Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

10.rész

Igor pov.
Hamarosan megérkezett az ifjú pár. A lány szép volt, mint egy ma született bárány. A fickó pedig egyértelműen egy túlköltekező bájgúnár. A terv az volt, hogy ha a pár szétválik Mark megkörnyékezi Johnt mi pedig a háttérből megfigyeljük. Nem is kellett sok idő és, ami még gusztustalanabb, hogy Marknak nem is kellett lépnie. A fickó azonnal rárepült a mi csinos kis csalinkra, én pedig mindent lefotóztam. Thomas szeme tikkelt, főleg mikor kezet csókolt párjának és rövid haját igazgatta.
- Ha még egyszer hozzá ér, én megölöm. - morogta fenyegetően.
- Nyugi! Tudod, hogy Mark is utalja ezt. Vladimirt nem akartam ebbe belevonni.
- Terhesen kicsit nehéz lett volna. - motyogta a távcsőt szorítva.
- Shh! Jön a lány!
A fickó azonnal elhúzódott Marktól és arrébb lökte őt. A fiú először nagyokat pislogott, majd torok köszörülve felállt. Sejtelmesen rá kacsintott Johnra, majd kerülővel felénk indult.
- Nagy voltál édesem! - mondta Thomas.
- Urh! Ez borzalmas volt!
- Tudom, de sokat segített az ügyben! - néztem rá hálásan - Amint előhívtam a képeket meg lesz ellene a bizonyíték!
Kihívtam a fotókat és mindet megmutattam Jamesnek. Látszott rajta, hogy tajtékzik, de visszafogja. Megkerestük Lizzyt és megbeszéltük, hogy a fotókat csak végszükség esetén mutatjuk meg.
- Szia papa. - ült le a kis asztalhoz mosolyogva - Miért hívtál? Éppen ruha igazításon voltam.
- Kicsim, beszelnünk kell.
- Jaj, ne! Mar megint ez! Apa, miért nem tudod elfogadni Johnt?! Össze akarunk házasodni!!
- Tényleg?! Vett mar neked gyűrűt?
- Nem, spórol rá.
- Azzal, hogy majdnem hetven dollárt költ egy cipőre?! - csapta elé a számlat.
- Tessék? - vette el a papírt - Ezt biztosan csak az esküvőre vette!
- Nem, ez nem illik abba a zsánerbe.
- Maguk kik?
- Igor Ross vagyok, magánnyomozó. Ő a társam, Thomas Moon. Kisasszony, a cipő, amit a vőlegénye vett, egy krikett cipő. Ugyanis hetente jár egy Country Clubba krikettezni. Egy jó drága Country Clubba.
- Ez nem igaz! John nem is szereti a krikettett! - hitetlenkedett és az asztalra dobta a számlát.
- Sajnos, de. - rázta fejét Thomas és átnyújtotta az ott készült képeket - Itt a bizonyíték rá.
- De ez... Ez nem igaz! Lehet, hogy csak az egyik barátja hívta meg!
- Akkor miért van klubtagsága? Napi két órát tölt a klubban és minden nap másfajta, méregdrága italokat vesz. Szerintem ha eszébe is jutna gyűrűt venni, egy vursliban venné meg.
A lány szemei könnyesek lettek, majd patakokban kezdtek hullani. Átnyújtottam neki egy zsebkendőt, amit el is fogadott.
- De ez... Ezt én nem hiszem el..  - szipogta mire James felállt és átölelte a lányát.
- Hercegnőm, anyád és én csak jót akarunk neked! - simogatta hátat - Az a fiú több vasat is a tűzben tart, ráadásul köze van a vonaton történt mérgezéses esetnek is...
- Micsoda?
- Az édesapját megpróbálták megmérgezni a vonaton. - mondta Thomas.
- Az amelyiknél egy fiatal hölgy kiszagolta a borból? - csodálkozott el, mire bólintottam.
- Valójában fiatal ember, de ez most mindegy. - ráztam meg fejemet - A férfi aki bele tette a mérget, azt állítja John bérelte fel.
- Az én John nem tenne ilyet... Nem lenne rá képes...
