, ahogy a fiának nevezett. Nagyon régen nevezett így és nagyon régen hallottam ezt tőle. De ahogy láttam, öcsém is meghatódott.
- Persze, semmi akadálya.
- Szóljanak, ha bármire szükség van. - mosolygott a hölgy is. Apa ölébe hajtottuk a fejünket és tovább dúdolt nekünk. Aztán Vladimir hasat simogatta. Büszkén mosolyogva nézett ránk, mi pedig lehunyt szemmel élveztük apánk szerető gondoskodását.
- Szeretlek titeket drágáim.
- Mi is téged. Ne haragudj, hogy nem jöttem Vladimirral együtt, de... Annyira hiányoztál miután elmentél és anya is... - motyogtam.
- Ő is hiányzik nekem. Annyira szerettem őt. Őrült szenvedéllyel.
- Ő is mindig ezt mondta! - mosolygott öcsém.
- Meséljetek... Milyenek a párjaitok. - kért minket.
- Nos... Thomas annyira kedves. Türelmes velem és nagyon jó hozzám.
- Ez Igorra is igaz. Annyi mindent mutatott nekem! Bar a fagyitól megfájdult a fejem.
- De csak akkor, ha sokat eszel egyszerre! - kuncogta apa.
- De olyan finom volt! - duzzogott Vladi, mire már én is nevettem. Apa sokkal élettel telibb lett ha velünk volt. Vladi pocakjáról  pedig le se szállt.
- Jó erős pici. Emlékszem mikor anyátok kerekedett így. Minden centijét imádtam.
Kicsit féltékeny voltam, amiért vele többet foglalkozik, de nem foglalkoztam vele különösebben.
- Igor folyton körülöttem van. - mesélte öcsém - Vagy a hasamat simogatja, vagy rengeteg féle ételt hoz!
- Thomas és én meg nem beszeltünk gyerekekről. - motyogtam. Ekkor egy kezet ereztem meg a fejemen.
- Ne félj! Neked is lesz gyermeked és abból, amiket Vladimir mondott, csodás anya leszel. Szükség lesz a segítségedre.
Zavarba jőve bólintottam.
- Elnézést... - lépett mellénk a hölgy, aki apára vigyáz - Lassan itt az ideje, hogy Mr. Le Fay le pihenjen. - mondta kedvesen.
- Kérem, csak még egy kicsit had maradjunk! - kérleltem.
- Nézzek, sajnálom, de...
- Nővér! Kérem! A fiaim... Olyan regén láttuk egymást.  Ha meg tíz percig beszelhetünk, akkor utána úgy fogok aludni mint a tej.
- Rendben van... - sóhajtotta a fiatal hölgy megadóan, mégis mosolyogva és elment. Apa mindkettőnket magához ölelt.
- Igyekszem kitartani ameddig lehet. Ugye meglátogattok?
- Hat persze!
- Ez természetes!
- Köszönöm, boldog vagyok hogy vissza kaphattalak titeket!
- Mi is. - csókoltuk meg arcát. Minden nap meglátogattuk és sokat meséltünk neki. A nővér kedves és gondoskodó, de nagyon szigorú. Párszor sikerült vele össze vesznünk, de Thomasék elmagyarázták, hogy csak apa jobbulásáért viselkedik így.
- Mi a baj durcás tündérem? - kérdezte párom kuncogva, fűzőmet lazítva.
- A nővér! Annyira elzár minket apától! Mindig csak pihentetni akarja!
- Mark... - csóválta meg mosolyogva fejét - Ő csak a munkáját végzi. Nem akar se nektek, se apátoknak rosszat! Az orvos is megmondta, hogy sokat kell pihennie... - itt elhallgatott.
- Mert nincs sok ideje, tudom... - csuklott el a hangom - Nem akarom őt is elveszíteni!
- Tudom, kicsim, tudom. - ölelt át és arcon puszilt.
- Thomas, ugye te nem fogsz elhagyni, soha?
- Soha édesem. Te vagy az életem.
- Te is az enyém! - húztam közel magamhoz, majd zavarba jöve néztem szemeibe - Thomas... Te szeretnél tőlem kölyköket?
