A különc (Napló)

☀Nyári vibe(-ok)☀

08.25.

Ott kezdődött, hogy tegnap, miközben az új lakásunkba pakoltam be, találtam az egyik dobozomban egy régi füzetet. Világosbarna, karton borítóval, A4-es nagyméretű, sima lapokkal. Gondolom, rajz/ spirálfüzet lehetett.
(Régen nagyon szerettem rajzolni, és mivel akkor az álomszobámban éltem, az egészet, szép, vidám rajzok-festmények fedték.)
Ma nem volt egésznap társaságom ígyhát írni kezdtem, és most itt hasalok az ágyomon, egy füzettel, és egy tollal, aminek a vége... hogy is fogalmazzak, kissé meg van rágva.
(: Áááh...Dehogy voltam, én!)
So, lehet tippelni vajon melyik füzetről van épp szó!
Úgy döntöttem hogy mostantól, ide fogok 'naplót' írni. Mert a valoságban nincsenek barátaim olyan szép számmal... (Akárhogy is számolom, a kezeimen az ujjak, csak csukva marednak)

--------------------------------------

08.26.
(még mindig)

Hát újra itt vagyok, és boldogítalak! Ennek okai:
1. Apám nincs itthon, az öcsém, pedig a 'haverjaival' lóg.
2.Az előbb zabáltam a konyhában némi csokifagyit, és most kultúráltan unom az életem. (Hála az égnek, nincsen itt anyám, hogy meint jöjjön a "Ne egyél annyi édességet, elhízol! És különben sem egészséges!" dumájával.)
3. Az új szobám berendezésén kívül semmi dolgom nincsen mára, tehát ha nem akarom elunni az életem, valamit cselekednem kell.

🌇Röviden a nyár története:🌃

Szóval, most beszámolok az elmúlt napokról.
Ami valahogy úgy kezdődik, hogy a szüleim az egész nyarat átveszekedték, mire Augusztus végére rászánták magukat a válásra, és hogy kerek legyen a történet, pont az én szülinapomon, váltak hivatalosan el. Azaz kb. másfél hete. (1 hét 3 nap:P)
Apa nagyon maga alatt volt, és ez azt eredményezte hogy sokkal lelkiismeretesebb, kedvesebb volt velem szemben. Anya viszont bevágta a sértődést, és apa mellett az egész családot okolta, a világ minden dolgáért...(Ha-ha, akkor most melyikünk a gyerekes, felettébb elgondolkodtató...)
Arra nem volt képes, hogy bocsánatot kérjen a szülinapomra esett időpont miatt, vagy esetleg megköszöntsön.
Ígyhát a mi viszonyunk nem valami felhőtlen mostanában.
DE! Beke, (Keresztesi Bence) az öcsim bizonyult a legrosszabb esetnek. Ő az aki fúj az egész családra. Legfőképpen, anyáékra. De engem is csak kerülget mostanában. Éjjel nappal, a korosztályával van. És alig jár haza. Persze apa, a lelkiismerete miatt nem szól közbe, meg hogy kiengesztelje őt...
Viszont ami szar egészben hogy anya, nem csak elment. Vitt is magával valamit. Na, meg valakit... Az én kis hugimat. Lénát. (IGEN, van hugom. Csak róla nem szívesen beszélünk mostanában.)
Vele, nagyon jól kijöttünk... én is fejlettebb vagyok a koromnál, na de ő! Ő más volt. Sokat beszélgettünk, jóban voltunk... talán egy kicsit helyettesítette, hogy sosem volt igazi barátnőm.
Aztán anya elvitte. Jobb helyre, mint ahol most apáékkal lakunk. Akkoriban, nem igen fogtam fel, mi történt körülöttem. Csak voltam. És méghozzá nagyon rosszul. (Viszont erről majd később beszélünk!)
Hiányt hagyott maga után.
Persze, idővel, biztos látogatjuk egymást, meg telefonálunk, de addig hosszú az idő amíg megolvad az a bizonyos jégréteg. (Anyáék között)

Tegnap, indultunk hajnalban apa kocsijával. (és anyáéval, már valszeg nem is fogunk)
Tegnapelőtt (08.23.) Pakoltam be a dobozba, ezt a füzetszerűséget, és tegnap délután találtam rá. Így ma a történetem, és az emlékeim tára is lett.

Ahogy az úton haladtunk, letekertem az ablakot, és hagytam hogy érezzem a vad menetszelet, az autók kipufogóját, a növényzetet a közelben, a házak, lakott területek zaját... az életet körülöttem. Sütögetés illata, és kisebb gyerekek zsivalya hallatszott. Valamennyire tetszett az új érzés. Távol otthontól.
Néztem a visszapillantóban, ahogy a széltől a hajam hátra csapódik, és azt játszottam, hogy a fejemben hol megpróbáltam elhalkítani, hol felerősíteni a külvilág zaját. Talán több mint három hónapja először elmosolyodtam. Nem is olyan rosszak ezek a nyári vibeok!