Ki nevet a végén?

I.

A híd korlátján ültem és egy könyvet olvastam. Nagyjából kettő órát töltöttem ott, amikor behívtak az irodába, mert ,,vészhelyzet” volt.
Hatalmas feszültség volt a szobában, ahol a megbeszélések szoktak zajlani. Mellesleg ultra nagy baromság miatt hívtak be. Ismét csak balhé volt az oka. Mint általában mindig.
-Te barom! Nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagy! – ordította Nix.
-Ez nem igaz! – nyávogta Ivy.
Hát igen. Ő itt Nix és Ivy. A balhésok. Ivy néha (mindig) sötét, akárcsak az éjszaka. Nix pedig...Nix szinte olyan mint én. Na jó, mégsem teljesen. Ő valami Non-binary izé-bizé. Őszintén fogalmam sincs, csak valami ilyesmit mondott nekem.  Fekete rövid fiús (!!!) hajával, s méreg zöld szemeivel csak úgy csábítja az embereket. Egy személy meg is kapta őt. Kai volt az a szerencsés. Ivy drágaságunkról még annyit, hogy egy tipikus szőke liba. Amióta itt dolgozik, hetente, rosszabb esetben naponta vagy néhány nap után váltogatja párjait. De olyanra is volt példa hogy az exeivel kavart újra. Ja, és nem is eszes ember, tehát nem tudom miért van itt.
Balhét követően szokás szerint, a két fehér galamb egymás karjai közt estek fogságba. Ez valami nyugtató hatású izé náluk. Bár szerintem a mostani esetet nézve...Nix-nek tuti nem az volt.
-William ,szerinted hogy a francba képes valaki ilyen tudatlan lenni? – kérdezte Phoenix. Amikor felém fordult (nyilván a válaszomra várva), enyhe kétségbeesett arcot vágott.
-Nem tudom. Engem ebbe ne vonjatok bele. – nevettem. – Tényleg ezért hívtatok vissza? – kérdeztem megjátszott haraggal. Ezt követte a szokásos ,,Igen, mert ha itt vagy, akkor nincsen balhé!”. Nem teljesen, de igaz. Kicsi túlzás, de amikor itt vagyok, szinte soha sincs balhé. Hát, amúgy kicsit fura, hogy ilyen angyalnak állítom be magamat. Pedig egyébként tudok lenni egy kis ördög is. De az általában akkor van, amikor megjelenik az amerikai nagy menő. Ő az a bizonyos kollégám, akivel bármikor tudok veszekedni. Jó, nem mindig. Nyilván van amikor csak hallgatom és inkább megtörök lelkileg, de azért vissza is tudok vágni. Akkor pedig pár napig nem mer pofázni. Ja, egyenként név szerint Sam. Sam Wang.
Sam az egyik legidősebb ember köztünk. 17 éves. Tipikus barna hajú amerikai srác. Barna haja oly sötét, hogy szinte feketének látszik ha nem vetődik rá megfelelő fény. Ez mondjuk néha a feje belsejét tükrözi. Mármint a sötét haja, amikor nem kapja a megfelelő világítást. Ehhez társul még zöld és kék színből álló szem, avagy zöldes-kékes. Nagy a szája, balhé mániás, mamlasz, ,,örök győztes”, mihaszna, a nap 18 órájában alszik, vagy lustálkodik. Nagyjából ennyi. Talán van még valami! Érdekes módon csak is velem kezd ki. Miért? Azt én magam sem tudom. Belém köt, ha megszólalok, segítek valakinek, vagy egy sérült személytől megkérdem : ,,Minden rendben?”, ,,Miben segíthetek még?” satöbbi. Egy szóval kifejezném, hogy mi is pontosan a véleményem Sam-ről : seggfej. Neki köszönhetően tarthatom barátnak csak is Phoenix-et és Kai-t. A többi közös kollégánkat teljesen ellenem fordította. Nem azért, de ennél rosszabb nincsen, főleg hogy nyomozóként dolgozunk mindannyian. Hatalmas szerencsével rendelkezhetek, mert az igazgató úr engedélyt adott arra hogy csak Kai-al és Nix-el dolgozzak együtt.
Az irodában egy néhány órán keresztül Kai kutatott, Nix az ő ölében ült és aludt, Emma nyomtatott, Lily nem volt bent, mert vizsgálatra ment, Noah elment egy ,,bevetésre”, Ivy lapokat intézett, vagyis azt kellett volna, de helyette a telefonját nyomkodta, én pedig...Én pedig kamerákat néztem hátha tudok segítséget nyújtani Noah-nak. Ja, és maradt még Sam. Ő szerencsére még nem volt bent. Még! Mert valamikor, amikor már vagy két és fél órája csend volt, hirtelen kinyílt az ajtó, majd belépett rajta. Bárcsak ne jött volna be!
-Mi ez a lustaság itt? – kérdezte Sam. – William, valaha jutsz valamire? Lehetőleg még időben! Vagy esetleg ehhez is hülye vagy? – gúnyolódott. – Tudod, hozzád hasonlóknak nem is kéne itt lennie. Hány ügyet oldottál meg? Ja, megvan! Egyet sem! Csak egy haszontalan személy vagy, aki a kamerákat nézi és éjjel-nappal olvas. – folytatta.