- Tessék? Honnan jött ez most hirtelen?
- Hat..  Vladimirnak ma reggel megmozdult a baba és akkor elgondolkodtam.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem csak ennyi van a háttérben.
- Apa folyton Vladi hasát simogatja... - duzzogtam.
- Jaj kicsi tündérem. - tepert maga alá és rám feküdt teljesen - Nincs okod irigykedni ez miatt.
- De én akkor szeretnék egy babát!
- Biztos vagy benne? - simított arcomra, mire tenyerébe nyomtam arcomat.
- Mark! Én annyira megtisztelve erezném magam ha adhatnék neked babát. - mondta boldogan.
- Hát még én... - feleltem elpirulva - Akkor...
- Felőlem, akár most is kezdhetjük! - csókolt meg szerelmesen.
- Thomas... - mondtam kuncogva, de azért átkaroltam és megcsókoltam őt. Szerelmes éjszakánk volt és ahogy észre vettem párom próbált minden hogyan a kedvemre tenni.
- Szeretlek! - suttogtam az ajkára miközben a csupasz mellkasát simogattam.
- Én is téged kedvesem! - adott csókot vállamra. Annyira forró volt a pillanat és én boldog is voltam. Ez a boldogság, amire kisgyerekkorom óta vártam. Amikor anya hercegnős meséket mesélt nekünk. Mindig egy lovagra vágytam, aki megvéd és családot ad nekem. Bár azt nem gondoltam volna, hogy a szőke hercegem barna lesz. De ez már részlet kérdése. Így amúgy is isteniebben néz ki. Átkaroltam a nyakát és ismét megcsókoltam.
- Miért kaptam? - kérdezte incselkedve.
- Azért mert szeretlek. Te vagy az a férfi, akire egész életemben vártam.
- Te pedig számomra vagy a legtökéletesebb a világon, tündérem. Szeretlek! - csókolt most ő meg, majd mellkasába bújtam. Felöltöztünk és átmentünk az apámhoz. A nővér éppen az ebédjét tette le elé, de arca gondterhelt volt. Aggódva néztem össze Thomassal. Odajött hozzánk.
- Fájdalmai vannak és vért köhögött na reggel.
- Ilyen hamar rosszabbodott? - kérdeztem félve.
- Már hívtam az orvos, nem sokára meg kell érkeznie.
- Köszönjük! Volt más is?
- Reggel alig evett valamit, pedig tegnap mindent szépen elfogyasztott...
- Bemehetünk hozzá? - kérdeztem mire bólintott. Besiettem és apa az agyban feküdt.
- Mark! - mosolyodott el mire odamentem és megfogtam a kezét.
- Szia papa! - suttogtam és egy puszit leheltem kézfejére.
- Hogy van, Mr. Le Fay?
- Kérlek, Thomas! Neked is és Igornak is mondtam mar, hogy apa
- Bocsánat, hogy vagy apa?
- Fáradtan fiam, nem kicsit...
- Apa, bírd meg ki! Két hónap és Vladimir szül.
- Tudom. Minden vágyam, hogy láthassam az unokámat, de a természet nem így működik.
Remegő kézzel szorítottam övét és szemeim bekönnyesedtek. Szipogva borultam ágyára, míg ő hajamba simított.
- Tartson ki, nem sokára lesz még egy unokája! - motyogta Thomas.
- Mi? - kérdezte apa megdöbbenve majd rám nézett.
- Babát szeretnénk mi is... - pirultam el rá nézve - Ezért szeretnénk, ha kibírnád!
- Óh... - motyogta meghatottan és homlokon puszilt.
- Azt szeretnénk, ha boldog lenne. - karolt át párom, mire reszketve bújtam hozzá.
- Hé, hé! Meg nem haltam meg! Vladimirnak ne szóljatok az állapotomról. Nem jó most neki a stressz.
- Rendben.
- Ne féltsetek ennyire. Menjetek és élvezzétek az életet, én itt megvárlak titeket úgyis.
- Papa...
- Nincs semmi baj. - nézett a szemembe komolyan és megsimogatta az arcomat.
