After /L.S/ !Fordítás!

28. Fejezet

28. Fejezet

- Mondd ki, Lou – mondja Harry a fülembe, aztán a fogai közé veszi azt. Újra bólintok, ezúttal erősebben.

- Szükségem van rá, hogy kimondd, bébi, hangosan, így tudom, hogy tényleg akarsz engem – kezei lefelé kalandoznak, a pólója alá, amit viselek.

- Akarom – hadarom a szót, mire ő a nyakamba mosolyog, szájával folytatja a gyengéd támadást.

Nem mond semmit, helyette megragadja a combjaimat, magasabbra emelve engem a törzsén, majd elkezd kisétálni a vízből. Ahogy elérjük a partot, elenged, mire nyafogni kezdek, még jobban növelve az egóját, de nem érdekel. Minden, amit tudok, hogy akarom őt, szükségem van rá. A kezemért nyúl, és felhúz a partra magához. Nem vagyok biztos benne, mit csináljak, így csak állok a fűben, Harry pólója nehéz és teljesen elázott.

- Itt akarod? Vagy a szobámban? – kérdezi, mire idegesen vállat vonok. Nem akarok a szobájába menni, mert az oda út túl sok időt fog adni a túlgondolásra, hogy mit csináljak.

- Itt – mondom, majd körbenézek. Senki nincs a láthatáron, és imádkozom, hogy senki ne jöjjön ide.

- Mohók vagyunk? – mosolyog Harry, én pedig szemet forgatok. A forróság a testemben lassan kiég, minél hosszabb ideig nem ér hozzám Harry.

- Gyere ide – mondja mély hangon, mire a forróság visszatér.

Lábam halkan lépked a füvön keresztül, majd megállok egy lépés távolságra Harrytől. Kezei azonnal elérik az ázott pólóját, lehúzza rólam. Egyedül csak az is megőrjít, ahogy rám néz, a hormonjaim irányíthatatlanok. A pulzusom felgyorsul, ahogy végignéz rajtam még egyszer, mielőtt megfogja a kezem.

- Feküdj le a pólómra – mondja, és velem együtt mozdul lefelé a földre.

Lefektet a nedves pólójára, majd megtámasztja magát a könyökén, hogy megtartsa a súlyát, így az oldalán fekszik, velem szemben, ahogy én a hátamon fekszem. Soha senki nem látott még ennyire kitárulkozva, Harry meg igen, sok embert, embereket, akik sokkal jobban néznek ki, mint én. Megmozdítom a kezeimet, hogy eltakarjam a testem. Harry felül, megfogja a csuklóimat és lenyomja őket az oldalamhoz.

- Soha ne takard el magad, ne előttem – mondja, miközben a szemembe néz.

- Csak... – kezdek el beszélni, de félbeszakít:

- Nem, nincs semmi, amit szégyellned kellene, Lou – komolyan gondolja?

- Úgy értem, nézz magadra – feleli, mintha olvasna a fejemben.

- Olyan sok emberrel voltál már – bököm ki, mire a homlokát ráncolja.

- Egyik sem olyan, mint te – sokféleképpen értelmezhetném válaszát, de azt választom, hogy hagyom.

- Van nálad óvszer? – kérdezem őt megpróbálva emlékezni arra a néhány dologra, amit tudok a szexről.

- Óvszer? – felkuncog.

- Nem fogok szexelni veled – mondja, mire elkezdek pánikolni. Ez az egész egy játék, hogy megalázzon engem?

- Ó – ez minden, amit felelni tudok, majd elkezdem felhúzni magam, de megfogja a vállamat, és gyengéden visszatol.

- Hova mész? – ekkor éri őt el a felismerés.

- Ó... nem, nem úgy értettem, csak annyi, hogy még sosem csináltál ilyesmit... egyáltalán, szóval nem fogok veled szexelni. Ma – teszi hozzá, és úgy érzem, a nyomás a mellkasomban egy kicsit oldódik.