Valóra vált tündérmese

1.| A mesebeli hercegnő mindennapjai

◈ ━━━━━━━ ⸙ ━━━━━━━ ◈
CORDELIA

Cordelia Godfrey mindig is szörnyen határozott volt.

Már három esztendősen visszautasította azt, hogy nevelőnője vágja fel neki előre az ételt, míg bátyja még öt évesen sem akart egyedül enni. Hat éves korában kiharcolta, hogy apja őt is vigye el a vadászatra, azonban az ott látottaktól annyira elborzadt, hogy elérte, hogy a meglőtt szarvas ne egy tepsibe, hanem egy orvos gondozása alá kerüljön. Még a kilencet sem töltötte be, mikor közölte édesanyjával, hogy mostantól magának választja a ruháit. A kamaszkorba lépve, pedig még arról is meggyőzte édesapját, hogy nem minden tolvaj érdemli meg a kötelet. Így hát nem nyújtott senkinek sem nagy meglepetést, mikor a kényszerházasság ötletének hallatán szimplán a szülei arcába nevetett.

Még hogy házasság? Pff, ez csakis is egy elcsépelt vicc lehetett. Cordelia még épphogy csak a tizenhét küszöbén állt, hogyan is gondolhatott volna ilyesmire?

-... és aztán azt mondta, hogy nincs más választásom, mindenképp hozzá kell mennem Cedarhoz! - panaszkodott a lány, fel-alá járkálva a szobában. - Már pedig azt várhatja! Nincs olyan világ, amiben én pont Cedarhoz mennék! Ahhoz a felfuvalkodott idiótához! Egyébként is, miért nem neked akarnak feleséget találni?

- Egyszerű - válaszolta Mace, miközben kényelmesen hátravetette magát Cordelia ágyán. - A szomszédos három királyság közül csak egynek van hercegnője. Tehát Moterra és Haerin kizárva, és maradt Priweth.

- Priweth? Dehát Pilar hercegnő épp veled egyidős, akkor mi a probléma? - kérdezte Cordelia dühösen. - Ha te elvennéd Pilart, nekem talán nem is kéne hozzámennem Cedarhoz. Priweth elég erős szövetséges lenne, nem lenne szükségünk Moterrára is.

Mace hanyatt vetődött, és fejét az ágy széléről lelógatva, fejjel lefelé bámult húgára. Ajkain lusta vigyor játszott, és meg sem próbálta megszelídíteni kósza tincseit. Inkább látszott egy egész nap kocsmákban lebzselő kujonnak, mint hercegnek.

- Anyánkban ennél több büszkeség van - nézett fel, majd folytatta -, nem akarja a fiát olyanhoz adni, akinek az anyja azt őrültnek nevezi. Emlékszel arra a bálra, még tavasz elején, ahol ott volt Pilar és Priweth egész királyi családja is? - A lány bólintott. - Hát az a helyzet, hogy talán egy egészen kicsikét becsiccsentettem és egyesek szerint túlságosan is lekötött az egyik felszolgáló fiú hátsójának látványa - fintorgott. - Azóta a királyné azt terjeszti, hogy elment az eszem, és az egész Lyndon család utál. De ez a királyt még nem is zavarta volna, odaadta volna Pilart, de anyánk nem engedi, mivel szerinte túl jók vagyunk hozzájuk.

Cordelia egyenes tartása, ebben a pillanatban összeomlott. Tudta jól, hogy anyjuk legalább olyan makacsul tartotta szavát, mint Cordelia, így esélytelennek bizonyult, hogy bátyja frigyre lépjen Pilarral. Tüdejéből kiszorult az összes levegő és gyomra hirtelen olyan szaltókat vetett, hogy azt még jó néhány mutatványos is megirigyelhette volna. Azonban nem áltatta magát, akkor sem lett volna boldogabb, ha nem őt, hanem testvérét kényszerítik egy keserű házasságba.

- Pedig Pilar sokkal jobb feleségem lehetne, mint amilyen férjed neked Cedar - állapította meg Mace, majd kinyújtózkodva felült. - Talán nem szeretnénk egymást, de számít az egyáltalán? Barátokká talán válhatnánk...

Cordelia elszörnyedve meredt rá. Barátokká? A bátyja nem is vágyott másra, valami többre? A lány túl sokat kért azzal, hogy szerelemből, saját akaratából válasszon egy fiút, aki szereti? Valószínűleg igen, de még sem tudta megállni, hogy ne álmodozzon.

- Megpróbálhatok beszélni anyával - szólalt meg Mace újra, meg sem várva, hogy húga bármit is mondhasson. - Bár nem hiszem, hogy meggyőzhetem, de ki tudja? Mindig is elég kiszámíthatatlan volt - elmélkedett tovább, lábait lóbálva.