- Szeretlek. - bújtam érintésébe. Még beszélgettünk egy órát, addig segítettünk neki megebédelni. A nővér kedvesen mosolyogva nézett minket az ajtóból, nem zavart meg minket. Szerintem tudta, hogy most ez kell neki. Nem sokára pedig az orvos is meg jött.
- Nos, a jó hír az, hogy nem hányt így az jó, viszont a vérköhögés az rossz. Volt mar ilyen korábban?
- Egyszer. - motyogta apa erőtlenül.
- Gondolom a börtönben, ahol nem foglalkoztak ezzel. - erre egy bólintás volt a válasz - Gondoltam.
- Ez mit jelent?
- Azt jelenti, hogy a tüdején van egy lyuk. - mondta az orvos. Úgy éreztem megfordult felem a világ és füleim is sípolni kezdett. Thomas utánam kapva fogott meg és ültetett le egy székre.
- Mennyi időm van? - kérdezte apa.
- Legfeljebb egy hónap. - mondta az orvos. - De ez magától is függ.
- Nem lehet igaz... - zokogtam fel és hagytam, hogy Thomas magához szorítson.
- Nem fogom látni az unokámat... - motyogta apa.
- Ebben ne legyen olyan biztos. A babák olyanok mint a bikák. Teljesen kiszámíthatatlanok. - mondta az orvos.
- Ez igaz. - bólintott a nővér - Minden rendben lesz, ne aggódjanak!
- Remélem igaza van. Remélem. - szipogtam. Erről biztos nem szólhatunk Vladimirnak. Teljesen kiborulna. Megbeszéltünk még pár dolgot, majd zaklatottan vissza indultunk. Alig bírtam magamban tartani ezt az egészet. Épp hogy csak visszakaptuk az apánkat, nem veszíthetjük el őt újra. Párom szorosan tartott karjaiban, míg én csak zokogva öleltem magamhoz. Önkéntelenül csókoltam meg őt és csak ajkaira tudtam koncentrálni. Szükségem volt most rá, hogy szeressen. Az ő karjaiban kellett menedékre találnom.
- Nyugodj meg tündérem! - tolt el magától lihegve és szemeimbe nézett - Tudom, hogy zaklatott vagy, de ez nem megoldás.
- Kérlek szépen... Kérlek! - néztem rá könyörögve és az arcára simítottam.
- Átérzem, amit te. - csókolt ajkaimra lágyan, de nem engedte, hogy elmélyítsem - Nem szabad, most nem gondolkodsz tisztán.
A könnyeim ismét utat törtek maguknak és a nyakába hajtottam a fejem.
- Thomas... Kérlek, csak csináld!
- Csak akkor, ha már tiszta lesznek a gondolataid. - suttogta fülembe. Nem bírtam tovább és ki sírtam magam. Minden olyan szép volt, most miért kell az apánknak is elmennie? Majd megszakadt a szívem és a fejemben rengeteg gondolat futott át. Nem tudom felfogni a dolgokat. Ha ezt Vladimir megtudja össze törik, ami pedig még rosszabb, hogy a babája is veszélybe kerülhet. Igor már így is minden apró neszre pánikot kelt. Mint mikor öcsém megkívánt hirtelen egy fura gyümölcsöt.
- Semmi baj, édesem. Nem vagy egyedül. - simogatta a hátamat Thomas. Annyira szerencsés vagyok, hogy itt van velem. Nem tudom mi lenne velem nélküle.
- Köszönöm. - feleltem halkan és lassan elnyomott az álom karjaiban. Másnap furcsa mód kipihenten ébredtem. Párom nem volt mellettem, így arra következtettem, hogy ő már elment a többiekhez. Felkeltem és rendbe szedtem magam, de egyszer csak beleneztem a tükörbe. Egy zöld ruha, a hajam összefonva. Tényleg ez vagyok én? Maria? Örökké így akarok élni? Nem! A szüleim bátrak voltak, olyan akarok lenni mint ők. Felvettem egy kést a közeli asztalról és egy mozdulattal levágtam a fonatomat. Levettem a ruhát és Thomas ruhaiba bújtam. Kicsit nagyok voltak, de nem zavart. Elhatároztam magamat, hogy mától az leszek, aki valójában vagyok! Mély levegőt vettem és kiléptem az ajtón. Lementem a nappaliba ahol Igor vett eszre először. Majd lassan mindenki rám nézett.
