Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

16.rész

Igor pov.
- Nyuszi! - kiáltotta a kicsi és elkezdett szaladni Peter után. Az pedig Castielhez ugrándozott menedék reményében. Idősebb fiúnk mosolyogva vette kezébe és adott egy pillangó puszit a kifáradt kis nyúlnak.
- Nail, most már hagyjuk Petert pihenni. Szegény elfáradt a sok játéktól. - mosolygott rá kedvesen.
- De jól van a nyuszi?
- A nyuszi jól van, ne izgulj! Csak mar elfáradt bár... - nézte az ásító kicsit. - Azt hiszem te is.
- Nem... - motyogta, mire Jacob magához vonta, Nail pedig szemeit dörgölve bújt hozzá.
- Eszünk valamit, utána mesélünk neked valami szép mesét. Rendben?
- Jó szülők lesznek. - mondta Thomas mosolyogva.
- Az biztos. - bólintottam és megvártam, amíg vissza jönnek - Köszönöm gyerekek. - vettem át.
- Annyira imádnivaló. Örülök, hogy ő lesz a kistestvérem.
- Féltem, hogy rosszul fogsz reagálni. - vallotta be Vladimir, majd adott egy csókot homlokára - Néha megdöbbenek milyen szépen fel nőttél!
- Én is örülök anya. Azok után, ami történt igazan ránk fér a boldogság.
- Szeretlek kicsim! - ölelték meg egymást.
- Menjünk enni! - mosolygott Mark - Még a végén elsírjuk magunkat!
Mar késő volt felőle ezen a téren, de mindegy. Kuncogva mentünk be és megvacsoráztunk. Nailt lefektettük a gyerek szobába, de egy ideig még alvó alakját figyeltük.
- Nézd milyen pici! Milyen kis ártatlan!
- Az. Nagyon édes. - mondtam.
- Ki volna képes bántani őt?
- Sokan vannak. Lásd Jacob esete, vagy az én történetem apámmal.
- Az emberek kegyetlenek. - suttogta.
- De mi jó emberek vagyunk és a mi feladatunk az, hogy megmentsünk mindent, amit tudunk. Mint ezt a kis tündért.
- Igen, igazad van! - helyeselt - Azt hittem én vagyok a kis tündéred.
- Az vagy, ez egyértelmű!
- Igor, szeretlek. Fogalmam sincs, hogy azelőtt hogy élhettem nélküled.
- Leleményesen és ügyesen.
- Nem így értettem. - rázta fejét - Te voltál a fény az éjszakában, aki utat mutatott nekem a nagy világba!
- Te pedig megmutattad nekem mi az igaz szerelem és a család.
- Szeretlek. - motyogta.
- Én is erdei tündérem. - csókoltam meg, mire szorosan bújt hozzám.

Castiel pov.
Letettem Petert a kis kosarába és adtam neki egy répát.
- Micsoda nap.
- Milyen szép volt. - ásítottam.
- A kisöcséd iszonyú aranyos. Egy kicsit magamra emlékeztet.
- Erre gondoltam én is. - bújtam hozzá álmosan ő pedig karjait derekam köré fonta - Szegényt nagyon megfélemlítették.
- Az olyanoknak mint ő meg én, azok az ember idővel csak rossz emlékké, rémalommá változnak és csak a szerető, kedves emberek, akik befogadnak minket tudjak őket elűzni.
- De bölcs lett itt hirtelen valaki. - kuncogtam.
- Volt kitől megjöjjön az eszem.
Lefeküdtünk az agyba és meg beszélgettünk egy darabig. Éjszaka közepén arra ébredtem, hogy kinyílik az ajtó. Nem keltem fel, csak résnyire kinyitottam a szemem. Nail settenkedett be a szobába. Mit csinál ilyen későn?
- Mi a baj öcsi? - kérdeztem álmosan, mikor látta hogy mozgolódok és hozzám szaladt.
- Félek... - suttogta remegve, mire felültem.
- Gyere ide. - kaptam fel és megöleltem - Nincs semmi baj. Nem bánthat senki.
- Ki? Mi? - ébredt fel Jacob is. - Oh, szia Nail! Mit csinálsz itt?
- Itt volt a nyuszi.
- Igen, itt van. - húztam mellkasomra - De most ő is alszik, ahogy neked is kéne.
- Miért nem Vladimirhoz és Igorhoz mentél?
- Nem akarom őket zavarni. Vissza fognak vinni, ha rossz vagyok.
