A jégkirálynő (Átírás alatt)

Ki ütött először?

- Szerintetek most minnyájunkat kirúgják? – kérdezte Bence, idegességében a szája szélét rágva, miközben komótos léptekkel közelítettük meg az igazgatói irodát.

- Csak nem! – hördült fel Sam.

- Ne legyél abban ennyire biztos. – morogta Toni leszegett fejjel. – Kéla jól vagy? Kissé sápadt vagy. – kérdezte aggódva, ekkor pedig Nát is hátra kapta a fejét és engem nézett, de csak egy pillanatig, aztán újra előre fordult és haladt tovább.

- Igen persze. Csak mivel semmit nem aludtam éjjel és berúgtam nem igazán tesz jót a szervezetemnek az izgalom. – magyaráztam, mire a három fiú egyszerre bólintott, hogy ebben lehet valami. Ekkor pedig a lépcsőn felelé jövő Valériába botlottunk.

- Te mit csinálsz itt? – kérdezte meglepődötten a bátyja.

- Szerinted? Amit te! Behívtak az igazgatói irodába. – mondta flegmán, majd oda sétált mellém és belém karolt.

- Picsába. – mondta Nát ingerülten.

- Val, beszélhetünk? – fogta meg Toni a kezét, de a Fekete lány elhúzta a kezét.

- Most nincs kedvem. – mondta felszegett állal. Ekkor viszont óvatosan oldalba böktem, tekintetemmel üzenve neki, hogy ne legyen ennyire bunkó Tonival. – Előbb ezen legyünk túl. – mondta halvány mosollyal az arcán, amit a szerelme is viszonzott. Ekkor vettem csak észre, hogy Nát végig nézte az egész jelenetet, ám amikor találkozott a tekintetünk ő ismét elkapta a fejét.

- Mehetünk? – kérdezte Sam, mire mi azonnal indultunk is tovább.

Az igazgató irodájához érve Nát kétszer kopogott, majd vártunk, amíg kinyílik az ajtó. Az igazgató titkárnője dugta ki rajta a fejét.

- Jó napot! – köszönt neki Nát. – Azt mondták ide kell jönnünk, hogy az igazgatóúr vár bennünket.

- Igen. Kérem várakozzanak itt egy kicsit, máris szólok Fritz úrnak! – mondta, azzal visszacsukta az ajtót, mi pedig ott álltunk hatan, fogalmunk sem volt mire számíthatunk, de az biztos volt, hogy semmi jóra. Ráadásul nekem és Nátnak a helyzete még inkább feszélyezve van a táborban való tevékenységek miatt...

- Neked nem kellene itt lenned. – szólalt meg hirtelen Nát a húga felé fordulva.

- Igen én is így gondolom. De mivel te megint eszelőset alakítottál, így kénytelen vagyok itt lenni és megvédeni a jó híremet. – igazából még csak most tűnt fel, hogy Nát orra kissé be van dagadva, az arcbőre az orra körül lilásra van elszíneződve, a szája jobb sarka szintén be van duzzadva és erősen piros. Toninak a bal szeme alatt van némi elszíneződés, illetve a jobb karja véraláfutásos.

- Én nem ezt akartam... - suttogta maga elé Nát.

- Nem? – vonta fel Val a szemöldökét. – Nézz magadra! Összeverekedtél a legjobb barátoddal, a testvéreddel! Süllyedhetsz még ennél is mélyebbre? – köpte a szavakat a Fekete lány, olyan hangsúllyal, ahogy még sosem hallottam beszélni és bevallom, ez kissé megijesztett.

- Val, szerintem elég. – szólt óvatosan Bence.

- Nem én ütöttem először! – nézett rá Nát szúrós szemekkel Tonira.

- Nem, valóban nem, csak képes voltál otthagyni a barátnődet, aki éppen akkor esett össze, mert sértett volt a büszkeséged. – vágta rá egyből Toni.

- Hagyjátok abba! Kurva gyorsan! – sziszegtem erélyesen. – Ezzel egyáltalán nem segítetek! – ekkor pedig ismét kinyílt az iroda ajtaja.

- Bejöhettek! – mondta az igazgató titkárnője, Lovász Margit, de mindenki csak Margónak hívja. Ő az egyetlen az iskolában, aki megengedi, hogy tegezzük. De nyilván, a szája senkinek nem áll rá, így maradunk a magázódásnál, ennek ellenére ő minden alkalommal elmondja, hogy tegezzük. – Ott tovább egyenesen az ajtón menjetek csak be. Az igazgató úr már vár titeket. – mosolygott ránk bíztatóan, de sajnos egyikünk sem derült jobb kedvre tőle.