Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

12.rész - Felejtés

- Nem gondolkodtál még rajta, hogy színész legyél? - Ez volt az első reagálása Becának miután elmeséltem neki mindent.
- Nem vagy vicces. - forgatom a szemeimet.
- Ó, de hogy nem. - int le halványan mosolyogva. - De most komolyan. Saját magadra féltékeny lenni? Azért ez durva. - rázza fejét.
- Ha nem játszom el akkor nem lennék normális barátnő. Már nem azért, de ha a te pasid is lesmárolna valakit te is kiakadnál.
- Még szerencse, hogy nincs pasim. - nevet fel és én is elmosolyodom.

Beca nem igazán mondott semmi olyat, ami hasznomra lett volna viszont jobb kedvem lett. Elpoénkodtunk az egészet, ami nekem most nagyon jól esett.
- Na és Louis mit szólt ehhez az egészhez? - kérdi kíváncsian.
- Nem tudja. De nyilván elmondja neki vagy Liam vagy Zayn. Aztán Harry is megtudja. Én pedig két szék közül a pad alá esek. - sóhajtok fel és dőlök hátra a széken.
- De leállítottad Zaynt. Vagyis Harrynek nincs oka haragudni.
- Ez igaz. - jut eszembe.

Beszéltünk még egy ideig, majd amikor neki nagyobb lett a forgalom én haza mentem.
Nem akarok sokáig haragban lenni Zaynel hiszen nem is haragszom rá igazából. Éppen ezért is terveztem úgy, hogy az este elmegyek hozzá. Most van délelőtt tizenegy, addig elfoglalom magam. Kezdhetném, mondjuk azzal, hogy Eleanornak elmagyarázok mindent. Felhívtam, de nem vette fel. Ez érdekes, mert eddig mindig felvette.
Leültem a kanapéra, és a tévét kezdtem el nézni. Nem igazán volt semmi érdekes műsor ezért csak kapcsolgattam össze vissza, amikor csengettek. Felkeltem és kinyitottam.
- Nem hiszem el, hogy megcsókoltad Zaynt - támad le rögtön.
- Már nem azért, de ő csókolt meg és én eltoltam magamtól! - kapom föl a vizet.
- Mond el neki!
- Kinek?
- Zaynek! Megkaptad, amit akartál. Így is, úgy is szeret. Már nincs semmi akadály, hogy elmond neki az igazat. Csupán csak meg kell birkóznod a tudattal, hogy Harry szívét összetöröd, és ő megutál ezért. - mondja ki kíméletlenül. Más volt. Ellenséges volt nem az a barát, akit én megismertem.
- Vagy tudod mit? Majd én elmondom! - mondja és az ajtó felé, indul.
- Ne csináld! Kérlek Louis! - szólok utána. Félek. Barátomból hirtelen ellenségem lett, aki bármikor elmondhat mindent akárkinek.
- Én ne csináljam? Te ne csinált! Hát, nem veszed észre magad Nina? - kérdi szinte kiabálva.
- Nem csinálom. Befejezem. Csak ne mondj semmit. - suttogom lehajtott fejjel.
- Rendben. - feleli kimérten majd a hangok alapján ítélve, elmegy.
Erőtlenül rogyok le a kanapéra.

Éppen az előbb áldoztam fel két számomra fontos embert a hülye titkok miatt. Egyszerre veszítettem el Harryt és Zaynt. Ugyan ott tartok, mint mielőtt megismertem volna őket. Vagy még rosszabb. Hiszen már tudom milyen érzés, ha szeretnek és én még mindig szerelmes vagyok. Igen, jelenleg kimondottan rosszabb. De most nem csak a szerelemről van szó. Ha a két fiúval nem találkozom a többiekkel sem szabad. Ezáltal elveszítek még három barátot. Bár Louis így is már utál. Újra csak El maradt nekem. Már ha ő még nem utált meg, vagy ítél el.
Ezért titkoltam ennyi ideig a dolgokat. Csak bonyodalmak lesznek belőlük, ha kiderülnek.Tényleg ezt teszem? A kanapén ülök és emésztem magam, hogy mennyi mindent veszítettem? Nincs ez így rendben! Ez nem normális. Nem hű hozzám. Nem tehetem ezt! Nem teszem ezt!

Kocsi kulcsomat felkapom az asztalról és elindulok. Amikor a ház elé érek, leparkolok majd felsétálva a lépcsőn, bekopogok.
- Mit keresel itt? - kérdi érzelemmentesen Louis amikor ajtót, nyit.
- Tudhatnád, hogy nem adok fel semmit sem. - felelek gonosz mosollyal arcomon majd beslisszolva mellette, indulok meg az emeletre, Zayn szobája felé. Mély levegőt veszek, majd miután bekopogok be is nyitok. Ami viszont elém tárul... Lesokkoló. Zayn és egy másik lány éppen...
- Sisi - szól ijedten Zayn. Még akkor is csak állok egy helyben, amikor Zayn felkel és felöltözik. - Sisi. - szól csendesen Zayn amikor elém áll. Rákapom tekintetem, szemeibe nézek. Most nem mélyülök el bennünk, nem tudok.
- Megmagyarázom. - szól kétségbeesetten.
- Megint? - kérdezem kínosan egyben kicsit hisztérikusan felnevetve. - Elsőre sem kértem a magyarázatot, most pedig végképp nincs rá szükségem. Undorító vagy. - nézek végig szemeibe, majd lemegyek a lépcsőn. A többiek a kanapén ülnek, és sajnálattal néznek rám. Tehát mind tudják, hogy Zayn mellett fent volt egy másik lány. Viszont egyikük sem szólt nekem. Kedvesek.
- Megmondtam, hogy ne gyere ide. - fonja össze karjait Louis és végig, mér.
- Pont, hogy nem vagyok rád kíváncsi. - felelek, és már mennék tovább, amikor Zayn a karom után kap.
- Betartom, amit mondtam. - mondja Louis fenyegetően felhúzva egyik szemöldökét.
- Csak nyugodtan. Soha többet nem fogok ide jönni. Már nincs miért. - mondom érzelem mentesen.
- Egy angyal szárnnyal díszített ördög vagy. - sziszegi idegesen.
- Össze akarod törni? Ne légy bunkó! - kell védelmemre Niall és már, jön is hozzám, hogy megöleljen. Megállítom őt és az éppen kibuggyanó könnycseppemet is. Már csak azért sem sírok.
- Lehet, hogy az vagyok. De van annyi akaraterőm, sőt még színészi tapasztalatom is, hogy nem sírok senki előtt. - nézek rá keményen. - Viszont előtted sosem színészkedtem. - fordulok ekkor Zayn felé. - Ezután sem teszem éppen ezért is mutatom ki, hogy a szerelmemből mekkora gyűlölet lett. - mondom, és már távozni készülök, amikor Niall megállít. Aggódó tekintettel néz rám. Halványan rá mosolygok csak annyira, hogy ő lássa és magamhoz ölelem. Gyors ölelés volt, minél hamarabb menni akartam.