Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

11.rész - Érzések

- Mi a... - nyit be Louis csodálkozó arccal, amikor Harryvel ismét csókolózunk. - Bocs. - mondja majd távozik. Harryvel összenéztünk ezek után, de én szégyenlősen elkaptam a tekintetem. Ő ezt kihasználta és újból lecsapott ajkaimra. Vissza csókoltam ismét. 

- Nina! - suttogja homlokát az enyémnek támasztva. - Légy a barátnőm! - suttogja aranyos mosollyal arcán. Én is elmosolyodtam és bólintottam, majd ismét megcsókoltam. Harry lassan elengedett majd vissza ment a többiekhez. Én még töltöttem egy pohár vizet magamnak és megittam. Amikor vissza mentem a többiekhez Harry nem volt ott, Louis pedig hitetlenül méregetett. Leültem a helyemre, ahol az előtt ültem vagy is Niall mellett. 

- Na, jó. Játszunk. Kérdezz felelek! - áll fel hirtelen a mellettem lévő Szöszi. 

- És aki nem válaszol? - kérdi El naiv tekintettel. 

- Az megcsókol valakit. - mondja gonosz mosollyal arcán Liam. 

- Ez két értelmű. - nevetek csendesen. 

- Tudod, hogy értem. - mondja behúzott nyakkal. 

- Akkor kezdjünk. - mondja Zayn, aki eközben elő kerített egy üveget amivel pörgethettünk. Megpörgette és Liamen állt meg. A kérdések csak úgy záporoztak egymás felé, néha buta kérdések néha pedig komolyabbak. Egyszer csak Louis pörgetett és nálam állt meg az üveg. Felvont szemöldökkel vártam kérdését. 

- Jártok Harryvel? - kérdi mosollyal az arcán, de szemei nem mosolyogtak. Harryre néztem, aki Louis mellett ült. Halványan mosolyogva bólintott egy aprót. 

- Igen. - felelek mosolyogva, mire Liam, Niall és Zayn "húú"-zni kezdtek, azonban El és Louis csodálkozva néztek rám. Elkerülve tekintetüket inkább pörgettem. Tovább játszottunk, de El és Louis már nem volt olyan fesztelen és én is feszült voltam kicsit.

Nem sokáig játszottuk hiszen egy idő után mi is meguntuk. Már indultam volna haza amikor Louis utánam szólt. Már mentem volna hiszen majd nem éjfél volt én pedig fáradt. 

- Mit művelsz? - tette fel egyből a kérdését. 

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem tettetve a hülyét. Akármennyire is vagyok fáradt a színészkedés már belém ivódott az évek alatt, szóval az álmossági állapotom már nem igen számít.
- Tudod te nagyon jól! - mondja idegesen.
- Nem, nem tudom. - felelek értetlent tettetve. 

- Ne akard Nina, hogy elboruljon az agyam! - szűri ki a fogai között idegesen. - Mi a francért csinálod ezt velük? Miért jársz mind a kettejükkel? Hm? Válaszolj már az istenért! - szinte kiabálva mondja az utolsó mondatot. 

- Válaszolnék ha szóhoz juthatnék. - felelem felhúzott orral. 

- Hajrá!

- Egy: Azt csinálok amit akarok! Kettő: Ne szólj bele! Három: Hagyj békén! - mondom kimérten majd megfordulok és elmegyek. Még utánam szól párszor, de nem törődöm vele. Beültem a kocsimba és elhajtottam. Nem haza mentem. Persze, hogy nem. Minek lennék én otthon? A fáradtság már eltűnt belőlem és nem akartam otthon lenni egyedül. Az egyik kávézóba mentem. Tudom, hogy az ilyenkor nyitva van hiszen éjjel-nappal nyitva van. Üres volt az egész hely, csak én vagyok olyan állat, hogy éjfélkor itt üljek. 

- Mit hozhatok? - kérdi kissé fáradtan a pincérlány, aki velem egykorúnak tűnt. 

- Egy kávét kérek. - eresztettem felé egy halvány mosolyt. Ő ezt viszonozta majd elment. Csak meredtem magam elé, ilyenkor már kikapcsol az én agyam is. 

- Min gondolkozol ennyire? - kérdi halványan mosolyogva a pincérlány, amikor lerakja elém a kávét. 

- Tudod az a fura, hogy semmin. Pontosabban de. - mondom ő pedig elfoglalja a velem szembe lévő helyet.