I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

30.rész

-Luna!-kiáltott utánam Mark.
-Picsába...-morogtam, majd hisztisen vissza mentem a családomhoz.
-Na mivan, csak nem szerettél bele egy olaszba, miközben el vagy jegyezve Mason Mounttól?-bökött oldalba.
-Neem, dehogy csak nagyon kis aranyos volt!-motyogtam,majd arra lettem figyelmes, hogy Mason neve megjelent a képernyőmön.-Szia Mase!
-Szia Cica! Na mizu?-érdeklődött.
-Bejöttünk a városba, valami baj van kicsim?-kérdeztem.
-Ja nem, nincs csak akartam szólni, hogy jövőhéten megyünk a csapattal meccsre, Madridba.
-Ühm értem, majd külön járattal én is megyek, ha szeretnéd!
-Igen, igen, igen! Persze, hogy szeretném! Már annyira hiányzól!
-Te is nekem édesem, de még nem megyek haza...
-Tudooom!
-Akartam kérdezni, hogy mit hozzak majd neked innen?
-Magadat...
-Hát jóóóó... Na most muszáj lerakjam kicsim, mert megyünk be a múzeumba!
-Oksi! Sziaa!-nyomta ki a hívást.
-Múzeumba huh?-röhögött ki Georgia.
-Szegény Mason...-csóválta a fejét Mark.
-Hát most na, nincs kedvem vele beszélni...-vontam meg a vállam.

A nap hátralevő részében sétálgattunk a városban, meg mentünk bazározni aztán este úgy döntöttünk, hogy a tesóimmal elmegyünk bulizni. Nos Mason kiakadt amikor mondtam neki, hogy mit fogunk csinálni. Nagyon nem tudja elviselni, hogy ha nélküle megyek bulizni,de nem azért, mert kihagyom, hanem, mert nem tud megvédeni ha kell. De most mondtam neki, hogy Mark is ott lesz és nem iszom le magam. Aha, persze. Segg részegek leszünk a nővéremmel... Csóri Mark... A rucikám egy piros feszülős ruha volt és mellé a piros Jordan cipőmet vettem fel. A hajamat kiengedve hagytam, nem csináltam vele semmit, sminknek meg egy kis szempilla spirált és rúzst tettem magamra. Amint beértünk a bárba egy olasz fiú a tenyerét rátette a fenekemre és úgy tólt arrébb. Mark szerencsére nem vette észre, mert ha észre vette volna, már rég a rendőrségen lennénk. Georgiaval eléggé jól éreztük magunkat, de ez meg is látszott a pénztárcánkon... Igen, igen a kelleténél többet ittunk... Össze vissza röhögtünk a szállásunk felé, meg közben bohóckodtunk, aztán Mark asszem' felhívta Masont fogalmam sincs, hogy miért... Na és mit csinált a részeg Luna? Beleordított a telefonba.
-Mason? Te vagy az mézes mackóm? Áh bébi, ha haza megyek... Nem is tudom mit csinálok veled!-sikoltottam.
-Mark? Mennyit ivott?-halottam életem szerelmének a hangját.
-Nem ittam sokat, ne aggódj Micimackó!-beszéltem össze vissza.
-Aham, hallom! Na majd ha kijózanodtál, majd beszélgetünk...-fenyegetett meg.
-Oké, mézes puszedlim!-kiáltottam.

-Luna! Jó reggelt!-pöckölte meg a fülemet Mark.
-Mivan? Hagyj aludni!-húztam magamra a takaróm.
-Gyere már! Megyünk hajókázni, utána meg vidámparkozunk!-lökött le az ágyból.-Van savlekötő és aspirin az éjjeliszekrényen, öltözz és gyere!
-Mhm, jó...-nyöszörögtem.
Kikeltem az ágyból és a telefonomért nyúltam. Délután 2 órát mutatott... Megdörzsöltem a szememet, majd kikecmeregtem az ágyikoból. Amig mostam a fogam, megcsörgettem Masont, hogy mit csinál.
-Jó feggel kifim!-mondtam a fogkefémmel a számban.
-Szia Luna...-nézett bele a kamerába mérgesen.
-Hi a haj?-sikáltam a fogsorom.
-Mi az, hogy mi a baj? Megigérted, hogy nem leszel részeg! Erre fel az éjjszaka közepén, hív a bátyád, hogy segg részeg vagy!-mondta felháborodottan.
-Hó, fe hinom volt a hohtéljuk!-hadonásztam.
-Nem érdekel! Mondtam a bátyádnak, hogy figyeljen rád, mert képes vagy úgy berúgni, hogy valami katasztrófa történik!-akadt ki teljesen.
-Már bocsánat, de nem érezhetem jól magam egy kicsit sem? Csak, mert Mason Tony Mount aggódik a Rómában lévő barátnője miatt, hogy nehogy leigya magát és valami szörnyűséget csináljon?-mondtam dühösen.-Úgy sem tudnál semmit csinálni, csak másnap leordítod a másnapos fejemet, hogy hogy lehetek ilyen felelőtlen, mert ittam pár pohár koktélt! Tudok magamra vigyázni! És nem kell felelősséget vállalnod a faszságaim miatt!
Még én is meglepődtem magamon, hogy leoltottam a vőlegényemet, aki amúgy csak jót akar nekem... Na mindegy.
-Luna... Sajn...-kezdte,de közbevágtam.
-Nem! Nem érdekel! És most megyek, mert várnak. És ha akarod tudni, ma is leiszom magam!-mondtam hisztériásan, majd kinyomtam a hívást.

Ó jaj, milyen botrány lesz ebből, ha haza megyek...