Barbár Kacchan, a hős szerelmes - Bakugou Katsuki fanfiction - BNHA - MHA

01. A király beteg

– Mit mondott az orvos, királyom? – vonult a király színe elé felesége a királyné. A király már napok óta vért köhögött, és azóta sokszor kényszerült napközben ágynyugalomra. A vizsgálat ideje alatt a királyné a konyhában utastásokat adott aznapra a cselédeknek a reggelidőben, amikor mindenki egy asztal körül foglalt helyet. Ezt a tevékenységet jószerivel a királyi reggeli után tudták véghez vinni, amikor összeszedték a tányérokat, már felkészültek a mosogatásra, takarításra, de előtte még bőségesen megreggeliztek. A király sosem sajnálta a falatot a cselédségtől és a népétől sem.

– Semmi különöset, királyném, nincs okod az aggodalomra – ült fel a király, hogy megsimítsa felesége haját. Az arca elcsigázott volt, és egyértelműen látszott, hogy valami komoly dologról van szó, de nem akarta elmondani, így a nő sem erőltette tovább a kérdezősködést. A király kinyújtotta a kezét, ő pedig felsegítette.

– A hercegnővel szeretnék beszélni – kötötte ki az uralkodó. Felesége elborzadt, de arcán ennek jelét sem láthatta férje. Hívatta az öltöztetőket, és maga indult el a lányáért.

¤

A király egyetlen gyermeke a hercegnő volt, a királyné csak egyetlen fiúgyermekkel ajándékozta meg, aki két hónapos korában el is távozott az élők sorából, így örökös nélkül hagyva a királyságot. Az uralkodó nem szívesen, de úgy döntött, hogy a lányát kell herceghez hozzáadni, és a királyságot egy szomszédos királysággal egybeolvasztani. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy a vér vigye tovább az uralkodást.

Ayamin hercegnő egyke gyermekként a szülei százszázalékos figyelmét és szeretetét élvezte. Óvták a világ minden kellemetlenségétől, a szegénységtől, a bűntől, a gyarlóságtól. Ez azokban az időkben áldás volt most azonban átok. A hercegnő nem rendelkezett elegendő tudással ahhoz, hogy a nép felett királynőként uralkodhasson.

– Az én időm hamarosan lejár – kezdte a király, amint a lány a színe elé járult. Lánya kétségbeesett, és tiltakozni akart a botor beszéd ellen, ám az uralkodó türelmetlenül leintette. Úgy érezte, hogy nem ér rá addig, hogy megvárja a lánya sirámait. Úgy hitte, minél hamarabb kimondja, annál biztosabb kezekbe helyezi az ország jövőjét. – Fiú örökös hiányában, te vagy az egyetlen, aki tovább tudja vinni a királyi vért. Szeretném, ha hozzá mennél a szomszédos ország hercegéhez, hogy királynéként tovább vidd a királyi vérvonalat az országban. Megannyi utóddal biztosítsd a vérvonalunkat.

– De apám! Ha ezt teszem, az országunk beolvad a szomszédos királyságba, és elveszítjük az önállóságot, amiért egész életedben dolgoztál! – Az apja ismét intett, hogy hallgasson el.

– Te nem vagy alkalmas a vezetésre – kezdte – Anyáddal hibát követtünk el, és nem adtuk meg neked a megfelelő képzést. Fiú utódra számítottam... – mondta, s a mondat végére bűnbánóan levitte a hangot. Mindketten csöndesen ültek egymással szemben. A király azon töprengett, mennyire elvakultan akart egy fiú utódot felkészíteni a trónra. Régóta próbálkoztak, de a királyné nem esett teherbe, és elszaladt felettük az idő. Ayamin pedig a kilátástalan új helyzetből akart győztesen kikerülni. Új terve aztán erőt adott neki, hogy ne omoljon össze apja váratlan gyengélkedése, és az új kényszerházasság gondolatára.

– Nem akarok akárkivel összeházasodni! – feleselt azután Ayamin – Nem az én hibám, hogy nem fiúnak születtem, élni akarok, és szeretni! Egy független országban, ahol a nép boldog és sosem éhezik – az apja elhúzta a száját. Tudta, hogy ez csak hiú ábránd, és a lány ezzel ismét bizonyította az alkalmatlanságát a szemében.

