Átverések

uno

November 29. Hétfő

Louval mindig legjobb barátok voltunk. Imádtam őt. Mi voltunk az a tipikus fiú lány páros, akiknek még csak meg sem fordult a fejükben, hogy összejöjjenek. Csecsemőkorunktól kezdve ismertük egymást, együtt jártunk bölcsibe, oviba, általánosba és most gimnáziumba is. Mindent megosztottunk egymással, és egymáson kívül alig voltak barátaink. Persze nekem ott volt még Wendy, az általánosos legjobb barátnőm, Louisnak meg Jacob a deszka parkból, de az utálat a másik barátai felé kölcsönös volt. Jacob egy nagyképű szerencsétlen, aki mindenkinél (még nálam is!) bepróbálkozott, és soha nem volt esélye senkinél. Jacob tényleg egy önelégült barom, felesleges rá több szót vesztegetni.

De térjünk vissza Loura. Ő utálja Wendyt, mert szerinte túlságosan művész lélek. Én pont ezt szeretem benne. Jó, igaz, hogy van, amikor nem válaszol egy kérdésemre, mert el van kerülve a gondolataiban, de kivel ne fordult volna már elő ilyen? Mindegy, én kedvelem Wendyt és Louist is, szóval ennyi elég is, nekik nem kell egymással lógniuk, ha nem akarnak. Én senkit se fogok kötelezni olyanra, amit nem akarnak.

Persze Louisval se felhőtlen a kapcsolatunk. Szoktunk veszekedni néha mindenféle random hülyeségen. Egyszer nem szóltam hozzá három napig, mert leszólta a felemás zoknimat. Ő is úgy tett, mintha meg lenne sértődve rám, de aztán nem bírta, és bocsánatot kért. :)

Egyszer meg emlékszem, azon vesztünk össze, hogy nem adott nekem a kakaójából. Rengeteget aludtam nála, és a szüleink tudták, hogy csak barátok vagyunk, nem is féltettek minket. Csak Lou barátnői voltak megsértődve, amikor megtudták, hogy én aludhatok nála ők meg nem. Hát én nem akarok mocskos dolgokat vele csinálni, csak ennyi a különbség. Sorry!

Amúgy Louisban az volt a jó (az is), hogy bármikor beszélhettünk egymásnak a szerelmi problémáinkról.

Elmesélhettem neki, hogy Jacob megkörnyékezett, és akkor azonnal oda akart menni hozzá, hogy leüsse, úgy kellett visszatartanom. Ő meg elmesélte nekem, hogyan csalta meg Miranda az osztály hülyéjével, Andrew-val. Akkor szomorúan hallgattam a történetet. Pedig belül ordítottam. Végre megszabadult attól a libától! Már attól kezdtem félni, hogy miatta fog rossz társaságba keveredni. Márpedig aki Mirandával lóg, és belekeveredik a társaságába, sose jut ki onnan. És én nem ezt a sorsot kívántam Lounak. Csak sajnos Miranda iszonyúan szép volt. Bár a nagy műkörmök nagyon elcsúnyították, de azok nélkül biztos megnyert volt egy pár szépségversenyt. Mindig is nagyon irigyeltem, de aztán rájöttem, hogy nem kellene a külseje, ha ilyen belső jár hozzá. Pfuj. Miatta nem szeretek iskolába járni.

De ma hétfő van. Lou átjött a hétvégén; a családdal a karácsonyra ráhangolódós társasjáték estet tartottunk, és Louist is meghívtuk, mert ő is a család része volt lassan. Összességében nagyon jó volt, és bár csak november van, mégis sütöttem egy kis mézeskalácsot, hogy jobb legyen a hangulat. Mindenki az egekig dicsérte, pedig a teteje odaégett egy kicsit, de nagyon reméltem, hogy ez a szeretet jele. Mert mi másé lehetne?!

Ez után a hétvége után nagyon nem volt kedvem iskolába menni. Csak hogy bámulhassam Miranda és a csatlósai fenékrázását egész nap, és lássam, ahogy be akarnak jönni minden fiúnak akit meglátnak; hát erre én nagyon nem voltam kíváncsi, jobb dolgom is van általában, minthogy ott rohadjak egy épületben ezekkel a cicababákkal. Csak egy ok miatt mentem be. Louis. Jajj, de a töridoga anyagát is most mondják el!

Mindegy. Louis előbbre való.

- Szia, baba! - mondta Lou, amikor összefutottunk a folyosón. Újabban elkezdtünk úgy tenni, mintha együtt lennénk. Mióta Dave elkezdett ezzel szívatni, direkt, feltűnően rájátszunk, de van, amikor már nem tudjuk tovább csinálni, és felröhögtünk.

Egyszer megesett, még az egész rájátszás elején, hogy Dave tényleg bevette, hogy együtt vagyunk, és azt követelte, hogy csókoljuk meg egymást. Annyira hülye az a gyerek. Akkor tényleg meg se fordult a fejemben hogy összejöjjek Louval. Lehetetlen volt. Sose gondoltam rá úgy, mint a szerelmemre. Nagyon szerettem, de inkább úgy, mint egy testvért.

De megcsókolt. Nem volt hosszú, de akkor is az első csókom volt. Nem mondom, hogy rossz volt, de akkor is! Lou a legjobb barátom!

Mikor Dave elment a színről, majdnem lekevertem Lounak egy pofont.

- Legjobb barátok vagyunk, ezt az egészet csak játszottuk, nem kellett volna lecsókolnod!! - kiabáltam volna rá, de voltak ott mások is, ezért inkább suttogtam.

- Bocsi. De tudtam, ha nem teszem meg, akkor valaki olyantól kapod meg az első csókodat, aki nem érdemli meg, hogy hozzád érjen, és ezt, mint legjobb barátod, nem hagyhatom. Oké? - mondta lazán. Elgondolkodtam. Tényleg, eddig igazi hülyékbe szerettem bele, és ezt csak utólag realizáltam, így valamennyire igaza volt, de ez akkor sem így működik! Bármennyire szeretem Louist, most túl messzire ment.

- Igazad van, de légyszi, máskor előbb szólj. Mármint ha ezt mégegyszer akarnád csinálni... - jöttem rá hirtelen, hogy mit mondtam, és elvörösödtem. Lou furán kezdett bámulni rám, mire finoman bele ütöttem a karjába.

- Hagyj békén, Lou! - mosolyogtam, és gyorsan elrohantam az ellenkező irányba.