Tale of the White Demon

|3|

"I believe, I believe/We can write our story/I believe, I believe/We can be an army"             
(The Score-Born For This)

Másnap reggel a megbeszéltek szerint 7:40-kor már mindenki a teremben volt. Miután Yume és a szemüveges Okuda Manami felderítették a régi egyetem környékét, Rio felült a tanári asztalra, hogy részletesebben is vázolja a tervet.

-Nos, tehát, 7:55-kor mindenki elfoglalja az ülésrend szerinti helyét – igen, azt is kaptak időközben, ám Yume, hatalmas szerencséjére, maradhatott az utolsó sorban – Ki a felelős ma?

-Én – tette fel a kezét Nagisa.

-Nagyszerű, te legalább nem leszel gyanús neki – lelkesedett Rio, mire az osztály majd' összes fiútagja elröhögte magát, nem törődve szegény Nagisa erőtlen tiltakozásával – Szóval, amikor Nagisa azt mondja: "Vigyázz!", mindenki fénysebességgel felpattan, és a polipra szegezi a fegyverét. Yume fogja kiadni a tűzparancsot, kifogyásig lövünk. Minden világos?

-Igenis, Nakamura-parancsnok! – üvöltötte be Kimura, mire a rend végérvényesen felbomlott. Yume felkuporodott az asztalára, úgy figyelte az osztálytársait. A szíve mélyén nem fűzött túl sok reményt ehhez a merénylethez a tegnapiak láttán, de ha tényleg csak így menthetik meg a Földet, akkor nincs olyan, hogy egy módszert kipróbálás nélkül elvetnek.

-Mindenki a helyére – mondta higgadtan Rio, aki ezek szerint valahogy a teremben uralkodó hangzavaron keresztül is meghallotta a placcsanást, amely újdonsült osztályfőnökük érkezését jelezte. Úgy tűnt, mindenki elfogadta Riot az első akció irányítójának, ugyanis szó nélkül elfoglalták a helyüket - még a "balhés négyes", azaz Terasaka, Yoshida, Muramatsu és Hazama is. Feszült figyelemmel ültek, a legtöbben a ruhájuk alá rejtették a fegyvert, de akadt olyan is, aki nemes egyszerűséggel ráült. Yume, aki egy AK-74-et választott a lőfegyverek közül, a padjába rejtette a géppuskát, Mivel leghátul ült, könnyűszerrel megtehette ezt anélkül, hogy a lebukás veszélye fenyegette volna. Türelmesen várt, minden idegszálával az ajtó nyílására koncentrált.

-Jó reggelt mindenkinek! – az ajtó csikorgásával egyidőben hangzott fel a poliplény vidám hangja, aztán maga is becsúszott a terembe - No, akkor, kezdődjék az osztályfőnöki óra. - tette le az osztálynaplót a tanári asztalra - A felelős álljon fel.

Huszonhat szempár meredt a székéből felemelkedő Nagisara, huszonhatan lesték minden mozdulatát, minden szavát.

-Vigyázz!

Az osztály felpattant, fegyvereik csöve mind a célpontra szegeződött. A legtöbben még csak meg sem tudták tölteni egyedül a különféle lőfegyvereket, szinte mindenkiét Yume és Takebayashi csinálta meg (aki saját bevallása szerint egész tegnapi délutánját azzal töltötte, hogy beleásta magát a kapott fegyverek használatának elméleti rejtelmeibe). Yume sem számított valami jó lövőnek, ő inkább a késes vagy fegyvertelen közelharc embere volt. Pártfogója nem sokszor, talán ha kéthetente gyakoroltatta pisztollyal vagy revolverrel, puskával pedig még ennél is kevesebbszer.

-Figyelem! – mondta Yume, és kicsit lazított a fogásán – Meghajol! – kiáltotta el azt a bizonyos szót, és a 3-E osztály támadásba lendült. Yume az elsők közt kezdett tüzelni, ám mielőtt akár csak egy rózsaszín golyó is elérte volna osztályfőnöküket, az vibrálni kezdett, és még vagy öt példánya jelent meg a teremben. Az osztály értetlenül kezdett forgolódni, hirtelen nem tudták, melyikre lőjenek. A lány már tudta, hogy ezt a menetet rég elvesztették, de az ösztönei nem engedték, hogy leeressze a puskáját.

-Mindenkinek szép reggelt! – kedélyeskedett a polip – Lőjetek nyugodtan, addig én ellenőrzöm a hiányzókat. Isogai-kun?

-Jelen! - kiáltotta a barna hajú osztálytitkár. Yume vigyorogva nézte a megrökönyödést az arcán – nem volt mindennapi látvány.

-Okajima-kun? – folytatta a névsorolvasást az osztályfőnökük. Hát, nem zavartatja magát, az száz.

-Jelen!

-Okuda-san?

-Jelen!

-Kataoka-san?

-Jelen!

-Kayano-san?

-Jelen!

-Remek, nincsenek hiányzók. Csodálatos! – csapta össze két csápját a polip három perccel később, amikor már az összes tár kiürült, a padlót szinte nem is lehetett látni a rózsaszín golyócskák miatt, a 3-E pedig kimerülten lihegett (néhányan még a padra is támaszkodtak, olyannyira lefárasztotta őket életük első merénylete).

-Túl gyors! – jelentette ki a nyilvánvalót kicsit csalódottan Rio.

-Még az sem elég, ha az egész osztály egyszerre lő rá? – vakarta meg a nyakát tanácstalanul Isogai.

-Milyen kár! Egy sem talált célba... - vigyorgott a polip – Tudjátok, az olyan módszerekből, amelyek csak a technikára támaszkodnak, hiányzik minden egyéniség. Látószög, a fegyver pozíciója, az ujjak mozgása... ezek egyenként túl egyszerűek, találékonyabbnak kell lennetek. Mert ha nem... sosem lesztek képesek megölni a maximális, 20 Mach-os sebességemen.

-Ha már itt tartunk... kizárt, hogy mindet kikerülte a tanár úr! – háborodott fel Maehara.

-Akárhonnan is nézzük, ezek csak játékgolyók – emelt fel egy lövedéket a földről Sugino – Simán kibírta volna, ha csak áll és tűr!

-Igen, pontosan! – helyeselt a felháborodott osztály többi része.

-Szedjétek össze a golyókat, és adjátok ide! – rendelkezett a polip – Már hallhattátok: számotokra talán ártatlanok - beszéd közben az egyik csápjával elcsente az első padban ülő Okano pisztolyát –, de egyébként direkt ellenem fejlesztette ki a kormány.

Beszéd közben a revolver csöve elé emelte az egyik csápját, majd hirtelen mozdulattal elsütötte a fegyvert. Döbbent kiáltások kíséretében esett a földre az egyik csáp, majd ott még tovább vonaglott.

-Olyan, mintha tofuból lenne – súgta oda Yumenek Yukiko. A lány csak döbbenten bólintott – erre a mutatványra azért nem volt felkészülve.

-Azonban, mivel akár a szemeteket is kilőhetitek vele, veszélyes. Úgyhogy nincs lövöldözés a teremben, hacsak nem engem akartok megölni.

Mire befejezte az instrukcióit, sérült csápja befejezte a regenerálódást, épp olyan volt, mint régen. Yume szemei kikerekedtek a döbbenettől. Most már kezdte úgy érezni, hogy ő eddig nem tudta, mi az igazi félelmetes jelenség. Na meg, hogy ez a polip teljességgel jogosult a "világ főgonosza" címre.

-No, akkor tegyük el a fegyvereket, és kezdjük el az órát!