- Az a fickó a pénzért bármire képes lenne. - mondtam és elővettem három nő képét. - Tudja kik ezek?
- Nem.
- A maga Johnja két év alatt háromszor nősült meg. Bigamista. Maga lenbe a negyedik.
Kezei remegni kezdtek, majd hangosan felzokogott. Rossz volt így látni, végleg össze tört a szíve a lánynak. Viszont végre felnyílt a szeme és sajnos ez kellett hozzá.
- Bocsánat papa, hogy nem hallgattam rátok! - hüppögte a lány.
- Semmi baj kedvesem.
- Szörnyen bántam veletek.
- Semmi baj, kicsim. Mindenki volt fiatal.
Homlokon csókolta gyermekét és mosolyogva megsimogatta arcát.
- Köszönöm, hogy rávilágítottak az igazságra. - nézett ránk a lány.
- A miénk volt a megtiszteltetés kisasszony. - mondtam és ezzel mi kimentünk. Kintről hallgattuk a benti csetepatét. Mark Thomas ölében hallgatta.
- Nem semmi.
- Igen, de legalább vége! - ölelte magához a néger mosolyogva - Ha megint a közeledbe jön, én megfolytom.
- Nem lesz rá szükség édesem mert én előbb herélem ki. - mondta nevetve.
- ...oss!!! Mr. Ross! - rohant be a kertbe a nővér.
- Mi a baj?
- Azt hiszem leszállt a gólya! Miss. Victoria! Elfolyt a magzatvíz, bármikor jöhet a baba!
- Micsoda?! - kérdeztük egyszerre pánikolva és a nő után siettünk. A szobánkhoz rohantam, de ott nem engedtek be. Hallottam szerelmem kiabálását és hangos sírását.
- De én...
- Az apa nem tartózkodhat a szülésnél. - mondta a nővér és bement a kedvesemhez. Mark berohant. Thomas vállamra tette kezét és bátorítóan megszorította.
- Nem lesz baj! - nyugtatott. Átmentünk az apósunkhoz. Szegény az ágyban feküdt, de aggódva nézett ránk.
- Mi történt?
- Úgy látszik az unokája hamarabb megszeretne ismerni minket...
- Igen, én viszont nem hinném, hogy sokkal tovább húzom.
- Mi... Raoul!
- Semmi baj, fiuk, semmi baj! Vége lesz a fajdalomnak és... Odaát láthatom Petert. Vajon vár rám?
- Egészen biztos. - mosolygott szomorúan Thomas és kezére szorított. Órákig vártunk. Már kezdtem nagyon megijedni mikor hirtelen egy cérnavékony kis hang megszólalt.
- Ez... - sokkolódtam le.
- Megszületett! - mosolygott rám Thomas. Átszaladtam és a nővér pont kilépett.
- Gratulálok. Kisfiú. - mosolygott és beengedett. Szerelmem pihegve feküdt ágyunkban és mosolyogva tartott karjában egy batyut, míg Mark szipogva döntötte össze fejüket. Kicsit rezignált léptekkel mentem közelebb, addig amíg rám nem néztek.
- Magatokra hagylak titeket. - suttogta az idősebb és nehezen elvált tőlük. Vladimir nevetve rám nézett majd ismét a kicsi csomagra. Halk hangok ütötték meg a fülemet. Egy édes nyöszörgés, majd egy gyönyörű szempár ami engem vizslatott.
- Édes Istenem... - rogytam mellé és óvatosan a picire tettem kezemet - Gyönyörű...
Az ujjammal megérintettem a pici állát míg a kezem a mellkasán pihent. Tökéletes volt, mint egy mesebeli álom.
- Rád hasonlít! - mosolygott Vladimir.
- A szemei a tied. - néztem a pici íriszeit - Te jól vagy?
- Alaposan megdolgoztatott, de ez életem legszebb napja. - csókolta homlokon a picit. Gyermekünk elmosolyodott és úgy nézett fel ránk. Szívem hevesen vert ettől, szemeim világa pedig homájos lett.
- Mih... - nyúltam arcomhoz.
- Igor... Te most sírsz? - lepődött meg párom.
