"Sose hittem volna. Itt ülök, és utazom elfele, távol az otthontól és a családtól, távol mindentől amit ismertem. Tagadhatatlanul elszakadtam. A busz alattam ritmusosan zötyög és morajlik, ahogy szeli a néhol elkátyúsodott utakat ..."
"Minden nap, amikor csak akkor épp nem dolgozom. Öt és hat óra között. Ahogy kint állok, és szívom be a hamis nyugalmat, szürcsölöm a forró, izomlazító teámat, próbálok pozitívabb hangulatba kerülni. Hiába."
"Nem is tudom mikor vettem észre. Egyszer csak ott volt. Hallottam, hozta a szél. Hangok, melódiák, amik oldották az őszi fagyos levegőt. Beférkőztek a légtérbe, vezették a figyelmemet, betapogatóztak a szívembe. Pillanatról a másikra megmosolyogtattak.Szívem verdesése megmosolyogtatott, ahogy kinéztem az előttem kitáruló új világra. Ez mostantól mindennapos lesz. Én és ez a táj. A kisebb-nagyobb házak, kanyaros utak, galambok és templomtornyok. Csodaszép. A nap már lassan lenyugovóban volt, az erkély még dobozokkal telve ..."
ESTÁS LEYENDO
Kallódó - avagy elfeledett ötletek
De TodoA cím magáért beszél: régi ötletek, amiket végül nem sikerült kibontanom, de esetleg folytatnám őket, ha lenne rá ihletem.
