Lesz ami lesz

1. rész

Éppen a szokásos szombat esti buliból tartottam hazafelé ahova mindig a barátnõimmel megyek. Semmi különlegesre nem számítottam mivel minden szombat este egyedül járom ezeket a sötét utcákat amik hazafelé vezetnek.

Hajnali 1 körül lehetett mikor haza tartottam a maradék sörrel a bal kezemben, mivel a másik kezemmel a telefonom képernyõjét görgettem, visszanézve az éjszaka készült képeket. Kizártam a külvilágot mivel teljesen elvoltam foglalva a telefonozással. Váratlanul neki mentem egy embernek, ezáltal a kezemben lévõ maradék sör a ruháján végezte.

- Jézusom, bocsánat véletlen volt! -mondtam majd lassan végig néztem a személyen akire ráborítottam a maradék innivalóm.

Egy magas, fekete hajú, 20 körüli srác volt. Teljesen feketébe volt öltözve. Fekete bõrcipõt viselt, a nadrágja egy szövetnadrág lehetett, a felsõtestét egy fekete ing borította ami a nadrágjába volt tûrve, azon pedig egy szintén fekete szövetkabát volt, teljesen átázva a sörömtõl. Pár ékszert is viselt, rettentõen gazdagnak nézett ki.

- Na ezt jól elintézted Luna (mondtam magamban)

- Remélem azzal számolsz hogy ezt most rögtön kifizeted - mondta a velem szemben álló srác

- Persze, persze ömm...

- Ray. - mondta a velem szemben álló srác

- Mennyibe is került? *nevettem idegesen*

- 120 ezer volt a kabát. - válaszolta Ray

- Ohh hát.. nincs nálam ennyi pénz, sajnálom.

- Hogy hívnak? - kérdezte unott arccal

- Luna

- Oké Luna, holnap ugyan itt találkozunk este 6-kor, és ajánlom hogy hozd a pénzt.

- Rendben, hozni fogom - mondtam majd otthagytam.

Amint hazaértem ledõltem az ágyamban fáradtan. Saját lakásban élek, mivel a szüleim úgy gondolták jobb ha elõbb önállósodok. Ezért vettek nekem egy lakást pár utcára az õ házuktól. Nem túl nagy, de nem is kicsi, igazából pont akkora amekkorára szüksége van egy 17 éves lánynak.

- Ez az idióta komolyan azt hiszi hogy vinni fogom neki a pénzt?! Honnan a francból lenne nekem hirtelen 120 ezer forintom? Haza megy és kimossa a kabátot, miért kell ezt ennyire túl reagálni? - gondoltam magamban majd sóhajtottam egyet és lassan becsuktam a szemeim. Egy kis idõ után el is nyomott az álom.

Másnap reggel 10 körül ébredtem. Az elsõ dolgom az volt hogy ránéztem a telefonomra amikor észrevettem hogy Ármin írt nekem.

Ármin a legjobb barátom egész gimnázium óta, igazából olyan nekem mintha a bátyám lenne. Õ az egyetlen személy akiben bízok, és aki mindig itt volt nekem ha szükségem volt rá.

- Szia, nincs kedved ma összefutni a kávézóban?

- De, persze - válaszoltam neki

- 13:30-kor jó neked?

- Igen, ott találkozunk:)

Tehát van körülbelül 3 órám arra hogy összeszedjem magamat. Felkeltem az ágyból, majd a fürdõszoba felé indultam hogy felmérjem azt hogy mennyire is nézek ki rosszul.

- Oh jézusom! - mondtam a tükörbe nézve

A tegnapi sminkem amit a bulira csináltam, teljesen szét kenõdött az arcomon. A fekete hajamat leginkább egy madárfészekhez tudnám hasonlítani. Arról nem is beszélve hogy a tegnap esti ruhámban aludtam el.