Az én Dalnokom

1. Álomvallomás

Gyönyörű, napos idő volt. Az ég tiszta, pár bárányfelhő mászkált rajta, a nap csak szépen sütött. Én meg vagy már fél órája várakozok egy fán és egy illetőre, aki a barátom. 

- Hol van ez a fránya dalnok?! 3 órára beszéltük meg, s ő meg sehol! - mondtam mérgemben, hisz ő vagy fél órát késik. - Inkább fogom magam és haza ballagok, ha már nem jön. - ugrottam volna le a fárol, mire meglátom őt.

- [Név]!! Itt vagyok! - mondta a dalnok lelkesen, majd meglátta a leghajtott dühös fejem. - Huh, mi a baj? 

- Mi a baj? Még megkérdezed? Szerintem jól tudod te is! Fél órát késtél, mi a kifogásod? -emeltem fel hangomat a kékes-zöld hajú fiúra.

- Ez. - húzott elő egy Ceciliákból és Windwheel Asterekből összefont hajpántot, amin fehér szalagok lógtak le. - Tudod, ezt készítettem, csak neked. - mondta, majd felmászott mellém a fára, és feltette a fejemre. 

- Ezt, tényleg te készítetted? Méghozzá nekem?

- Igen, [Név]. Csak most, csak neked, hehe! - kuncogta el magát a dalnok, és látszott rajta, hogy pír szökött mosolygós arcára. -  Ugye tetszik? 

- Nagyon! - mondom, miközbe én is enyhén elpirulok.

- Tudod, roppantul édesen nézel ki így. A-a-akarom mondani! Vagyis csak jobban passzolunk egymáshoz, nem! Mármint nagyon jól áll neked! Ne értsd félre, hehehe! - mondta a fiú teljesen belevörösödve mondandojába.

- Nagyon édes vagy. Tényleg, ez az eddigi legkedvesebb ajándék, amit valaha kaptam. Köszönöm Venti. - miután ezt kimondtam, egy másodpercet sem vártam, gyorsan egy puszit nyomtam arcára.

Venti teljesen lefagyott, de hamar magához tért.

- Figyelj, igazából tényleg.. Azt gondolom, hogy nagyon édes vagy, már amikor elsőnek megláttalak, ezt mondtam a fejemben folyamatosan. Mindenhogy édes vagy. Gyönyörű a mosolyod, az arcod, a mindened, az egész lényed! Szeretem ahogy nézel, ahogy beszélsz, mikor a szél a hajad lobogtatja, mikor ennél a fánál elalszol rajtam. Veled vagyok a legboldogabb, amióta megismertelek Diluc által, Angel's Shareben. Veled akarom leélni az életem! Szeretlek, [Név]. Minden egyes apró porcikádat, tetőtől talpig.

Ahogy Venti ezt elmondta, mindketten egyből elvörösödtünk. A fiú csak lihegett. Egy pillanat múlva azonban már mindketten rá akartunk hajolni egymás ajkára, de mire ezt megtettük volna-

-----

- Hahóóó! [Név]!! ÉBRESZTŐŐ!!!

- M-mi?! Jaj, Venti. A szívbajt hoztad rám!

- Hehe! Fél órán át aludtál, és már nem volt kedvem várni, teháát felébresztettelek.

- Fél óra? - lepődtem meg, hisz ismerősen hangzott a fél óra. - Hát persze! 

- Mi az?

- Venti, veled álmodtam, butus! Csak te is pont rosszkor keltettél fel, hmph.

- Haha! Bocsika, csak fél órán át aludtál, és muszáj  volt felkeltselek, mert valami nagyon nagyon fontosat kell elmondjak neked!

Mikor Venti ezt kimondta, álmom alapján sejtettem mit akar elmondani nekem. Nem részletezem az egészet, de a tetőpont az az volt, hogy azon a napon csattant el mindkettőnk első csókja a nagy virágzó fa alatt. ;)