Hősakadémia sztori: Hőstanonc évek

1. fejezet: Az a bizonyos első nap!

Csicseregtek a fák, rügyeztek a madarak. Mi van? Szóval gyönyörű iskolakezdős időre ébredtek hőseink. Setsu nagyon izgatott volt, az első napja miatt a UA Hősképzőben. Főleg azért, mert osztályfőnöke, Aizawa Shouta a nagynénje „barátja". Leendő osztálytársai közül Misa-val nagyon jóban volt, ettől függetlenül, még mindig nagyon izgatott volt. Belépve a terembe, rögvest egy kisebb káosz fogadta, ami abból állt, hogy egy szemüveges fiú oktatott ki egy szőke srácot, hogy ne rakja fel a lábát az asztalra. A szőke rögtön felkeltette a lány figyelmét, és önkéntelenül is, egy köszönés után leült a fiú mögé, aki az ablak mellett foglalt helyet.

Misa bár zseninek számított, egyenesen utált iskolába járni. Azt remélte, hogy az új helyen barátokra tehet szert. Mikor beért a terembe, gyorsan végig nézett a társaságon, majd leült egy neki tetsző helyre és rajzolni kezdett az óra kezdetéig.

Ahogy múlt az idő, egyszer csak becsengettek és lassan előkerült Aizawa sensei is mindenki meglepődésére, a hálózsákjában fekve. Setsuko vigyorogva integetett neki a padból, mire a fáradt külsejű tanerő csak sóhajtott egyet, majd elkezdte a bemutatkozó órát unott hangon.

"Le ne buktass Keresztapu!" Gondolta magában Misa, de sajnos a középkorú férfi nem volt jártas a gondolatolvasásban.

- Misa! Otthon hagytad a kulcsokat! - mondta unottan a sensei.

- Köszönöm! – mosolygott fájdalmasan erre csak a lány. "Miért?"

Setsu csak nevetett jóízűen kicsit ezen, de azonnal abba is hagyhatta, mikor Aizawa ezután hozzá kezdett beszélni:

- Ne örülj, Setsu, nagynénéd azt mondta, hogy anyád üzeni, hogy te meg otthon hagytad a tolltartódat.

- Öhm... mi? Nem i... – megnézte erre, és tényleg nem volt sehol az az eszköz - Francba...

Közben a többieknek csak a kérdő tekinteteik látszottak a padokból. Kaminari is például Dekuhoz hajolva, azt mondta:

- Ezt nem értem!

- Khm..ha mindenki kicsit felengedett.. – mondta Aizawa halkan, de vészjósló hangon - Mehetnénk egy kis év eleji felmérésre. Öltözzetek át és találkozunk a pályán – mondta és már ki is ment, magukra hagyva a diákságot.

Misa erre rögvest felugrott és elindult:

- De utálom a tesit – ettől függetlenül sietett átöltözni.

- Én leginkább csak ugrókötelezni szerettem - mondta Setsu is, a másik lányhoz csatlakozva.

- Az nem rossz! Én kicsit szeretem a görkorcsolyát, esetleg akrobatikát, de ennyi! – folytatta tovább a másik lány, és egészen az öltözőig beszélgettek, meg még ott is tovább.

- Azok is jók, csak azokhoz nem volt sok egyensúlyérzékem. – nevetett a zöldeslilás hajú kicsit magán.

- Nyugi! Az egész csak gyakorlás kérdése – kacsintott rá, bátorítólag a barátnője.

- Köszi - mosolygott, majd lassan mindenki elkészült az óra további részére.

- Sziasztok! - üdvözölte egy osztálytársuk a két lányt - Uraraka Ochaco vagyok! – mutatkozott be egy aranyos barna hajú csajszi.

- Én Kuroba Setsuko! - mosolygott a lányra kedvesen.

- Koizumi Misa vagyok, üdv! – megölelt mindenkit barátságosan ő is, majd Momo vette magához most a szót, megkérdezve:

- Honnan ismeritek a senseit?

- Oh, ez vicces sztori – kezdett vigyorogni Setsu közben - Nálam úgy jön a képbe, hogy a nagynéném vele találkozgat - húzogatta közben viccesen a szemöldökét - Misa meg a keresztlánya és adoptált lánya - mondta el ezt is.