- De hogy visznek kicsi! - csókoltam homlokon őt aggódva - Nem fognak vissza vinni, ez biztos!
- De eddig mindenki ezt tette... - motyogta.
- Na, jó! - ült fel Jacob és az ölebe vette a kicsit. - Tudod tökmag... Engem is abból az árvaházból hoztak.
- Tényleg?
- Bizony. - bólintott helyeslően.
- Azelőtt nekem is nehéz volt. Azt hittem senki se fog szeretni és örökké egyedül maradok, de aztán... Anya és apa értem jöttek és olyan családot adtak nekem, amilyenről mindig is álmodtam.
- Én is ezt szeretném! - szipogta és kis kezeivel szemeit törölgette.
- Megkapod manó! - bújtam hozzájuk - Most pedig alvás, mert holnap fáradt leszel és nem tudsz Peterrel játszani.
- Jó... Szeretnek engem? - kérdezte félve. Gondolom anyára és apára gondolt.
- Bízz bennük. Édesanyámnak most te vagy a remény.
Bólintott, majd álmosan lehajtotta fejét és elaludt. Másnap kicsit sokáig aludtunk, de anyám sikítására ébredtünk. Átrohantunk a kis Nailt ölelve. Apám anyámat ölelte, aki reszketve zokogott.
- Nem, nem, nem, nem!!
- Szerelmem semmi baj, biztos itt van... - ekkor vett eszre minket.
- Nail! - rohantak hozzánk és kikapták a karomból a megszeppent gyereket - Hol voltál kincsem?! A frászt hoztad ránk?! És mit keres nálatok?!
- Anya nyugodj meg! Megijeszted! - mondtam mire anyám a karjában levő, ijedt kicsire nézett.
- Sajnálom... - motyogta és lerogyott a földre a kicsit ölelve. - Azt hittem álom volt, hogy itt van... Azt hittem eltűnt... - szipogta.
- Csak rosszat álmodott és bejött hozzánk. - öleltem át őket - Nem akart zavarni titeket, mert félt hogy vissza viszitek őt.
- Soha! - rázta fejét és homlokon csókolta Nailt - Sajnálom kicsim, hogy kiabáltam! Csak féltem, hogy bajod esett.
- Ne félj! - simogatta meg anyám arcát - Nincs baj! - mosolygott rá.
- Kis csillagom. - ölelte magához a kis fiút, aki szorosan bújt hozzá.
- Mama... - motyogta, mire anyám még jobban sírni kezdett. Szorosan megöleltük őket. Emlékszem az időszakra, amikor a kistestvérem halva született. Szegény anya teljesen kiborult. De most, hogy Nail itt van újra látom a reményt szemeiben csillogni.
- Na? Mindenki megnyugodott? - kérdezte Thomas mire mind felálltunk és anya a karjában tartotta Nailt.
- Igen. - felelte szipogva és egy nagy puszit adott öcsémnek, aki csak mosolyogva nézett rá.
- Ennek örülök! Most pedig indulás reggelizni!
- Reggeli! - kiáltotta mosolyogva a kicsi mire mind elindultunk az étkezőbe. Mosolyogva ültünk le és beszélgettünk. Aztán egyszer csak a cselédünk, Laura behozott egy levelet apának.
- Uram?
- Köszönöm, Laura. - mondta mosolyogva. - Oh, édesanyám küldte.
- Tényleg? - álltam mögé kíváncsian, hogy meglessem mit írt - Hogy van?
- Remekül és azt írja meglátogatnak minket.
- Nagyi ide jön? Már öt éve nem láttuk. - mondtam vidáman.
- Ki az a nagyi? - kérdezte Nail vajas szájjal.
- Az édesanyám, aki most már a te nagy mamád is. - kuncogta apa és megtörölte arcát.
- De az én nagymamám mar meghalt. A nagypapa elmondta. - hajtotta le a kis fejét.
- Semmi baj kincsem. - guggolt elé anya és kezébe vette kis arcát - Ő a másik nagymamád.
- Óóh! - mondta izgatottan.
- Nagyon fog szeretni, arra számíthatsz! - borzoltam hajába.
- Tényleg? - kérdezte félve. Még mindig nem tudta elhinni, hogy szeretik őt.
- Igen. - helyeselt Jacob is - Gyere, keresünk neked valami szép ruhát, amivel lenyűgözheted őt!
- De ez is szép. - húzta meg a pólóját.
