Az ünneplés után hazamentem, és lefeküdtem az ágyamba. Büszke vagyok magamra, hogy legyőztük a Pravdát, láttunk egy ellégé buta csapatot vesződni, vettem magamnak egy túldíszített papucsot, és elköltöttem a krediteim egy tizedét. Következő héten húsvét, a Maginot-Gróf Akadémia és a Fekete Erdő-Gofri Akadémia. Kiraktunk díszítésnek jónéhány csokitojást, és csak egy suli tudott ellenállni. Az Író olvasóira bízom, hogy kik voltak, de annyit mondok, hogy a Gofri és a Gróf esett ki. Még két meccs volt: Continuiation-Bellwall és St. Gloriana-Koala Akadémia Mikka és Darjeeling könnyen nyert. Nekünk meg szabadnap volt a május elseje. Azt hittem, hogy senki nem lesz az utcán, mikor meglátom Nonna vállán Katyusát.
-Szia Katyusa, mit keresel itt?-kérdeztem.
-Szia. Nekünk ma szabadnap van, a munka ünnepe, ironikusan-mondta Katyusa.
-Nekünk is. Készülünk is valamivel. Hova mentek?-kérdeztem.
-A Yunkusba-mondta Nonna.
-Csak vigyázzatok. Az ajtó kicsi-jegyeztem meg.
-Rendben, szia-mondta Katyusa.
-Sziasztok!-mondtam, és elfutottam.
Nem hallgattak rám, Katyusa jól beütötte a fejét. Délutánra csináltunk egy majálist, jó kis szórakozás volt a barátnőkkel. Aztán jött a hétvége. A közvetítő rossz időzítése miatt kénytelenek voltunk 12:00-re rakni a meccsünket, még a másik meccs, a Chihatan-Oarai 16:00-kor kezdődik. Egy probléma volt ezzel: korán volt az ebéd. De valami fura dolog történt: Az ellenfelünk, a Saunders nem jött el. Néztem is, hogy nem akarnak ebédelni, mivel a szokásos kamionbrigádjuk a hajójukon maradt. Így ebéd után, mikor ki kellett menni, hallottam, hogy Kay-nek korog a gyomra. Van az a mondás, hogy éhes katonával nem lehet csatát nyerni. Ha nyernek, csodálkozni fogok. A terv egyszerű: elkerülni a lézerarénát, és szétlőni a Saunders-t. Beülök a tankba, és elindul a meccs. (Most átmegyünk az Író szemszögébe, mert ez lesz a hagyomány, és mert külső szemszögből a másik csapatot is be lehet mutatni.)
Saunders: 9 Sherman (a vezéré a zászlós) +1 76mm-es változat és egy Firefly
Hortjy: 2 Tas, 5 Turán III, 2 Zrínyi I, 1 Zrínyi II
Még Ayumiék azerdőből indítanak, Kay a városban kedzett. Mennének is, csak Alisa megszólal.
-Éhes vagyok-mondta.
-Én is-mondja Naomi.
-Én ennék egy komplett pulykát-mondja Helmet.
-Akkor ki éhes?-kérdezte Kay.
-Én-mondta mindenki.
-Rendben. Rendelem a kaját-mondta Kay, és megnyom egy gombot.
-Micsoda?-kérdezte Naomi.
Egy perc múlva egy óriási csomag hullott az égből.
-Itt az ebéd! Big Mac menü kólával!-mondta Kay.
És elkezdte kiszedni a menüket.
-Itt egy Big Mac, itt egy Big Mac, itt egy Big Mac...-osztogatta.
Mindenki békésen ebédelt, mikor megjelent a Horthy.
-Vissza a tankokba!-kiáltotta Kay.
-Megvagytok! Tűz!-mondja Ayumi, és megszólalnak az ágyúk.
Hat tank oda, köztük Naomi és Alisa tankja. Kay-é, aki a zászlós, időben kimenekült a maradék három Shermannel. Miután főszereplőim elhúztak (igen, Ayumiék a főszereplők), a kilőtt Saundersesek folytatták az ebédet.
