Bódító vér

Az alku

– Lányok, lányok, lányok. Nem szép dolog kihallgatni mások beszélgetését. –
– Ha nem nevettél volna nem bukunk le. – böktem vállba a hableányt, aki sértődötten karba fonta a kezét.

Pán egy féloldalas vigyorral nézett ránk, ami valahogy olyan... helyessé tette? Mi? Nem dehogy. Mikre gondolok édes jó istenem?
– Megvitattad magadban? – kérdezte Pán felrántva a szemöldökét, ami csak tetézte a látványt, és még jobban elpirultam.
– Nem vitattam semmit. – tagadtam le a nyilván valót.
– Persze, hogy nem. – mondta gúnyos hangon és egy kicsit felsértette a bőrét, amiből a vére a padlóra csöppent.

Láttam Hookon, hogy nem tetszik neki, hogy Péter összevérezni a kabinját, de nem mondott semmit csak a száját húzta. Nekem viszont kezdett megnőni a fogam. Ezt Pán is látta rajtam és a vigyora kétszer akkorára nőt. Kegyetlen.

– Ennek most mi értelme volt? – kérdezte Hook a vérre utalva.
– Nem érdekel ki ez a lány? – kérdezte Pán szórakozottan és közelebb jött hozzám. A számra és az orromra tapasztottam a kezem hátha segít valamit, de a bódító illat nem akart alábbhagyni.
– Lucy~, ne állj ellent. – duruzsolt Pán közvetlenül a fülembe. Éreztem a leheletét a nyakamon, amitől kirázott a hideg, plusz a vére illata is túl nagy hatást gyakorolt rám, és végül nem bírtam.

Engedtem a csábításnak. Hagytam, hogy Pán győzőn újra. Csak, hogy ezúttal, hogy-hogy nem a nyakába sikerült beleharapnom, és apró édes kis nyögés szakadt fel a torkából. Ez annyira akkor nem foglalkoztatta a lelkemet viszont annál inkább a vére.

A vállába markolva kezdtem szívni az édes nedvet nem törődve azzal, hogy Hook és Nix ezek után, hogy tekint majd rám. Csak szívtam a vérét megállás nélkül és nem tudtam betelni vele. Végül Pán kezének az érintése hozott vissza a mámoromból. Amint kitisztult a fejem Péter vállát eleresztve húzódtam jó messze tőle.

A fiún látszott, hogy szédül miközben a nyakára szorította a kezét.
– Látod Hook. – mondta szórakozottan. – Mondtam, hogy majdnem megölt. – kuncogott és pár perc múlva újra a lábán állt gúnyos vigyorral az arcán.
– Jobb így, hogy nem állsz ellent igaz? – kérdezte leguggolva elém.
– Nem jobb, te kegyetlen féreg. –
– Nem tudom ki is pirult el ettől a kegyetlen féregtől. – mondta fél mosolyra húzva az ajkát. Ennyire piros voltam?
– Én biztosan nem. –
– Ugyan-ugyan. Mindketten tudjuk, hogy ezt nem tudod letagadni. –
– Péter, mi is itt vagyunk. – hallottam Nix hangját.
– Igen tudok róla. – mondta felegyenesedve. – Majd találkozunk, Lucy. – mondta és rám kacsintott, amitől megint melegem lett, de mire visszaszólhattam valami frappánsat eltűnt.

– Na én megyek vissza a vízbe. – mondta Nix és kimászva a kabin ablakán eltűnt a tengerben. Én meg ott maradtam a kalózzal. Kettesben. Egy kalózzal kettesben.
– Szerintem én is megyek. – kezdtem hátrálni, de Hook megragadta a karom és furcsa tekintettel rám nézett. Valamit akart és ehhez kellettem neki.
– Nem, nem. Bármit akarsz felejtsd el nagyon gyorsan. –
– Te meg tudod ölni Pánt. –
– És? – kérdeztem tartva a választól.
– Kérlek segíts nekem megölni. –
– Miért segítenék? –
– Haza tudlak juttatni. –
– És ha nem akarok? –
– Akkor is el tudlak vinni a szigetről, és jó életed lehet. –
– Honnan veszed, hogy jó lesz? –
– Én is ott éltem. –
– Akkor miért vagy most itt? –
– Ez egy hosszú történet, de a lényeg az, hogy nem akarom már tovább szolgálni ezt az idegesítő gyereket. –
– Mert rettegsz tőle? – kérdeztem összevont karokkal.
– Nem félek tőle. –
– Nem tudod tagadni. – mondtam komoly arccal, bár nem tudtam az állításom biztosra. Nem vagyok gondolatolvasó.
– És ha így van, mi lenne akkor? –
– Semmi. Csak így lehet azt gondolom én vagyok a sokadik kísérleti alany, aki nem járt sikerrel. –
– Senkit, akit az Árnyék hozott a szigetre, nem engedett ilyen közel magához. –
– És? Amennyire eddig megismertem Pánt, szeret játszani az emberekkel. –
– Szeret játszani, de nem úgy, hogy a saját halálát okozza. –
– Nem ölök embert –
– Pedig egyszer már öltél. –
– Az véletlen volt. Nem is tudod a részleteket. –
– Az a legkevésbé sem számít. –
– Ha így gondolod akkor, pláne ne várj tőlem semmit. Máshogy is kijuthatok a szigetről. Semmi sem kell egy megbízhatatlan kalóztól. – mondtam dühösen és kitrappoltam a kabinból, de utamat állták a matrózok.