- Mark...
- Az vagyok és úgy is fogok mostantól élni. Nincs többé Maria!
Thomas álla leesett, míg James hangosan füttyentett, de a mellette ülő idegen hölgy tarkón vágta.
- Bocsánat drágám! - kuncogta a hölgy kezét fogva. A barna bőrű lassan felállt és hozzám sétált.
- Ezek az én ruháim?
- Igen, remélem nem baj.
- Nem, határozottan nem. Sőt... Inkább imponáló! - csókolt meg.
- Hogy vágtad te le a hajadat? Bozótvágót használtál? - méltatlankodott Mrs. Moon.
- Nagyon jól nézel ki Mark! - mondta az öcsém.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd az idős hölgyhöz fordultam - Nem tudom, de nem is érdekel! - erre csak szemeit forgatva megrázta fejét.
- Nos... Most, hogy te is felébredtél Mark bemutatom neked a feleségemet! - mondta James. A hölgy barna hajú volt, ritka szép zöld szemekkel és kedves, de szigorú tekintettel.
- Nagyon örvendek. - mondtam.
- Részemről is, fiatal úr. - nyújtotta kezét lágyan - A férjem sokat mesélt rólatok. Sajnálom a történteket.
- Óh, hát igyekszünk a jövőbe tekinteni. A férje rengeteget tett értünk.
- Oh, igen! James és én megegyeztünk valamiben.
- Miben?
- Néhány feltétel árán szeretnénk önöknek adni ezt a villát.
- Tessék? - lepődött meg Igor.
- Mi lenne a feltétel? - kérdeztem.
- Itt van minden az írásban. - mondta James.
- Oké, ez... Munka  mind a kettőnknek.
- Igen. - bólintott a hölgy - Megszeretnénk önöket bízni, hogy nézzenek utána a lányunk, Clara vőlegényének!
- De miért? - értetlenkedtem.
- A mérgezett ital kapcsán, remélem emlékszel rá kedves. - nézett rám James - A férfi aki az italt hozta, azt állítja, hogy a lányunk vőlegénye fizette le őt.
- Miért? Miért tenne ilyet?
- Mert egy pénzéhes bolond. - mondta James.
- Honnan tudja ennyire biztosra? - kérdezte Igor.
- Voltak rá jelek. - vette át a szót a hölgy.
- Kia személy? - kérdezte Igor.
- John Freak. - úgy mondta ki nekünk a nevét mintha hányna tőle.
- Rendben. - egyeztek bele a fiúk - Elvállaljuk.
- Köszönjük! Hálásak vagyunk!

Igor pov.
Másnap neki is láttunk. Thomas mar a társam és együtt dolgozunk.
- Mi a hadi terv főnök? - kérdezte a papírokat olvasva.
- Utána nézünk a csávónak, majd utána ki kérdezzük az ismerőseit.
- És James lánya?
- Jó kislány, csak belepi az agyát a rózsaszín köd.
- Érthető, hisz ő az első szerelme.
- Igen, de a lány szinte már senkire sem hallgat. Főleg, ha férfiról van szó.
- Akkor miért nem próbáljátok meg leleplezni valahogy? - kérdezte Mark Thomas ölébe ülve.
- Jogos, a jelek szerint a férfi ugyanis csalja, nem is egy nővel.
- Miért nem próbáljuk ezt felhasználni ellene? - gondolkodott el Thomas.
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
- Valakivel el kéne csábíttatni.
- Van egy ötletem. - motyogtam felnézve a lapokból.
Másnapra a csapda készen is volt. A drágám átment az apjukhoz, hogy kicsit nyugodtabbak legyünk.
- Akkor mindenki álljon a megbeszélt helyére! - néztem Thomasékra - Készen állsz Mark?
- Persze, bár már nem nézek ki úgy mint egy lány.
- De omega vagy. Hibátlan szépség, egyedi feromon illattal.
- Az udvarlást inkább hagyd meg Thomasnak. - sóhajtotta és megigazította haját.
- Kezdjük el. - csókolta meg biztatóan az említett.

💄