[Előre is szeretném leszögezni hogy ez egy kitalált sztori,de néhol tartalmazhatja az anime/manga eseményeit,történéseit.]
Helyesírási hibák előfordulhatnak!!!
______________________________________________
Főszereplőnk Reader-chan kinek valódi neve...
Mikor már kaptam kórtermek,egészen nyomott hangulat volt körülöttem... Éreztem,ahogy Draken aggódik,ahogy Mikey mérgesen szomorú,ahogy Chifuyu-nak bűntudata van,ahogy Baji kifejezéstelenül áll,és ahogy Mitsuya tehetetlennek érezte magát. Na de ideje ébredni,a többiek kész ideg roncsok lesznek miattam. Mikor kinyitottam szemeim és megmozdultam, egyből minden tekintet rám szegeződött. Draken és Mikey egy hatalmas öleléssel fogadott sírással meg spékelve,amit viszonoztam is. Na de itt még nem tudtam hogy mivel fognak várni a többiek... Draken és Mikey visszaült a székükre és Draken komolyra fordította a szót.
-Szóval...mit tett veled Hanma?
A többiek döbbenve néztek Drakenre és Baji kicsit megütögette vállát,hogy azért mégis csak most kelltem fel úgyhogy majd később faggason ki. Draken továbbra is ragaszkodott a kérdéséhez,és megismételte kérdését.
-Mit tett veled Hanma,Keiko?
Engemet azonnal elfogott a sírhatnék mikor beugrott néhány kép,szomorúan néztem rá majd megöleltem. Ő egyből vette a lapot és tudta hogy valami nincs rendben. Visszaölelt és elkezdett nyugtatni,a fiúk pedig nézték a kis családi idill pillanatot.
-Nyugodtan mondj el mindent az elejétől a végéig,nem fogok haragudni akármilyen szar a helyzet.
Mindent elmondtam töviről hegyire,a többiek szinte traumatikussan néztek ki senki se szó se beszéd.
-Értem,lenne hozzád egy kérésem...
Folytatta mondanivalóját Draken.
-Szálj ki a Toman-ból,és koncentrálj a sulira... -M-Mi? Nem kérheted ezt tőlem,én szeretnék ennek a bandának a tagja lenni. Vannak itt barátaim,és ti vagytok a családom. -Akkor erősödj meg,és maradj velünk.
Ölelt meg szorosan majd így szólt hozzám.
-Nem akarok még egy ilyet átélni... -Oké, megígérem hogy erősebb leszek.
Mondtam bátyámnak majd ököl pacsira nyújtottam kezem,mire ő viszont nyújtotta oda öklét. Mikor már végeztünk a beszélgetéssel Chifuyu egyből odajött hozzám és megölelt.
-Soha ne csinálj ilyet hogy hazamész egyedül és eltünsz... -Oké,megértettem. Köszi Chifuyu,ez most kicsit jól esik.
Nem tudom miért de Mikey mérgesen nézett Chifuyura, olyan mintha szemmel tartaná. Na mindegy, biztos csak mérges Hanmára.
-Á,már felkelt a kisasszony.
Mondta az ápolónő egy papírral a kezében.
-Most lenne pár vizsgálat,és akkor már haza is mehetnek. -Köszönöm szépen hogy ellátták a húgom.
Mondta Draken egy kis meghajlással.
-Ugyan,ez a mi munkánk úgyhogy nem kell emiatt köszönetet mondania. Kérem hogy egy 5-10 percig legyenek szívesek kifáradni a kórteremből.
Majd a fiúk ki is mentek.
-Oké,nos engem Tsunadénak hívnak,te meg biztos Keiko-chan vagy. Kérlek nyújtsd ki a kezedet. -Oké.
Megmérte a vérnyomásom a cukor szintem a pulzusom és azt mondta hogy teljesen jó. A reflexeim is megnézte és minden teljesen oké volt. A légzésem itt ott akadozik de mondta hogy az biztos azért van mert tüdőn rúgott Hanma.
-Végeztünk, köszönöm szépen hogy ilyen türelmes voltál. Miután összekészültél elmehetsz a bátyáddal és a barátaiddal. -Én köszönöm hogy meggyógyított.
Majd kiment a nő. A többiek óriási tolakodással rohantak be hogy nincs-e semmi bajom,én meg elmondtam nekik hogy nincs semmi baj.
-Keiko? Kiengednek a kórházból?
Kérdezte a szőke hosszú hajú apró fiú.
-Igen,de még két napig pihennem kell. -Hála istennek,ennek örömére... menjünk el Dorayaki-t enni! -Mikey,megint nekem kell fizetni igaz?
Kérdezte lehangoltan Draken.
-Úgy ahogy mondod! -Szegény bátyám.
Én meg csak nevettem,mire mindenki elhallgatott és csak néztek rám.
-Mi az? Valami rosszat tettem? -Nem csak olyan aranyosan nevettél.
Mondta Mikey mosolyogva.
-Nos akkor...induljunk! -Megvan minden cuccod? -Igen, menjünk.
Majd elindult a csapat,az étterem felé,majd rendeltek 12 darab Dorayaki-t.
-Mikey...ezt mind te eszed meg?
Kérdeztem tőle felvonva szemöldököm.
-Nem,fele a tiéd! -Oh... köszönöm szépen.
Majd míg ettünk a többiek haza mentek,Draken maradt velem ezek után és együtt megyünk haza.
-Keiko? Aludhatok ma nálatok? -M-Mi? Mikey nem tudom ne engem kérdezz hanem Drakent,ő dönti el. -Engem nem zavar,addig amég nem veled alszik. -Jaj Ken-chin, ennyire sunyinak nézel? -Igen... -Na jó, akkor mehetünk? -Felöllem menjünk....
Majd indultunk haza. Mikor már oda értünk, leültem tv-zni és nem hiszek a szememnek de mellém ült Mikey és átkarolt. Ráhajtotta fejem vállára majd simogatta a fejem. Ez fura volt nekem először,de jól esett.
-Álmos vagyok. -Ne aggódj felkeltelek majd ha vége a filmnek. Aludj csak. -Köszi.
Majd elnyomott az álom.
Hát ennyi lenne ez a fejezet most, remélem tetszett ha akartok valami plusz kis különkiadást akkor nyugodtan írjatok. !!!Na de!!! Gondolkodtam egy másik Tokyo revengers-es könyvön,meg egy Demon Slayer-ösön is, nemtudom mi legyen ezért szeretném ha a nép döntene. Írjátok meg melyiket akarjátok látni. Viszlát a kövi fejezetben olvasók! 💜💜💜💜💜💜💜
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
