Anabell Potter története

Part 15 - A második próba

- Szóval egy altatóvarázs hatása alá fognak helyezni? - vontam fel a szemöldököm, miközben a mellkasom előtt összefontam a karom. Az igazgatóiban rajtam és Dumbledore-on kívül ott tartózkodott még McGalagony- és Piton professzor, Hermione, Cho, Gabrielle Delacour (Fleur húga), Karkarov és Madam Maxime.

- Igen, Anabell - bólintott Dumbledore a félhold alakú szemüvege mögül egy mosollyal az arcán. - A feladat az lesz, hogy a versenyzőknek ki kell titeket szabadítaniuk és a felszínre hozniuk...

- Hogy fogunk lélegezni? - kérdezte Hermione kissé idegeskedve.

- Az is a varázslat része, átmenetileg hibernálva lesztek, így a levegő vétel miatt nem kell aggódnotok... olyan lesz, mintha csak aludnátok - mondta, és a mellette álló McGalagony rosszallóan az igazgatóra nézett. - Piton professzor fogja végre hajtani rajtatok a varázslatot, aztán pedig leszállítunk titeket a tópartra, ahol átadunk titeket a sellőknek. Beleegyeztek? - kérdezte Dumbledore, bár nem úgy tűnt, mint aki elfogadna nemleges választ.

- Mi lesz, ha nem tudná valamelyikőjük teljesíteni a feladatot? - kérdezte Cho.

- Akkor természeseten felhozatunk titeket a sellőkkel. Gond egy száll sem - mosolygott Dumbledore. Mindenki hadakozva önmagával, de rábólintott, majd Dumbledore boldogan tapsolt egyet. - Akkor menjetek Piton professzor után az irodájába, és ott végrehajtja a varázslatot. McGalagony-, Karkarov és Madame Maxime is veletek tart, ők fogják a szállításotokat felügyelni.

Hermione és Gabrielle felkászálódott a székből, amíg én és Cho összenéztünk. Elindultunk lassan Piton után, aki már az ajtónál várt minket, majd próbálva lépést tartani vele, lementünk az irodájába. A szobája előtt azonban megtorpant, majd szigorúan végig nézett rajtunk.

- Granger, jöjjön utánam - mondta unott hangján, mire Hermione összerezzenve a nevét hallva, bement utána. Tíz perc után kinyílt az ajtó és egy hordágyon kirepült Hermione teste. McGalagony szája egy vonallá préselődött össze, ahogy nézte, hogy Karkarov a pálcájával irányítani kezdi a hordágyon fekvő Hermionét.

Ezután Cho következett, aki ugyanúgy, kábé tíz percet vehetett igénybe, majd kilebegett egy hordágyon. Bőre sápadt volt és teste mozdulatlan. McGalagony átvette a varázslatot Pitontól, aki kinyitva az ajtót intett egyet Gabrielle felé, hogy menjen be. Mielőtt a házvezetőnőm elindult volna Cho-val, felém fordult.

- Magáért visszajövök még, Miss Potter - mondta McGalagony, mire biccentettem egyet válaszul, és néztem ahogy eltűnik a folyosó végén a hordágyon fekvő Choval.

Gabrielle rövidebb időn belül hibernációba kerülhetett, mivel már öt perc után kilebegett a hordágyon. Az is lehet, hogy csak a stressz miatt tűnt rövidebb időnek, de amikor újra kinyílt az ajtó, szinte földbe gyökerezett a lábam. Madam Maxime a pálcáját előhúzva átvette a varázslatot Pitontól, majd hosszú lábaival elindult a kislánnyal a tó felé. Piton az ajtóba megjelenve rám nézett, és hűvös tekintete láttán nyeltem egyet. Ahogy félreállt, felhúzott vállal elsétáltam mellette, és idegesen megigazítottam magamon a fekete garbóm és a barna kötött bordás szoknyámat, majd összefont karral próbáltam a tanár tekintetét kerülni.

- Le... levegyem a talárom, vagy nem szükséges? - cincogtam.

- Nem kell. Feküdjön a hordágyra - mondta hűvösen, majd elvörösödve az ideiglenes ágyon lévő hordágyhoz sétáltam, és felkászálódtam rá. A torkomat kaparva végig feküdtem rajta, majd néztem ahogy Piton közelebb sétál hozzám, és felém hajol.

- Még... még mielőtt megcsinálná a varázslatot szeretnék elnézést kér...

- Nem kell magyarázkodnia. Tudom miért csinálta - mondta közömbösen a pálcáját felém irányítva.