Anabell Potter története

Part 11 - A Tűz Serlege

- Ne merd sértegetni anyámat, Potter! *

- Akkor te meg fogd be azt az ólajtó szádat! * - kiabálta Harry Draconak címezve, majd Hermione és Harry megragadva a közöttük lévő Ron karját, elindultak vissza a kastélyba. Draco viszont ezt nem hagyva vörösödő arccal előrántotta a pálcáját.

- Harry, vigyázz! - kiáltottam. Harry arca mellett elsuhant egy fénycsóva, épp hogy csak súrolva őt.

- NE IS ÁLMODJ RÓLA, FIACSKÁM! * - bömbölte egy hang, és Harry mire előreszegezett pálcával megfordult már nem volt ellenfele. Döbbenten hátráltam egy lépést Angelina társaságában, akivel éppen sétálni indultunk. Kár, hogy erről Fred és George a munkájuk miatt lemaradnak.

Draco Malfoy helyén egy reszkető fehér görény állt, a fiú pedig sehol. Eltáttottuk a szánkat és hevesen pislogva néztünk a bicegve közeledő Mordonra, aki pálcájával a görény felé célzott.

- Eltalált? * - kérdezte reszelős hangon Mordon Harrytől.

- Nem. Csak súrolt * - felelte Harry éppoly meglepetten, mint mi. Gyorsan mellé sietve azonnal megnéztem az arcát, de nyoma sem látszott a súrolásnak. Kifújva a levegőt a fehér görényre meredtem.

- Na, majd most megkapod, amit érdemelsz - mondtam gúnyos mosollyal az arcomon Draco ''Görény'' Malfoyt figyelve. Már éppen visítva futásnak akart eredni, amikor Mordon ismét rácélzott a pálcájával.

- Lassan a testtel! * - dörrent rá Mordon, és a pálcáját irányítva a görény rúgóra kezdett járni. Draco szó szerint pattogott a levegő és a talaj között. - Nem szeretem az olyanokat, akik hátba támadják az ellenfelüket * - recsegte, miközben egyre magasabbra dobálta Dracot. - Aki ilyet tesz, gerinctelen, alattomos, gyáva ember...* - a tehetetlen Draco úgy pattogott, mint egy gumilabda. - Soha - többet - ne - csinálj - ilyet * - mondta Mordon és minden szavának egy pattogással adott nyomatékot. Hangosan nevetve néztem Dracot, miközben félkarral átöleltem Harryt. A mellette lévő Ron is már a hasát fogta a nevetéstől, Hermione csak döbbenten figyelt, bár a szája neki is felfelé kunkorodott, Angelina pedig a kezével takarta széles vigyorát.

- Mordon professzor! * - csendült egy hang Mordon mögül, mire már a biztonságkedvéért én is takartam a nevetésem.

- Üdvözlöm, McGalagony professzor * - biccentett Mordon, miközben tovább folytatta Draco büntetését.

- Mit...mit csinál? * - kérdezte kissé hebegve McGalagony, miközben a szeme fel-le járt ahogy követte a görény mozdulatait.

- Tanítok * - felelte Mordon, mire ismét felnevettem. Hatásos módszer, megkell hagyni. Még szerencse, hogy én sosem párbajozok, először és talán utoljára másodikosként tettem a párbajszakkörön.

- Taní... Mordon, az egy diák?! * - sikkantott McGalagony, úgy, hogy még a kezében lévő könyveit is elejtette.

- Egen'! * - bólintott büszkén, furcsán ejtve szavait.

- Hagyja abba! * - kiáltotta McGalagony rémülten és futásnak eredt felénk, miközben kivonta a pálcáját, és menet közben a görényt visszaváltoztatta Draco Malfoy-já. - Fenyítésre sosem használunk transzformációt, Mordon * - mondta kissé lesápadva McGalagony, miközben Mordon mellé ért. - Dumbledore professzor biztosan mondta magának...*

- Igen, mintha említette volna... * - mondta közömbösen Mordon megvakarva a borostás állát. - De gondoltam, hadd ijedjen meg egy kicsit...*

- Mi itt büntetőfeladatot adunk, Mordon! Vagy beszélünk az illető házvezető tanárával! *

- Ám legyen, beszélek vele * - bólintott Mordon, miközben megvetően végig nézett Dracon. A fiúnak könnyezett a szeme a tehetetlen dühtől és megszégyenítéstől, és morgott valamit az orra alatt, amiből csak annyit lehetett érteni, hogy 'apám'.