- Azt hiszem... - töröltem meg a szemem.
- Gyere ide. - húzott közelebb mire nyakába bújtattam fejemet.
- Köszönöm! Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire!
A kicsi mindkettőnket nézett és kicsi öklét a szája elé véve nyalogatta a pracliját. A szívem csordultig volt boldogsággal.
- Mi legyen a neve? - kérdezte Vladimir.
- Hm... - gondolkodtam el - Mit szólsz a Castielhez?
- Óh, ez nagyon szép, neked tetszik? - kérdezte a picitől mire ő halkan ásított egyet majd Vladimirnak döntve a fejét elaludt.
- Ezt szerintem vehetjük egy igennek. - adtam csókot szerelmem ajkaira - Apukád izgult érted, de szerintem Mark már megnyugtatta őt.
- Óh, apa! Szeretném ha megnézné! - mosolygott. Mar szállt volna ki a kicsivel, de vissza ültettem.
- Neked most pihenned kell! Nem vagy olyan erős állapotban, hogy járkálj! - mondtam neki és a pici fejere simítottam - A baba miatt sem lenne jó.
- De szeretnem ha apa látná őt. - mondta szomorúan.
- Tudod mit? Te most aludj egy kicsit, én pedig átviszem Castielt apádhoz.
- Jó. - duzzogott és óvatosan át adta a picit - De hamar hozd vissza őt!
- Úgy lesz! - kuncogtam és lassan megindultam Raulékhoz. Bekopogtam az ajtón és Thomas nyitott ajtót.
- Baba... - mondta elkerekedett szemekkel.
- Ez itt a kisfiam, Castiel. - mutattam be őt Thomasnak. Halkan gügyögött neki valamit, majd beengedett. Mark apja ágyán ült és kezét fogva mesélte, hogy milyen az unokája. De belépésemkor felkapták rám fejüket.
- Itt is vagyunk. - léptem közelebb.
- Ez... Ő... - hüledezett az öreg és pislogás nélkül folyni kezdtek a könnyei.
- Ő itt az unokád. A neve Castiel.
Leültem az ágy másik oldalára és felé mutattam a picit. Még mindig aludt, amikor kezét mellkasára tette az öreg. Boldogan mosolygott és könnyeit törölte.
- Csoda szép.
- Az, bizony. - mondtam mosolyogva. Ekkor a kicsi összehúzta a szemeit és egy nagyot ásított.
- Kis szundi manó. - leste meg a picit Mark - Amilyen aranyos, olyan édes is az illata.
- Omega. Mint az édesanyja. - suttogta Raoul. Nem tudta levenni a szemét a piciről. Castiel lassan kinyitotta szemeit, majd kicsit meglepetten nézett Raulra. Pislogva nézte nagyapját, aki mosolyogva fogta meg apró kezét.
- Szervusz, te kis szépség. - mosolygott rá mire a pici is elmosolyodott.
- Megszeretnéd fogni?
- Igen, de félek hogy összetörném szegényt.
- Azért csak próbáld meg. - nyújtottam át neki, mire bólintott. Óvatosan a karjába adtam a kicsit, aki kíváncsian nézte a nagyapját.
- Aranyos kis krapek. - olvadozott Thomas - Gratulálok.
- Kösz, de nem csak az én érdemem. A nagyja munka Vladimiré volt.
- Az biztos. Amikor Mark született, az anyjuk eltörte a kezemet. Én vezettem le a szülést mert nem volt pénzünk orvosra.
Mark apja vállára hajtotta fejét.
- Nem lehetett könnyű, de az eredmény ön magáért beszél. - mosolygott Thomas a szőkére, aki elpirult ezen.
- Mind a kettő és most már három. Buuup! - koppintott a pici orrára. Erre egy széles mosoly volt a válasz és hogy elkapta kezét. Apró ujjaival erősen fogta a kezét.
- Én is szeretlek te imádni való kis angyal. - puszilta arcon mire a pici felnevetett.
- Mark, vissza megyek Vladimirhez. Később áthozod Castielt?