- Ez egy pizsama te kis butus. - mondta apa nevetve. Nail értetlenül nézett ránk, majd inkább folytatta az evést. Olyan édes volt. Napközben pedig Peterrel játszott, amíg én Jacobot vártam. Mától én is vele tartok az úszásaira és együtt fogunk gyakorolni. Bár úgy érzem, hogy valamit így is tervez, mivel ő ajánlotta fel.
- Nem lenne, jobb ha később jönnénk? - kérdeztem.
- Ugyan! Ígérem nem úszunk közel a vízeséshez. Tíz éves korom óta itt úszok minden nap! - mondta mosolyogva.
- Laura! Itt hagyhatjuk egy kicsit Nailt? - fordultam a szobalányhoz.
- Természetesen úrfi! - bólintott mosolyogva és a kis fiúhoz fordult, hogy játszon vele.
- Köszönjük! - mondtam és hagytam, hogy szerelmem maga után húzzon. A víz kellemes volt és jól esett úszni egyet, de Jacob egyre csak terelt valamerre. Félve mentem arra amerre mutatott.
- Mindjárt ott vagyunk. - simított karomra.
- Jacob kezdesz megijeszteni. Hová vezetsz?
- Bukj le és kövess! - mondta és ezzel lebukott a víz alá. Követtem őt. Beúszott egy nagy fa alá, egy lyukon keresztül. Gyönyörű látvány fogadott és ezt csak fokozta, amikor feljöttünk a víz alól.
- Ez gyönyörű!
- Ugye? Pár hete találtam, egy nagy üreg van a fa gyökerei alatt. Néhol beszűrődik a napfény. Olyan mint a csillagos égbolt. - úszott hozzám.
- Jacob ez mese szép! - csapódtam hozzá, ő pedig átkarolt - Köszönöm, hogy elhoztál!
- Csak te meg én tudunk erről. Ez a mi titkunk. - mondta a fülembe suttogva. Hangjától kirázott hideg és jól esően megborzongtam. Szemeibe néztem, amik csillogtak és tekintetével enyémet tartotta fogságban. Szívem vadabbul kezdett verni tőle.
- Okkal hoztál ide, igaz?
- Szeretlek. - csak ennyit mondott mielőtt megcsókolt és az arcomra simított. Készségesen bújtam hozzá és csókoltam vissza. Ajkaink lassú táncban forrtak össze és el sem akarták egymást engedni. Arra viszont felkaptam a fejem, hogy a keze becsúszott a nadrágomba és a fenekemre simított.
- Jacob! - toltam el meglepetten, mire halvány mosolyával találtam szembe magamat - Mi csinálsz?
- Valamit, amiről sokat álmodoztam a fürdőkádban otthon. - mondta mosolyogva. Elpirulva néztem szemeibe és éreztem, hogy füleim hegye is vörös lesz.
- Jacob, én... - kerestem a szavakat, de nem találtam őket. Ereztem, hogy nekinyom az egyik fatönknek és ismét megcsókol. Kezeim vállára csúsztak, onnan pedig nyakára és úgy húztam közelebb. De ő sem tétlenkedett addig. Kezét újra fenekemre vezette, míg öleinket egymáshoz dörzsölte. Anya rengeteget mesélt nekem a nemi életről és azt mondta, hogy ha olyan ember csinálja, aki szeret, akkor egyre többet akarsz belőle. És most úgy érzem akarom. Jacobot akarom itt és most, nem érdekel mi az ára.
- Tudod te hogy kell ezt... Csinálni? - kérdeztem remegve.
- Apa felvilágosított, ne aggódj. - kuncogott majd visszatért az ajkamra. Most már nem volt lágy és kedves a csókja, hanem erőszakos. Kezeivel egyre jobban tapogatott, ami nem tetszett és ezt ki is fejeztem azzal, hogy ajkába haraptam.
- Mi bajod van?! - szisszent fel morogva.
- Jacob! - toltam őt el. Félve néztem őt mire értetlenül nézett rám.
- Te nem akarod?
- Akarom, de olyan férfival, aki vigyáz rám ha megtörténik.
- De én vigyázok rád. - nézett mélyen szemeimbe - Csak már alig bírom vissza fogni magamat. Kívánlak Castiel, nem is kicsit...
- Ne légy erőszakos. Így fáj...  - motyogtam.
- Sajnálom. - hajtotta fejét vállamra és úgy húzott közelebb - Nem akarlak bántani! Te vagy a legfontosabb nekem anyáék mellett. Az egyetlenem!
Átöleltem és nyomtam egy puszit az arcara.