– Szuverén hatalmamnál fogva, megparancsolom! Hozzámész a herceghez! – A királyné meg sem rezzent, pedig a szíve szakadt meg, ahogy a királyé is. Most értették meg, hogy az elmúlt években mekkora hibát követtek el azzal, hogy a lányukat túlzottan elzárták a lehetséges rossz tapasztalatoktól.

A megoldást pedig abban látták, hogy a szomszédos ország kedves hercegének adják lányuk kezét, ezzel rá ruházva az országot is, mint óriási hozomány, s így a két királyság egybeolvad majd.

A vérvonal fennmarad, a hercegnő azonban boldogtalan lesz egy király oldalán, akit nem szeret. Az ország pedig kibővül. A király összeszorította a fogait és megacélozta akaratát. Ha a lányára akarná hagyni az országot, az csőd áldozatául esne és végül szegénységbe taszítaná az ország jóravaló népét. Neki pedig mind a lány, mind az ország sorsáról gondoskodnia kell. Öklével az asztalra csapott.

– Nem tűrök ellentmondást! A herceg a jövőhéten érkezik látogatóba, hogy megismerjen téged és a királyságot – zárta le a kellemetlen, és fájdalmas beszélgetést határozottan a király. Ayamin nem válaszolt, csak elbocsátást kért, és elköszönt az uralkodó pártól.

A hírek hallatán mélységesen felháborodott az apja szeszélyes viselkedésén, ő boldog önálló országként szerette otthonát, és még egyáltalán nem volt felkészülve apja életének végére, így az uralkodás meg sem fordult a fejében. Számára az apja erős volt, és biztonságot adó. Mintha örökéletű lenne. Még nem hagyhatja itt, és nem passzolhatja le egy fiúnak, akit nem is ismer. Akit nem is kedvel. Képtelenség.

A bejelentés után, mely alatt anyja végig a királyi kezet szorongatta támogatóan, ellentmondást nem tűrően, Ayamin felháborodva távozott a trónteremből, ahova apja hívatta. Legfőbb bizalmasát elküldette a piactérre, hogy onnan vásárolja meg a legszegényesebb gúnyát, amit a városban találni lehet és még másnap kora reggel felöltötte az álruhát. Hűséges barátja, lesegítette róla a puha alsóruházatot, szoros fűzőt, harisnyát és bugyogót, amelyet a királyi udvar kiváltságosai viselnek, és durva lenvászon alsóruhát adott át neki, amelyet egyedül kellett magára ügyeskednie, mint a szegényeknek.

– Ez borzasztó. Túl előkelő vagy ehhez a gúnyához – sápadt el bizalmasa, aki mind öltöztetője, társalkodónője és barátja is volt – Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? Nem várod meg a herceget? Még az is lehet, hogy beleszeretnél.

– Nem. Nem akarok mástól függeni, és nem akarom az országomat más uralkodó kezébe helyezni. Itt emberi életekről van szó – Misuzu aki tanácsadója is volt olykor, amikor a hercegnő elvesztette a hidegvérét, most elgondolkodott. Habár, ő megfontolta volna, hogy megismerje a herceget, mielőtt tiltakozni kezdene. Valahogy úgy érezte, hogy a hercegnőnek a vérében van az uralkodás, és az, hogy mások életét komolyan számításba vegye, így nem látta értelmét az okoskodásnak, hiszen a hercegnő is tudja jól, hogy mit csinál.

A lány célja az volt, hogy felfedezze a várost, a nép mindennapjait és megtanulja mindazt gyakorlatban, amit elméletben senki sem magyarázott el neki. Az élet árnyoldalát. A szegénységet, az éhezést, a munkát. Azt, ami a világban rossz, és amit kormányozni kell, különben eluralkodik a káosz és a csőd.

Ayamin hercegnő egy dologgal azonban nagyon is tisztában volt. A palotában folyó ármánykodás lehetőségével, ami akkor robbanhat ki, amikor a király betegségének híre szárnyra kap. Mindenki a trónra feni a fogát, és alig várják majd, hogy a király feldobja a méltóságos bakancsot.