Visszafojtott könnyekkel hallgattam. Olyan szinten megalázott, hogy a jelenlévők közül mindenki nevetett, kivéve én, Nixie és Kai. Hát mit ne mondjak? Ismét sikert aratott a maga módján. Talán még igaza is van, de lehet nem. Bíztak meg már nagyobb munkával a tudásom miatt, de erről nyilván csak az én kis társaságom tud. Ha esetleg ez így kiderülne, akkor nem kis balhé keletkezne Sam által. Ezért is néz le engem, mert ő csak a kamerákról és a vezetésről tud.
Valaki azt mondja, szégyen egy ilyen fontos melónál csak kamerákat nézni és kocsit vezetni. Szerintem ezek igazán fontosak. Kameráknak köszönhetően juthatunk néha képekhez, amikkel valamerre elindulhatunk. A vezetés pedig jól jön, ha esetleg a maffiózókkal találkoznánk.
A balhén nagyjából húsz perccel később túltettem magam. Éppen elkezdtem olvasni, amikor bejött a főnök.
-William, Phoenix, Kai..Van egy ügyem számotokra. – közölte hármunk felé fordulva.
-Főnök, komolyan ilyen zöldfülűekre akarja bízni? – kérdezte Sam.
Láttam, hogy Phoenix kezd kicsit ideges lenni. Ajjaj.
-Sam, jobb hogyha tőlem tudod meg, miszerint Will az egyik legjobb tagja az irodának. És szerinted az normális hogy lelkileg terrorizálod? Egy nagyobb munkájáról sem hallottál még! Nem csak a kamerákhoz és a vezetéshez ért, hanem minden máshoz, ami ehhez a munkához tartozik. Ja, amíg te neked napok, vagy hetek alatt oldod meg az ügyeket, ő addig max egy nap alatt teszi ezt meg. – szállt szembe Nix, Sam-mel.
-Nixie-nek igaza van. – vágta rá Kai, a góré pedig bólogatott, tehát egyetértett velük.
-Egyszer nagyon rosszul jártok még! Főleg hogy ki tudja meddig tart ez a ,,tudása”. – közölte dühöngve. Olyan volt mintha mindjárt felrobbanna. Vicces volt. Vicces volt.
Még egy kis ideig ott vártunk, mert Sam feltartott minket. Nem igazán értem miért kell ilyennek lennie. De legalább útközben jót nevettünk rajta.
A helyszínre érés nagyjából húsz percig tartott. Mondjuk  csak azért, mert egy kevésbé forgalmas utat találtunk, ami pont London másik felébe vitt ahol volt ez az egész dolog. Az autók egymásban álltak, földön vagy harminc ember hevert véresen. Mi az franc történhetett itt? Míg ezen gondolkodtam, a rendőrség odajött hozzánk és a két mellettem álló galambnak oda adott valamit. Amint észbe kaptam, vagy inkább ,,vissza tértem” a földre, megkaptam a képeket.
A kamerák által elkészített fényképeket szorongattam. Ez képtelenség...Esetleg egy áruló lenne köztünk?  Döntés képtelen voltam, hiszen a képen látható személy Lily-re és Ivy-ra hasonlított.
-Elnézést, ide tudná hívni a rövid, fekete hajú munkatársamat. – kérdeztek a mellettem álló rendőrtől.
-Persze. – felelte, majd elment érte, s pár perc múlva vissza tért vele.
-Mit szeretnél? – kérdezte Nix.
-Szerinted ő Ivy vagy Lily? – néztem rá kérdő tekintettel.
-Ivy...Lily sose hordja így a haját, meg amúgy is, neki félig rózsaszín. – válaszolta.
-Jogos.
Összekaptuk az embereket, majd az irodába mentünk a rendőrök társaságban. Bementünk a többiekhez és magabiztosan megszólaltam.
-Szőkeség, az időd lejárt. – néztem  a libára, akihez pár másodpercen belül bilincsel ment 2 rendőr, majd elvitték.
-Végre csönd lesz! – sóhajtotta Emma.
-Ez azt jelenti, hogy egy áruló volt köztünk? – értetlenkedett Noah.
-Pontosan. És épp hogy jól időzítettünk. – szólalt meg Kai, mire mindenki kérdőn nézett rá. – Itt nézem a levelező listáját. Most 16-án, vagyis holnap akarta romokban tudni egy bizonyos Axel segítségével. – fejezte be mondanivalóját Kai. A teremben tartózkodó néhány ember, köztük én is, csak csodálkozva néztünk rá. Kivételesen még Sam sem balhézott, hanem igyekezett normális lenni. Szerintem eléggé kemény fejmosást kapott. De ki lehet ez az ,,Axel”?
Az esti órákban, amikor otthon, a dolgozó szobában tartózkodtam, utána néztem ennek az Axel izének. Emez egy francia név. Viszont az internet adott hozzá egy képet is, hozzá pedig egy cikket, miszerint (idézem) : ,,A napokban bukkant fel egy újabb Maffiózó gyermek. London-ban kószáló maffiákhoz tartozhat az öltözetéből kinézve. De mégis ki akarna angolok közé csapódni egy ilyen Francia névvel?”. Hát akkor ma is megtudtunk valamit.