Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

18. fejezet - Gyengéd pillanatok

A szoba, ahova Daichi belépett, meleg szürkeségben úszott a szemei előtt, ahogy az este sötétsége és a kevés fény találkozott egymással. Sawamura tekintete egyből Suga alvó sziluettjére fókuszált, és gyengéd tekintettel nézte, ahogy a tanár az egyik párnát ölelve alszik, majd közelebb sétált az ágyhoz, miközben átvette a pólóját az alváshoz, és csak akkor látta, ahogy a másik arca kisimult volt, amit a rendőr nem minden nap látott a másikon.

Sawamura most már az alvóruhájában ült le az ágy másik oldalára, még nem elég közel ahhoz, hogy fel tudja ébreszteni, de nem is olyan távol, így csak egy karnyújtásnyira tőle, hogy hozzá tudjon érni. Daichi csendben hallgatta Koushi enyhe szuszogását, miközben érezte, ahogy az ujjai elkezdenek bizseregni. Daichi körbe akarta vezetni az ujjait a másik arcának vonalán, hozzá akarta érinteni az ujjbegyeit Suga ajkaihoz, érezni a puhaságukat, de ugyanakkor nem akarta megzavarni a másik pihenését.

Daichi egy hirtelen elhatározásakor mégis felemelte a karját, és óvatosan hozzáérintette a másik hajához az ujjait. Mikor Daichi érezte, hogy a másik nem ébredt fel a mozgásra, lejjebb vezette az ujjait, így végre a másik homlokán végig simítva, érezve a puha és meleg bőrt. Sawamura egy enyhe mosoly kíséretében húzódott közelebb, a csöndben és nyugodtságban eltelve, ahogy minden olyan lassabbnak érződött. Pillanatokkal később az ujjai a járomcsontját járták körbe, majd lejjebb térve a tanár nyakának vonalát futtatták végig. De ez a nyugodtság nem tartott sokáig, mivel Sugawara felébredt, a légzése felgyorsult, és Daichi látta, ahogy kinyitja a szemeit és ijedten végig néz a szobán, közben felülve, kapkodva a levegőt. Sawamura rémülten húzódott el Sugától, nem értve a kialakult helyzetet.

- Suga? – kérdezte halkan, nehogy még jobban megijessze a másikat. – Minden rendben?

- Mi? – Suga hangja kétségbeesetten szólt, riadt tekintete pedig mindent elárult. – Mi történik?

- Nem tudom. Most jöttem be nem rég, aztán most felébredtél.

- Éreztem valamit a nyakamnál, te voltál az? – kérdezte összezavarodva Koushi.

- Igen – válaszolta Daichi elpirulva. – Sajnálom, csak annyira nyugodt és... és szép voltál alvás közben, hogy nem tudtam megállni, hogy ne érjek hozzád. – Daichi szavai halkak voltak, de ez sem változtatott a tényen, ami már megtörtént. Suga próbált lenyugodni, és higgadtan válaszolni, de a szíve még mindig hevesen dobogott.

- Nagyon megijesztettél – vallotta be Koushi.

- Sajnálom, tényleg – válaszolt egyből Daichi, hangjában megbánással. Lassan felemelte a kezét, és rátette a másik combjára, amit a takaró eltakart, és enyhén végigsimított rajta. Ennek fő oka Daichi számára az volt, hogy meglássa, mennyire érhet hozzá a tanárhoz ilyen állapotban, hogy ne húzódjon el tőle félelmében. Suga egy pillanatig nézte, ahogy a rendőr keze elhelyezkedik a takarón, majd rátette a sajátját Daichi kezére, megállítva a mozgásban.

- Semmi baj, de kérlek, legközelebb ne tegyél ilyet, oké? – kérdezte Koushi halkan, miközben megszorította a rendőr kezét.

A hangulat megváltozott, a nyugodtság egy másik érzésbe váltott át, amit semelyikük sem érzett kellemesnek, így öntudatlanul próbálkozott mind a kettőjük azon, hogy visszaállítsák az eredeti hangulatot.

Daichi tudta, hogy amit tett az Sugának a múltja miatt kellemetlenséget okozott, de csak utólag jött erre rá, és nem tudta mennyi idő kell még neki, mire sikerül teljesen az eszébe vésnie.

- Sikerült mindent megbeszélnetek Bokutóval és Kurooval? – kérdezte Suga, hogy elterelje a beszélgetést egy másik irányba. Daichi kizökkent a gondolataiból, és újra a jelenre próbált fókuszálni, ami csak Sugát tartalmazta.