08.27.
Szia! Én vagyok az, megint. Az életem egy romhalmaz, és remélem majd más lesz ha új suliba kerülök. És tudom, hogy ez most úgy hangzott mint valami amerikai filmes klisé, de hidd el nem önszántamból tartok most itt! Tehát, most ha tetszik, ha nem, ide fogom leírni az "új életem kezdetét", vagy mi a bánatot!
Mivel már felvételiztem az általam választott suliba, csak annyi volt a dolgom, az elkövetkezendő napokban, hogy megveszem a tanszereimet.
Aminek a kifizetését apa vállalta is, mert még mindig ki szeretne engesztelni a családi problémáink miatt. Ez egyrészt jó, mert nem a zsebpénzemet költöm, másrészt rossz, lekötelez vele. Én pedig mostanában nem szeretek anyagilag függni senkitől. Tudom, most jönne, hogy
"-De hiszen az apád tart el!" , és igen tudom, de én tartom magam az elveimhez! És pont le sz*rom más véleményét! :P
Délután 2:30 körül lehetett, a bevásárlóközponból tértem vissza, két megpakolt vászonszatyorral, vállamon pedig egy új fekete, táskával. Szerencsére sikerült megfelelő dolgokat találnom, nem is olyan drágán. Azért néha jó hogy ilyen a faterom!;)
Ahogy az utcánkba értünk, (egy viszonylag nyugis, nem teljesen a külvárosban, valahol, a külső és belső városrész között) máris kiszúrtam a házunkat. Sivár volt, és látszott rajta, hogy még nem lakták be. Egy kis meszelt ház, némi udvarral, és sötét keriítéssel. Egészen megszokható kis otthon!:/ :)
De akkor megláttam valakit. Velem egykorú, vagy nálam egy-fél évvel idősebb lehetett. Sötétszőke hajának a vége kékre volt színezve. A szemén fekete smink, a szája meg eléggé csillogott. (És tényleg tippem sincs hény réteg színezett szájfény volt rajta.) A füle tele volt jukasztva, és több ékszer volt összesen benne, mint amennyim nekem van.
Egy olyan pólót hordott ami már alapból is feszült rajta, de így hogy még felkötötte a hasánál, nem nevezném szolid ruhadarabnak. Ezt még fokozta, az a fekete sort, ami talán kevesebbet takart még némely alsóneműnél is, na meg a kiszaggatott neccharisnya! Végül feketeb bakancs volt a lábán, egy pár lánccal tarkítva.
B*sszus! Azt hiszem túl feltűnően bámultam!...
-Hallod, oké hogy jól nézek ki, meg minden de mit kell így bámulni?! Vagy olyan nagy r*banc vagyok?
-kérdezte kicsit sem trágáran.;)
-Ööö... nem! Én...bocsánat...-hát ma sem hoztam a formámat
-Amúgy te új csaj vagy? Mer' még nem nagyon láttalak erre!
-Én... igen. Most költöztünk ide, nemrég!-bénáztam.
-És nem akarsz csinálni valami bulisat?-na jó! Biztos hogy valami, szórkozóhelyre gondolt. B*zdki! Az a gond, hogy én még nem csinálok ilyeneket. Ez a lány, meg már biztosan bulizott, és sokan tarthatják valóban annak amit magáról mondott!
-Nem! Nincs kedvem különösebben... De mit szólnál, ha mondjuk megmutatnád nekem a várost? Még nem nagyon ismerem.-jött vissza a bátorságom.
-Te! Én nem t'om miről dumálsz itt, de az fix, hogy nem leszek valami f***om idegenvezetőd!-
Hallgattam. Hát.. nem pont erre számítottam. De mivel látta a döbbenetet az arcomon megszólalt.
-Na, nem úgy értem. Mit szólnál ha mondjuk.... Van egy tök nyugis hely ahova járni szoktunk. Ott szoktunk füv....
-Oké! Értem-értem!- válaszoltam gyorsan. Mielőtt végigmondaná.
-Benne vagyok, csak leteszem a cuccaimat!.... Ne hozzak egy pulcsit neked?-őszintén? Fogalmam sincs miért mentem bele ebbe.
-Nem vágom, mér' kéne pulcsi, de hozz ha akarsz!
--------------------------------------
Így történt, hogy megismertem egy lányt, és végre valahára akadt egy társaságom. Az is egy kérdés, hogy milyen... :)
Amint kiértem a házunk elé, a kezemben, egy fekete, oversized melegítőpulcsimmal, arra lettem figyelmes hogy hogy ott dohényzik a házunk előtt. Gyorsan elindultunk, nehogy apa engem kérjen számon miatta.;D
Sétáltunk egy darabig, meg beszégettünk. Az előző eletünkről, iskolánkról. Ő a "pasikról", én a családomról... Egyre jobban megszoktam a modorát, a beszédét, meg azt hogy ő úgymond "érettebb" a koránál, nagyobbakkal lóg, és egy csomó tilos dolgot csinál.
Kiderült, hogy a neve Amanda, hogy ugyan abba a suliba jár, ahova én is fogok, meg hogy, egy kb. évvel nagyobb nálam, csak lebukott hozzánk, 9.-be. Persze, biztos nem mindenki ilyen itt mint ő. Viszont én különc lévén, mindig a különcöket fogom ki! ;D
Később egy réten álltunk meg, a külső városban, ami elég szemetes, és lehasznált volt. Egy padhoz ültünk le és dumáltunk mindenféléről, főleg az én iskoláról, ő pedig hát elég sajátos elményekről.
-És akkor te ilyen stréber vagy?
-Nem! Dehogy. Csak megvettem a tanszereket. Vagy miért gondolod?
-Ja, csak nem csinálsz semmi durvát, ilyen normális vagy.- hát igen, az egyenes sötétbarna/feketés hajammal, egyszerű fehér mintás póló-farmer szerelésemmel, fehér tornacipővel, és pulcsival, no make up-ban, valóban elég 'normálisan' néztem ki.
-Hát, akkor majd megtanítasz, hogyan legyek "normáltalan". Egyébként az előző sulimban én sem voltam valami "normális"!
-Ja! Hát akkor kib*szott unalmas hely lehetett!
-Ne hidd!-mondtam röhögve de mindketten röhögtünk...;P
Igazából este 11 körül értünk vissza, és egész végig a várost jártuk meg, hülyéskedtünk. Találkoztunk még egy-két nagyobbal akiket nem is ismertem, de összeségében jól elvoltunk! Talán barátnők lettünk, de szerintem ez még nem olyan komoly.
Úgy éreztem, mintha búcsúkodnánk a nyártól...
----------------------------------
Most itt fekszek, az ágyamon és ezt írom, tulajdonképpen, nincs rajta semmi csak egy lepedő, meg egy pléd. Mégis otthonosabb, mint az előző szobám volt. Talán itt majd lesznek barátaim..
ESTÁS LEYENDO
A különc (Napló)
Novela Juvenil"Szia! Én vagyok, megint. Az életem egy romhalmaz, és remélem majd kicsit más lesz, ha új suliba kerülök. És tudom, hogy ez úgy hangzott, mint valami amerikai filmes klisé, de hidd el, nem önszántamból tartok most itt! Tehát, most ha tetszik, ha nem...