- Én is szeretlek Jacob. - sokáig így maradtunk és ez sokat jelentett a számomra - Majd ígérem kárpótollak, de majd akkor ha mind a ketten készen állunk. - mondtam mire bólintott.
- Szeretlek. - motyogta és adott egy lágy csókot. Hát a forró pillanatnak annyi volt, de majd máskor összejöhet. Látszott, hogy maga alatt lett. Körbe vezetett a mese szép barlangban és felfedeztünk néhány részét is.
- Jól vagy? - fordultam felé
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem. - sóhajtotta gondterhelten.
- Jacob! - úsztam oda hozzá és az arcára simítottam. - Nem bántottál, csak kicsit erőszakos voltál és ez nem tetszett, ennyi.
- Tudom... - nézett rám bűnbánóan - Sajnálom.
- Várj még egy kicsit, jó? Ígérem nem tart sokáig és ha oda jutunk, akkor kárpótolni foglak. Ebben biztos lehetsz. - csókoltam meg mosolyogva.
- Szeretlek. - csókolt vissza. Úsztunk még egy kicsit, majd haza indult, mert már mind ketten kezdtünk éhesek lenni. Nail pedig kezdett hiányozni. Ott is vart minket a vízparton. Peter a kezében feküdt.
- Szia öcsi! - ültem mellé és hajába csókoltam, mire mosolyogva tekintett rám - Mi jót csináltál, amíg nem voltunk itt?
- Játszottam a nyuszival és meg etettem!
- Latszik rajta, hogy jó napja volt. - vakartam meg a fülét.
- Finom répa! - motyogta a pici Peter boldogan, amitől elmosolyodtam.
- Te is rendesen ettél? - fordultam Nailhez, aki határozottan bólintott - Rendben.
- Bemehetünk? - kérdezte Jacob mire Nail ügyesen felemelte a nyulat és elindultunk befelé. Büszkeséggel töltött el, hogy sikerült ezzel a kis állattal ilyen közeli kapcsolatba kerülnie és egyúttal megnyílt a családunk felé is. Ha Peter vele van, sokkal szószátyárabb és többet mosolyog. Anya nem is győzi dicsérni neki, apa pedig el érzékenyül tőle.
A mai nap viszont izgalmas, hisz megérkezett a nagymama, nagypapa és Stepan bácsi. Nevetve szaladtam hozzájuk és öletem őket, amit viszonoztak is. Nagymama mosolyogva csókolt homlokon és szorított magához, amennyire tudott.
- Oh, hogy te hogy megnőttel. - mosolygott.
- Én is örülök neked nagymama!
- Mond hol van a kis öcséd  akiről apád annyit írt! - kérlelt, mire a Jacob lábába kapaszkodó kis kézre mutattam - Oh!
- Nailnek hívják és nagyon félénk. - mondtam és oda kísértem hozzájuk.
- Szervusz, kicsikém! - guggolt le hozzá és kivett valamit a táskájából. - Ez egy különleges édesség, amit neked hoztam.
A kis fiú érdeklődve tekintett ki Jacob lába mögül és mikor meglátta a kezében lévő cukrot, szemei csillogni kezdtek.
- Enyém? - kérdezte suttogva magára mutatva pici ujjával.
- Úgy ám! - mondta és oda nyújtotta a piros - fehér cukorkákat.
- Köszönöm! - felelte mosolyogva és elvette, majd boldogan kezdte nézegetni, ami a nagyit kuncogásra késztette.
- Hogy te milyen kis imádnivaló vagy. - simogatta meg a kicsi arcát. Nail elpirult és szendén lehajtotta fejét.
- Maga meg nagyon kedves... - sutyorogta.
- Óh, édesem. - mondta mosolyogva. Apa és anya is megölelték őket majd nagyapa és Stepan bácsi is mosolyogtak.
- Jó újra látni! - veregette hátát apa bácsikámnak.
- Hiányoztatok. - felelte - Anya már nagyon várta, hogy eltudjon jönni. A napokban sokat betegeskedett... Féltünk, hogy le kell mondani az utat.
- Ah! Jól vagyok! - legyintett nagymama és felkapta Nailt, aki nevetve ölelte át.

Igor pov.
- De anya, ha nem vagy jól megírhattátok volna! - ráztam meg fejemet.
- Csak egy kis köhögés fiam. Nincs semmi bajom.
- Megijesztettél azért minket. - felelte párja és kézét csókolt neki - Nem tudom mi lenne velem, ha veled valami történne.
- Nem fog, jól vagyok. - sóhajtotta.
- Nagyi? - hallatszott Nail vékony kis hangja.