- Természetesen. - bólintott és gyermekem arcára simított. Átmentem megnézni a drágámat, aki édesen aludt az agyban. Biztos kimerült. Óvatosan betakartam és mellé feküdtem. Automatikusan hozzám bújt, én pedig készségesen öleltem. Olyan jó érzés, hogy itt van és, hogy most nekem adta Castielt, boldogabb vagyok mint bárki a földön. Homlokon csókoltam, majd lassan én is álomra szenderültem. Nem tudom mikor ébredtem fel, de a kedvesem mosolyogva nézett le rám.
- Jó reggelt! Castiel meg alszik. - mondta suttogva miközben a fejemre simított.
- Jó reggelt! - nyújtóztam egyet és magamhoz húzva megcsókoltam - Nem ébredt fel éjszaka?
- Nem, aludt mint egy medve bocs. - rázta meg fejét mosolyogva és a pici fonott kosara fölé hajolt - Este felébredtem és csak őt tudtam nézni... Megbabonázott...
- Mindenkivel ezt teszi. Velem is. - mondtam kikelve az agyból. Olyan édes volt. Hason feküdt és oldalra fordított fejjel szuszogott. A Vladimir által varrt kis takaró volt rajta. Hagytam tovább aludni és egy kicsit megmasszíroztam Vladimir vállait. Megérdemli miután világra hozta a fiunkat. Jól esően szusszantott fel és ellazulva élvezte kezem munkáját. Haja kecsesen omlott egyik oldalára, szabaddá téve a másik részét. Ezt kihasználva hintettem puha bőrére egy csókot. Olyan tökéletes.
- Igor...
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is szeretlek egyetlenem. - öleltem át vékony derekát és fejemet nyakhajlatába hajtottam. Ám kis fiúnk ezt a pillanatot  választotta, hogy felébredjen - Téged is szeretlek picim! - kimásztam kedvesem mögül, majd Castielt karomba vettem - Apa és anya szeme fénye vagy!
- Éhes vagy, kicsim? - mosolygott rá Vladimir és hátra dőlve megpuszilta a fejét. Mellkasára feküdt gyermekünk és apró kezeivel felsőjét szorította.
- Szerintem igen. - tettem kezemet hátára. Óvatosan elkezdte etetni a picit és amikor végzett megbüfiztette.
- Olyan természetes vagy.
- Nos... James sokat tanított a babákról.
- Neki van már rutinja két lány mellett. - kuncogtam.
- Igen. - mosolygott, de egy pillanatra elszomorodott - Nem gondolod, hogy édesapádéknak szólnunk kéne?
- Nincs az az isten. - motyogtam mérgesen. Belegondolni is szörnyű, hogy mit tenne az apám velük.
- Csak kérdeztem... - suttogta és a pici fejére simított, míg ő csak érdeklődve lesett felém.
- Tudom, ne haragudj! - sóhajtottam - Csak nem akarom, hogy bajotok essen.
- De azért az öcsédnek illene szólni, elvégre nagybácsi lett.
- Az igaz. Írok ma egy levelet dadusnak. Szerintem könnybe lábadt a szeme ha ezt megtudja.
- Az lehet. - csókolt meg kuncogva, amit viszonoztam is neki. Meg aznap írtam levelet a dadusomnak, hogy szívesen látnánk vendégül George - al együtt és örülnek ha megismerkednének a családommal. James és párja majd elolvadtak a pici láttán. Hát még Thomas nagyanyja, amikor meglátta.
- Jaj, de tündéri vagy! - mondta az idős hölgy a pici hasát simogatva - Remélem a dédunokám is ilyen édes lesz, mint te! Úgy ám!
- Nagyi! - vörösödött el Thomas feje, de ahogy láttam Mark sem volt kivétel.
- Valóban olyan mint egy kicsi tündér. - mosolygott James.
- Mint amikor a lányok születtek. - ölelte át a felesége. A lányuk is megnézte az apróságot.
- Vajon egy nap én is átélem ezt?