-Szerinted meg fogjuk nyerni?-kérdezte Alisa Naomitól.
-Nagyon kevés az esélye, hamm-hamm, de lehet-evett Naomi.
Vissza a menekülőkhöz, Kay sorra kapja a rádióüzeneteket.
-Mi lesz?-kérdi az egyik.
-Van remény?-kérdi egy másik.
-Ottmaradt a Big Mac menüm-mondja egy harmadik.
-KISEBB GONDUNK IS NAGYOBB ANNÁL, HOGY OTTMARADT A BIG MAC MENÜD!-fakadt ki Kay.
-Nyugalom, nyugalom-mondja egyik társa.
-Hogyan? Hisz miattam esett ki a csapatom erősebbik fele!-szipog Kay.
-Nem miattad estek ki. Miattunk volt. Mi akartunk enni. Ja, és itt egy kis kóla-nyugtatta meg őt a társa.
-Tényleg. De mindegy. Van egy tervem-mondta Kay.
-Lányok! Van egy tervem. Rájuk támadunk, és áttörünk rajtuk. Ha csak engem nem lőnek ki, de á másik zászlósát igen, győzünk, csak az Erő és a szerencse legyen velünk-mondja biztosan Kay.
Eközben védőállásba álltak Ayumiék. De ekkor valami fura történt: egy íjas férfi és egy kémruhás nő termett előttük.
-Ez aligha hiszem, hogy ez a Vormir...-jegyzi meg a férfi.
-Szerintem ez egy másik unverzum. Úgy néz ki itt minden, mint egy animében-jegyzi meg a nő.
-Azta! Ez Sólyomszem és Fekete Özvegy! Aláírjátok?-hoz elő egy papírt Mina.
-Persze!-mondták mindketten.
Áláírták, és elmentek. Ekkor Kay rájuk rontott. Mina menekülőre fogta, de ott volt vele Nao és két Turán. Kilőtték őket, de vesztettek egy tankot. Továbbmennek, mikor Naramo és Mina nekik meg, de kilövik őket. Ők is vesztettek egy Shermant. Ekkor meglátta Fannit Usagival és a megmaradt tankokkal. Kivéve egyet. Kilőtték Usagit, de Fanni kilövi az utolsó Shermant Kay melőll.
-Ez a csapat egy bandzsagyülekezet-nevetett Kay.
Ekkor viszont kifordul az utolsó tank. Ayumi volt az.
-Fire!-kiáltott Kay.
Nem sikerült. Ayumi élesen kanyarodott. Suzume kilőtte a mindent eldöntő lövést. Hátsóba kapta a zászlóst, amiben a motor felrobbant. Győzelem!
-A győztes a Horthy Miklós Katonai Akadémia!-jelentette ki Ami Chono.
Később Ayumi összetalálkozik Kay-yel.
-Gratulálok-mondta Kay.
-Köszi. Majdnem nyertetek-mondja Ayumi.
-Hát igen. Egy dolgot megtanultam: nincs evés meccs közben-mondta Kay.
-Hibáiból tanul az ember-jegyezte meg Ayumi.
-Tudod mit? Gyere, és megvendégellek egy Big Maccel a nézőtéren. Gyere!-mondja Kay, és elmennek a nézőtérre.
Miho könnyen elsöpörte Nishiéket. Ayumi mérges.
-Az Írónak igaza lehet. Ez lesz a sorsfordító találkozás-gondolta.
-Az lesz-mondja egy hang.
Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm tizennegyedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!
YOU ARE READING
Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)
FanfictionFőszereplőnk Ayumi Hakaga, aki egy nem volt átlagos, a családja elért dolgai miatt. Eléri a tizenkettőt, és elmegy egy suliba, ami épp a zárás szélén van. Amikor a sulit bezárják, akkor tűnik fel egy idegen egy levéllel, ami részben megmenti a sulit...