Ez egy Yandere Simulator fanfiction,ahol a lány Y/N,másnéven Oka Ruto aki tényleg egy mellék karakter a játékban,bele szeret Ayano-ba. Mikor a lánynak elmondja,a lány kihasználja szeretetét,és "dolgoztatja". Eközben Oka abban a hitben él hogy Ayano...
Heló. Y/N vagyok. Az életem nem a legjobb. Nincs egy barátom se az iskolában. Még régebben kezdtem el borús,sötét,unalmas ruhákat hordani,azóta mindenki fél tőlem. Azt gondolják a többiek hogy velem van probléma,ami részben igaz,de főleg az ő hozzáállásuk a ludas. A társaság sosem hiányzott az életemből. Nem az kell hogy legyen egy bandám,egy csapatom,egy közösség aki követ,hanem egy megértő ember kell,aki ottvan ha szükségem van rá. Az az egy probléma,hogy a mai világban ilyen embert nem találsz sehol. Vannak még ám olyanok a sulimban mint én,de ők mások. Ők azért vannak egyedül,mert elbaszottak,velem ellentétben. Az se biztos hogy egy barátra vágyom,lehet egy szeretőre. De ki tudja. (...)
Másnap van,újra hétfő. A legrosszab nap. Ilyenkor még 5 napot ki kell bírnom a hétből a pokol legméllyén. De ez van,mit tehetek ellene? Semmit. Felkaptam a táskámat,és azzal a szöveggel távoztam,hogy: -Elkések!-becsaptam az ajtót. Igazából volt még egy fél óram hogy beérjek,de kit izgat. Anyám hajnalban elmegy dolgozni apám meg a kanapén alszik.
Mikor beértem a kapukon,lelassítottam. -Hé,lúzer,állj csak meg!-hallottam a hátam mögül. Megfordultam,de fölösleges volt,hisz az idegesítő hangból/hangnemből már tudtam hogy Musume Ronshaku ribanc csapata volt az. -Mit akartok?!-kérdeztem szemrehányóan. -Ne flegmázz már csajszi! Tudod mire várunk!-mosolygott gúnyosan Musume.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ez itt a csapat,amit úgy hívok hogy: Team ribanc. A középső Musume. Ő a vezér,aki csicskáztatja a többieket. Az ő bal oldalán Mizudori áll. Ő egy elég szimpla csaj. Egy átlagos picsa. Mellette Hana látható. Ő még viszonylag normális,de sosem tudnám meg kedvelni úgy igazán. Musume jobb oldalán áll Murusaki. A lila szín teszi azzá aki. A lila szín egy ribi szín. És végül Kokoro. Ő is a rózsaszín cuccai miatt az aki. Undorítóak. Vissza térve a párbeszédhez: -Nem adom oda a zsebpénzem! Főleg nektek,akik bikinire vagy sminkre költenék!-mondtam ingerülten,azzal meglöktem Musumét. (Nem mintha én nem sminkelnék,de én csak eyeline-örözök meg egy kicsi szempillaspirál. Ők meg már lassan olyanok lesznek mint egy barbie baba. -Te...Te meglöktél?!-sipított a lány. -Igen,pont ezt tettem! Miért? Akarsz még?! -Ugh! Te komolyan azt hiszed hogy menő vagy?! Úgy nézel ki mint egy vámpír! -Musume! Hagyjad! Ez egy reménytelen alak! Nem érdemli meg a figyelmed!-szólt közbe Murusaki. -Igen csajszi! Hagyd annyiban!-vágta rá Kokoro. Musume még bokán rugott,azzal el sétált. -Hülye picsa...-gondoltam magamban,majd bebicegtem az iskolába.
Az első órám angol volt. Mikor végre ebéd szünet volt,lementem a hátsó udvarra a bokorlabirintusba. Szeretem,mert ha eltévedek legalább lesz egy indokom hogy miért késtem el óráról. Mikor már bent voltam a sűrűben,hallottam hogy valaki járkál. Furcsa volt,hisz ide nem nagyon járnak emberek,mivel állítólag el van átkozva. Hallottam merről jönnek a sétáló hangok,úgy hogy arra mentem. Egyre közelebbről hallottam ahogy valaki lába tapossa a füvet. Az utolsó jobb kanyarnál megálltam. Nyeltem egy nagyot és befordultam. Egy gyönyörű lány állt előttem. Megfordult,és megszólalt: -Mit keresel itt? -Ez az a hely ahová napi szinten lejárok pihenni. Y/N vagyok. -Ayano. Örvendek a találkozásnak.-mosolygott a lány- Én Osana telefon díszét keresem. Azt mondta itt vesztette el. Véletlenül nem láttad? -Nem... -Érdekes...-mondta halkan a lány. -Mi?-értetlenkedtem. -Csak annyi,hogy a magad fajta szép lányok mindig csapatban járnak. -Ó,nem,én nem vagyok olyan mint azok a ribancok.-nyugtattam meg. Elégge meglepett hogy valaki szépnek hívott.-De mit is mondtál? ,,Szép"? -Igen. Szép hajad van,látszik hogy törődsz magaddal,és van stílusod.-mondta,azzal közelebb hajolt és végig nézett rajtam. -Szimpatikus vagy!-fogta meg a vállam.-Legyünk barátok! -B-barátok?-hökkentem meg. -Azok! Hisz te is magányos vagy,nem de? -Azt hiszem igen...Hát...Figyelmeztetlek, nem én vagyok a legjobb választás.-löktem hátra. -Nem baj! Csak egyett várok el tőled...-szólt rejtelmesen. -Na mi lenne az?-érdeklődtem. -Hát...Bármit megteszel hogy jól érezzem magamat. -Persze! Ez csak természetes!-vágtam rá örömmel. Nem hezitáltam,hisz végre van valaki aki nem talált őrűltnek,és én is kedvelem. Hisz mi baj lehetne?
