Fognyomok (Supernatural 18+)

24. fejezet

A következő két nap különös nyugalomban telik. Azt leszámítva persze, hogy furcsa, átlagember munkánk van. Megdöbbentő, mennyi ajánlatot kapunk mindhárman. Úgy tűnik, ezek a feleségek tényleg el vannak hanyagolva. Nem csoda, hogy ide járnak, ha otthon nem fárasztják le őket kellőképpen. Kedvesen visszautasítom mindet, és bár nem loholok a nyakában egész nap, azt hiszem, Walker is így tesz. Csak ezekben a napokban jövök rá, mennyire nem beszéltünk soha arról, ami köztünk van. Egyszerűen csak hétről hétre egyre természetesebbé vált, hogy ott van mellettem, de semmiféle címkét nem akasztottunk erre az ottlétre. Nem mintha eszembe jutott volna akár csak egyszer is, de elfogadhatnék egy ilyen ajánlatot? Lenne joga megvétózni? Vagy ha ő ragadna karon valakit, tehetnék ellene? Csak vállat kellene vonnom, aztán este ugyanúgy bebújni mellé az ágyba? Vagy esetleg előzékenyen az éjszakát is másik szobában tölteni? Nem tudom.

Az egyik ilyen rajongó ad közvetve a kérdéseimre némileg választ, amikor meglehetősen erőszakossá válik. Bár egy darabig csak nézem, ahogy a Ranger kedvesen megpróbálja leépíteni, amikor a nő már a fenekébe markol bele, azért összevonom a szemöldököm. Fogalmam sincs, alapesetben itt lenne-e az ideje a biztonsági őrnek közbeszólni, de úgy döntök, odalépek melléjük.

- Hölgyem, megtenné, hogy... - kezdem diszkréten a füle mellett, de ő fennhangon szakít félbe, és már a hanghordozásával is alaposan felhúz.

- Ó, de édes, testőröd van? - néz fel Walkerre nevetve, aztán pedig felém fordul. - Nem hiszem, hogy szüksége van a kidobófiúra. Cordell felnőtt férfinak tűnik, aki el tudja dönteni, mit szeretne.

- Nem kifejezetten testőrként nehezményezem az egyébként nyilvános helyen meglehetősen illetlen viselkedését, hölgyem. Egyszerűen csak nem tetszik, hogy azt tapogatja, ami az enyém - húzom fel a szemöldököm nyájasan mosolyogva, majd közéjük lépek úgy, hogy le kelljen vennie róla a kezét, és ráadásként még lazán Walker dereka köré is fonom a karomat.

A nőnek fennakadnak a szemei, tátva marad a szája, és futva az ujjaimra pillant, amik azon a csípőcsonton pihennek, amin ő is nagyon szeretne elidőzni. Egyetlen szót sem szól, ahogy sápadtan hátrál néhány lépést, majd sietve kifordul az ajtón.

- A tiéd? - fordul felém mosolyogva Walker, és egészen furcsa hangsúlyt használ, miközben lehajol hozzám egy puszira. Ha eddig nem is, erre aztán már tényleg minden tekintet ránk szegeződik. Remek. Ennyire valahogy nem szeretek a középpontban lenni. Kényelmetlenül egyhelyben toporogva engedem el a derekát.

- Ne értsd félre. Úgy éreztem, szükséged van rá, mert egy piócának tűnt a nő - szabadkozok, ugyanis egyelőre nem sikerült megfejtenem, mi volt abban a hangsúlyban, amivel visszakérdezett, majd visszahúzódom a sarokba a helyemre, ő pedig követ a vizes ballon irányába, kezében a kulacsával. - Ha nem láttam volna rajtad, mennyire kellemetlenül érzed magad, nem mentem volna oda - magyarázom tovább, hogy mentsem az esetlegesen okozott kárt, és valahogy megpróbáljam biztosítani a szabadságáról.

- Nem volt rá szükségem - feleli lazán, amitől fogalmam sincs miért, de kezd elönteni egy furcsa, pánikszerű érzés. Gőzöm sincs, mit gondol most rólam, mert továbbra is teljesen megfejthetetlen, de ez a megjegyzés nem sejtet jót. És tény, hogy egy birtokló seggfejnek állítottam be magam. Éreztem, hogy nem kellett volna közbeavatkoznom, semmi jogom nem volt hozzá. - De jól esett, köszönöm - mosolyodik el féloldalasan, meghúzza a vizes palackot, aztán hátat fordít, és visszamegy a többi megdolgoztatandó pióca közé.

Csak nézek utána hevesen dobogó szívvel. Egy kicsit talán fellélegeztem az utolsó szavaitól, bár nem tudom, szükség lett volna-e arra, hogy reagáljak valamit, vagy jól van ez így, ahogy történt. Esetleg el kellett volna mondanom neki, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha mással szeretné tölteni az estét, mert nem fogok közbelépni? Majd' egy órát agyalok ezen, egyre mélyebb kétségbeesésbe hajszolva magam, amikor egy kar fonódik hátulról körém, a hasamon cirógató kéz pihen meg, és közben hegyes áll fúródik a vállamba.