Feelings never change | l.h |

14.rész

Megcsókolt.

Luke Hemmings megcsókolt.

Luke Hemmings, akibe már Isten tudja mióta szerelmes vagyok megcsókolt!

Ez most valami álom?

Habozás nélkül visszacsókoltam, majd tenyereit arcomról derakamra vezette, ezzel még közelebb húzva magához. Kezeim nyaka köre fontam, ő pedig lassan elmélyítette csókunk, amit nem egyáltalán nem bántam. Hihetetlen jól csókolt! Azt hittem ott halok meg azok miatt az édes ajkak miatt...

Hirtelen egy kattanásra lettünk figyelmes, amitől szétrebbentünk, majd a lift is elindult és nem sokkal később megállt.

Mi csak kipirultan néztünk magunk elé, én pedig nem tudtam Luke-ra emelni a tekintetem. És most tudatosult bennem mi történt az előbb...Uramisten mit műveltünk!

-Már azt hittük hárman kell tovább vinnünk a zenekart!- állt a liftajtóban Ashton.

-Hát pechetek van- nyújtotta rájuk a nyelvét Luke.

Nem tudtam megszólalni, csak álltam mint valami fadarab és néztem ki a fejemből.

Összeszedtük a bőröndöket, majd a busz felé indultunk. Luke nem nézett rám és eléggé zavarban volt, de mondjuk ezzel én is így álltam. Most komolyan nem fog foglalkozni velem?

Felpakoltunk a buszra és már indultunk is, mivel vagy fél órát töltöttünk a liftben, így késésben voltunk.

Egy kevés ideig egyedül ültem a kanapén, mivel Michael és Calum banánokkal kardozott, Ashton és Luke pedig hátramentek az ágyakhoz.

Felhívtam anyát és váltottam vele pár szót, majd ugyanígy tettem George-al csak vele SMS-ben. Elmeséltem a nemrég történteket, mire csak a szokásos 'én megmondtam'-ot kaptam. Milyen kedves! Ezen kívül még kértem tőle tanácsot, hogy mit kéne most tennem és csak annyit válaszolt, hogy beszéljük meg. Hát jó, ha ez olyan könnyű lenne!

-Zelda, beszélhetnénk?- jött oda hozzám Luke.

-Persze.

Hátramentünk az ágyakhoz és meggyőződtünk arról, hogy biztosan kettesben vagyunk-e.

-Öm..Zel...Zelda figyelj én nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak elragadott a pillanat heve. Kérlek ne haragudj..

Hogy ne haragudnék Luke! Megcsókoltál és most meg azt mondod, hogy nem akartad?

-Rendben.- ennyit mondtam, de ezt sem a legkedvesebben.

És akkor beugrott! Nem akarom tönkretenni a barátságunk, csak azért mert nekem rohadt sokat jelentett az a csók, neki meg semmi. Zelda próbáld meg elfelejteni azokat az édes ajkakat ahogy....Elég!

-Felejtsük el! Béke?- ajj de fájt ezt kimondani!

-Igen!- ölelt meg.

Na ezen gyorsan túltettük magunkat, vagyis csak Luke, nekem azért ez nem olyan egyszerű.

Visszaöleltem, mert egyszerűen nem tudok meglenni nélküle, minden percben hiányzik a közelsége.

-Zeldaaaaa- kiabált Ashton.

-Mi az?

-Ugye itt van a pendrive? Nézzük tovább légyszi! Alig tudtam aludni, annyira izgulok, hogy mi lesz!- nyávogott.

Hát ez teljesen függő lett!

-Persze, itt van! Akkor menjünk folytassuk.

Előkerestem a kis eszközt, majd a fiúk gyorsan összedobták azt, mint múltkor.Utána mindenki elhelyezkedett a kanapén. Én szokás szerint Ashton és Luke között ültem, Cal és Mikey pedig a másik kanapén.

Furcsa módon most Luke nem karolt át, ami bevallom nagyon hiányoltam. Hiányzott az érintése. Nagyon is.

Úgy döntöttem, ha ő nem ölel át, akkor én hozzábújok. Fejem ráhajtottam a vállára és rögtön megcsapott édes illata, ami miatt pillangók százai keltek életre hasamban.

Eleinte kissé bizonytalanul, majd lassan átkarolt és fejét az enyémre hajtotta.

Tekintetem Calum felé vezettem, aki csak rám mosolygott, majd bólintott, ezzel jelezve, hogy aranyosak vagyunk, azt hiszem.

A fiúk ismételten nem tudták abbahagyni a részek nézését, így sikerült megnézünk vagy újabb 15 részt. Egyszerűen teljesen meg vannak őrülve érte.

Én már kezdtem fáradni és csukódtak le a szemeim, de nem akartam elaludni. De lehet nem is tudtam volna mivel Ashton folyton rázogatott hogy láttam-e ezt meg azt. Igen, egyértelműen ő függött rá a legjobban.

Nehézkesen el tudtam rángatni a fiúkat a sorozat elől, így mindannyian morcosan néztek rám.

Michael kint maradt a kanapén telefonozni, Ashton elment enni, Calum pedig ment aludni. Mi is úgy cselekedtünk mint az utóbbi barátunk és felkaptuk pizsamánk, de eszembe jutott, hogy kint hagytam a telefonom, így kimentem érte.

Már a kezembe volt és mentem volna vissza, ha valaki nem szólít meg.

-Zelda, beszélhetnénk?- kérdezte Ash.

Ma mindenki ezzel jön nekem?

-Persze, mondd- ültünk le együtt a kanapéra.

-Csak annyit szeretnék kérni, hogy holnap este mindenképp legyél szabad.

Mi a szar? Ugye ez most nem randi?

-Öm, oké, de miért?

-Mert úgy terveztük, hogy mindannyian elmegyünk piknikezni meg ilyenek.

Fu, megnyugodtam.

Ne értsétek félre, nagyon bírom Ashton-t, de akkor sem tudnám magunkat elképzelni. Luke szavaival élve "nekem csak egy ember ejtette rabul a szívem" és az is ő maga.

Aj, miért ilyen bonyolult minden?

***

Sziasztok drága olvasóim! Köszönöm szépen a kommenteket és a vote-okat. Sosem gondoltam volna, hogy valaha elérhetek ennyi nézettséget és ilyen sok kedves visszajelzést kapok a történettel kapcsoltban. Még egyszer köszönöm!