- Mondjad kincsem!
- Meg... Megnézed a barátomat? - kérdezte félve.
- Peterről. A nyúlról beszél. - mondta Vladimir.
- Persze drágám! Imádom a kis állatokat! - mosolygott a zavarban lévő gyermekünkre. Előhozta a kis nyulat és az anyám ölebe tette. Peter fülecskéit lecsapva nézett fel rá, de amint simogatni kezdte szorosan bújt kezéhez.
- Biztos jó barátok vagytok. - mondta anyám Nailre mosolyogva.
- Igen. Gondolom... - motyogta.

Vladimir pov.
- Barát. Barát. Barát! - hallom Peter, ahogy Nailt próbálja hívni.
- Annak tekint téged kicsim. - csókoltam homlokon drágámat - Csak nem tudja magát kifejezni a nyuszi, hogy mennyire.
- Tényleg? - vette az ölebe boldogan a nyulat. - Szeretlek, Peter.
- Én is! Én is! - adott ki édes hangokat az állat, ami megnevettetett minket.
- Hogy vagy kevesem? - fogta meg kezemet Natasha.
- Óh, én jól. Azt hiszem Nail végre megnyugtatta a lelkemet.
- Ez mindkettőtökön látszik. - mosolygott és kezemre szorított.
- Kérhetek inni? - lépett hozzám az említett kis fiú.
- Persze, kicsim. Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Narancsot. - motyogta.
- Máris hozom. - simítottam arcára. Boldog vagyok a családommal. Amikor a kisfiunk meghalt, minden összetört. Nem értettem, hogy történhetett. Magamban kerestem a hibákat, de az orvos elmondta hogy erről egyikünk sem tehet. A baba szíve nem volt elég erős.
- Anya? - hallottam meg Castiel hangját.
- Mi az, kicsim?
Remegő kezemre fogott és magához húzott egy ölelésre. Észre sem vettem, hogy reszketek, csak akkor amikor kis fiam hátamat simogatta.
- Nyugodj meg.
- Köszönöm, kicsim. - mondtam.
- Nem tesz semmit. - ölelt szorosan - Ha meg nyugodtál menjünk vissza, Nail már hiányol téged.
- Rendben. - bólintottak. Nagyon nehéz volt és nagyon féltem. De sokan segítettek és támogattak minket. Castiel sokat támogatott, noha őt is nagyon megrázta. Tagadta, de látszott rajta. Kimentem és az ölembe vettem Nailt. Gyorsan megitta a gyümölcs levét, majd nekem dőlve simogatta a kis nyuszit.
- Anya? - nézett rám a kicsi mire megfagytam. Csodálkozva néztem rá. Egyszer már hívott mamának, de ez valahogy sokkal jobban esett törött szívemnek. Magamhoz öleltem a kis testét és homlokon csókoltam.
- Szeretlek drágám! - suttogtam fülébe - Kicsi fiam.
Este én magam vittem őt az agyba, míg Igor a vendégekről gondoskodott. Nail mosolyogva nézett rám és közben Petert szorította magához. Halkan énekeltem neki míg kíváncsi szemekkel vizslatott. A kis nyúl a párnájára mászott és befészkelte magát mellé.
- Itt a jó! Itt a jó! - motyogta a pici gombóc és jobban oda dugta fejét.
- Szép álmokat. - csókoltam Nail arcára, de nem engedte el kezemet.
- Maradj még anyu, kérlek.
- Jól van. - mondtam és itt maradtam egészen addig amíg el nem aludt. Kis pufi arcát simogattam és arcát néztem, ami nyugodtságot tükrözött.
- Szerelmem! Gyere! - jelent meg mögöttem Igor.
- Halkan! - suttogtam neki dorgálóan - Nemrég aludt el.
- Rendben. - mondta halkan kuncogva.
- Mindjárt megyek. - mosolyogtam. Átmentünk a szobánkba, ahol Igor mar az agyban fekve olvasott.
- Latom Nail igazan belopta magát a szívedbe.
- Mindenki szívebe azonnal belopja magát.
- Ez igaz. - húzott magához ajkaimra csókolva - Gyere, pihenj egy kicsit.
Ez valóban jó ötlet volt. Fáradt voltam és meg mindig remegtem.
- Annyira jó így most... - motyogtam karjaiba bújva.
- Nekem is.
A nyugalmunk egészen másnapig tartott mikor kopogtak az ajtón. Igor nyitotta ki, de nagy hiba volt. Ugyanis az apja állt ott.

💄