Álom a valóságban (BEFEJEZETT, rövid)

2. fejezet

Reggel olyan érzés motoszkált bennem mintha nem önmagam lennék, Hardin mikor felkelt láttam, hogy fel akar kelteni. De ez hogy lehetséges ha én fent vagyok? Talán meghaltam volna? Hardin bevitt a korházba. Hiába szólogattam neki, hogy itt vagyok. Lehetséges hogy szellem lettem?-ez a kérdés volt a lelkemben. Mintha kiléptem volna a testembõl. Hardinnak mondták hogy menjen haza, majd értesítik ha van valami. Layla elkezdett rám ugatni amerre mentem a lakásba. Ekkor rájöttem, hogy Layla látja a szellemeket és azért ugat egy adott helyre.

Hardin meg csak ült az ágyon, várta az orvosoktól az üzenetet hogy felépülök. Egyszer csak elkezd csörögni a telefonja és a védõnõ hívja. Azonnal elindult a korházba. Egy villanást láttam és magamhoz tértem, nagyon furcsa érzés volt. De annál inkább jobb volt úgy ránézni Hardinra hogy õ is lát engem. Odajött hozzám és átkarolt és a fülembe súgta: ,,nem éltem volna túl ha elveszítelek".

Ebben a pillanatban úgy döntöttem, hogy életem végéig vele fogok maradni, amíg engedi hogy az élete része legyek. Orvos ezt félbeszakítva mondta hogy 1-2 nap múlva haza mehetek. Hardin arra az 1-2 napra bejött mellém feküdni a korházba mert nem szerette volna ha bármi bajom lenne, mivel így vesztette el a kishugát. Laylat oda adta Molliéknak hogy addig viseljék gondját, mert õt nem tudja behozni. Kaptam Erdélybõl egy olyan hívást hogy a báttyám elhunyt. Elkezdtem sírni, Hardin átölelt és lenyugtatott. Mikor kiengedtek a korházból elmentünk Laylaért és onnan elindultunk a temetésére teljes gyászruhában.

Egy szál vörösrózsát vettem a sírjára. Nagyon megviselt, hogy meghalt. Kisöcsémre jobban oda figyelek, hogy neki ne essen semmi bántódása. Mert azt nem élném túl. Kisöcsémre nekem kell vigyáznom, különben ha nem teszem nevelõszülõkhöz kerülne, amit viszont nem szeretnék.Mivel a szüleink már rég itthagytak minket és jobb helyen vannak. Ezért Hardin,  kisöcsém Boti, Layla és én elindultunk haza Magyarországra. Botinak odaadtuk Hardin szobáját, õ pedig átjött az én szobámba. Csináltam ebédet, mellé palacsinát desszerként. Délutáni programnak azt terveztük hogy elmegyünk egy moziba.

A moziba egy nagyon jó kutyás filmet adtak, nagyon élveztük. Kicsit hiányoltam hogy nincs velünk Layla.
Mikor a film után hazafelé tartottuk elgondolkodtam hogy vajon mi van a tobbiekkel. De senki nem válaszolt semmilyen üzenetre, csak néztem a zöld lombos fákat a kis tavakat és a természet élõvilágát.
Eljött hozzánk Molli, akivel az elején azért sokat beszéltem és sokat köszönhetek neki, ám ezen a napon nagyon csúnyán összevesztünk. Igazából nem tudtam hogy min vesztünk össze, csak folyamatában egymás szavába vágtunk, mint két testvér aki civakodik valamin.