Anabell Potter története

Part 8 - Keresztapák

Ahogy libasorban haladtunk kifelé az alagútból mindenki csendben maradt, nem tudta mit mondjon. Csak itt-ott lehetett hallani Piton fejének koppanását, hála Blacknek, aki a pálcájával kormányozta őt. Bizonyára így bosszulta meg a Roxfortos éveiket, fogalmam sincs...még mindig nem tudtam a teljes történetet, ami mögöttük állt.

- Kérem, átvehetném én Piton professzort? - sóhajtottam, miután már vagy huszadszor vágta be a plafonba a fejét. Sirius furcsállva fordult felém, de az unott és fáradt arcomat látva leengedte Pitont a földre. Kimellőzve Siriust a pálcámat a professzor felé kormányoztam, majd erősen koncentráltam. - Mobilicorpus! - még soha nem használtam a varázslatot, de sosem gyengélkedtem a végrehajtásukban, így nem lepődtem meg, amikor először sikerült. Tovább haladtunk néma csendben, miközben a hátamon éreztem Sirius tekintetét.

- Egy dolognak igaza volt Peternek - mondta, mire a vállam fölött hátra néztem egy pillanatra.

- Miben? - kérdeztem.

- Tényleg hasonlítasz Lilyre...meg persze te is Harry Jamesre - nézett hátra az öcsémre. - Lily is mindig megvédte Pitont, valamilyen furcsa módon - morogta, mire döbbenetemben majd lefékeztem.

- Anyám és Piton barátok voltak? - kérdeztem csendesen, miközben próbáltam leplezni a felgyorsult szívverésemet és levegő vételemet.

- Igen. Már Roxfortba is úgy jöttek, hogy barátok voltak. Ő is a Fonó sorról származott, mint Piton - a mondatából kihallottam ahogy unottan forgatta a szemét. - Ötödikben aztán csúnyán összevesztek és megszakadt a barátságuk. Utána nem sokkal jött össze James-szel - mondta. Ezután újabb kisebb szünet állt be a beszélgetésbe, és ezután Harryhez fordult.

- Tudod, mit jelent az, ha most feladjuk Pettigrew-t? * - kérdezte témát váltva.

- Hogy maga szabad * - válaszolta egyszerűen Harry, mire elmosolyodtam.

- Igen... - bólintott Sirius. - Ami azért fontos, mert... nem tudom, említették-e valaha neked, de én vagyok a keresztapád * - mondta ki hadakozva önmagával.

- Igen, tudom * - felelte Harry.

- Emellett... a szüleid arra is megkértek, hogy legyek mindkettőtök gyámapja... ha velük esetleg valami történne - mondta tovább. Nagyot nyeltem ahogy a szavait hallottam.

- Kérdezhetek valamit? - szóltam közbe.

- Persze - mondta Sirius feszült figyelemmel.

- Nekem is maga a keresztapám, vagy...

- Neked Remus az. Nem mondta? - lepődött meg, mire lefékeztem. Döbbenetemben véletlenül elfelejtettem, hogy éppenséggel varázsolnom kellene és egy halk koppanással leejtettem Pitont.

- Tessék? - fordultam hátra.

- Ó, nem tudtad - húzta el a száját, miközben Remus hátát nézte, akik sokkal előttünk haladtak, így nem hallhatták. - Hát...kettőtöknek is lesz mit megbeszélni. Viszont a gyámapád neked is én vagyok. Egyrészt a szüleitek sosem akartak volna szétválasztani titeket, másrészt... Remus anyagi helyzete miatt, mert vérfarkas ugyebár...

- Értem - mondtam, majd megfordulva ismét lebegtetni kezdtem Pitont.

- Visszatérve az eredeti témához... természetesen megértem, ha a nagynénéteknél akartok maradni...de azért fontoljátok meg a dolgot - mondta, mire az ajkamba haraptam és éreztem, hogy a tekintetem homályossá válik. 

- Úgy érti...magához venne minket? - kérdezte hebegve Harry. - Komolyan elvinne Dursleyéktől? *

- Számítottam rá, hogy nemet mondotok - viszakozott Black. - Megértem, hogy ragaszkodtok a nagynénétekhez, csak szeretném ha tudnátok, hogy...