- Egészen biztosan. - mosolygott rá párom - Megszeretnéd fogni, van egy olyan érzésem, hogy szívesen menne most hozzád. - nézett le Castielre, aki a lányt nézte boci szemekkel. Óvatosan átvette a kicsit, aki megragadta a szőke hajat és mar épp a szájába vette volna mikor elkaptam.
- Ejnye!
Ajkai lefelé görbültek, majd hangosan sírni kezdett. Megszeppenve néztem a bömbölő fiamat.
- Semmi baj Castiel. - ringatta a picit a lány és haja végével a pici arcát simogatta - Ez nem hami, hanem a hajam. Nincs baj, ne sírj.
A kis fiúnk halkan abbahagyta és egy aprót tüsszentett mikor a haja megcsikizte az orrát. Ezután hangosan felkacagott, amitől mindenki szélesen elmosolyodott.
- Hagy játsszon, majd megtapasztalja a dolgokat. - tanácsolta Vladimir kuncogva. Ezután ki se lehetett venni Lucy kezéből. Azt hiszem kialakult köztük valami.
- Úgy látom lett egy dajkátok. - biccentett Thomas és kávéjába kortyolt.
- Lehet. - mondtam mosolyogva.
Mozgalmas napok következtek életünkbe. Immáron ténylegesen elkezdtük szervezni az esküvőt, amiben a többiek egytől egyig segítettek. De valami megváltozott egyúttal. Thomas és Mark sokat veszekedtek, ami pedig a furcsa volt az az, hogy Mark sokat eljárt sétálni napközben, sőt esténként is eltűnt. Vladimir aggódva figyelte őket.
- Szerinted minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Nem tudom, kicsim. Beszelek Thomassal, jó? Te maradj itt és pihenj. - csókoltam homlokon es elindultam az említett szobája felé. Éppen kopogtam volna az ajtón, amikor az kivágódott és Mark viharzott el mellettem.
- Igazad van, inkább elmegyek! - kiabálta vissza a szőke indulatosan és szemeit törölgette. Csak bámultam utána majd benéztem a szobába.
- Mi történt?
- Inkább azt kérdezd mi nem! - rúgott fel egy széket idegességében - Mark teljesen megbolondult a napokban!
- Miért?
- Eljár otthonról és nem mondd el semmit!!! - ordította és majdnem elesett. Részeg volt.
- Te ittál?
- Csak egy kicsit. - legyintett, de az asztalon egy üres konyakos üveg volt.
- Oké Moon, most szépen le ülsz és mindent elmondasz a legelejétől fogva!
- Minek? Biztosan megcsal engem! Annyira akar babát, hogy rajtam kívül más férfiakkal is összebújik! - kiabálta, de pofon csaptam.
- Mond te eszednél vagy?! - üvöltöttem arcába és elkaptam gallérját - Mark szeret téged! Te vagy neki az első ember akiben feltétlenül megbízik! Sőt, ő maga mondta, hogy rajtad kívül senkivel sem tudna lefeküdni!
- Akkor hova jár? Nem mondja el! Miért nem?! - kezdett el zokogni. Holt részeg, így nem lehet vele beszélni.
- Erre vissza térünk holnap! Most pedig menj aludni! - azzal fejére húztam a takarót. Lementem a földszintre. Vladimir a picit dédelgette, de nyugtalannak tűnt.
- Mi a baj?
- Mark... Kirohant az erdőbe.
- Nem lesz baja. Abban nőttetek fel.
- Tudom, de túlságosan zaklatottnak tűnt. - sóhajtotta - Ő nem jön ki túl jól az állatokkal, félek hogy baja esik.
- Nem lesz baja. - ültem mellé - Thomas berúgott, összezavarodott.
- Annyira félek. - bujt a mellkasomba és magához ölelte a picit.
- Ha holnap reggel nem jön vissza utána megyünk ezzel a majommal. Rendben?
- Jó... - motyogta, mire sóhajtva megcsókoltam, majd Castiel arcára simítottam. A kisfiúnk szépen szundikált nem is sejtve, hogy a bácsikája kint van az erdőben.

Hali!😥
Drága watti megint megtréfált és összekeverte a részeket a draft részlegen...
Korrigálva lett, de kérlek ne spoilerezzetek senkinek!
💄