Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

16. rész

-Áu.... A fejem....- nyitottam ki lassan a szemeimet. Ahogy kitisztult a látásom, egy lámpa erős fénye kishíján megvakított engem.... Felszisszenve takartam el azt a kezemmel és lassan körbenéztem. -Kórházban vagyok? Hogyhogy- Ja igen... A két forrófejű miatt...- sóhajtottam, aztán éreztem, hogy valaki van a lábamnál. Odakapva a fejem pillantottam meg az alvó Jackket. Ott aludt mellettem egy széken ülve, a fejét pedig az ágyamra hajtotta.... Nem gondoltam volna, hogy itt marad velem!....
-Jack!... Hé, Jack!- keltegettem gyengéden.
-Mi?! Mi.. Mi van... Mi történt?...- nézett fel álmosan, azt mikor meglátta, hogy ébren vagyok, szinte a nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. -{NEVED}!! ÚRISTEN!! Ébren vagy! Hála a jó égnek!- örvendt nekem. -Jól vagy? Nem fáj semmid? Esküszöm nem akartalak olyan erősen meglökni, csak nem akartam, hogy bajod essen és ingerült voltam, és... És...- hadarta.
-Oké, Jack! Állj le! Jól vagyok! Kicsit még szédülök, de ettől függetlenül minden rendben van velem!- ráztam a fejem. Hihetetlen ez a srác komolyan... Egyszer nagyon kis cuki tud lenni, de viszont tud olyan is lenni, hogy kitudná nyírni a másikat.... Tényleg nem tudok rajta kiigazodni!
-Biztos? Ne hozzak neked egy pohár vizet? Valami kaját? Ne hívjam ide a nővért? Csak mondjad és már meg is teszem neked!- nézett rám aggódó szemekkel.
-Igen, biztos!- kuncogtam. -Habár azért még mindig nagyon dühös vagyok, hogy voltatok olyan idióták Bakugouval és leálltatok püfölni egymást!- említettem meg ölbe tett kézzel.
-Igen... Tudom... Nagy hülye voltam... Megtudsz bocsájtani?- mondta szinte a sírás határán. Kicsit elgondolkodtam, aztán bevillant valami! Már tudom hogy fogjam meg Jackket!
-Csak akkor, hogyha kibékültök Bakugouval! Mással nem tudsz kielégíteni!- ráztam meg újra a fejem, magamban pedig elnevettem magam. Most visszakapod Jack!
-MICSODA?! ÉN AZZAL A SÜNDISZNÓ FEJŰVEL?! KIBÉKÜLNI?! Biztos, hogy nem! Inkább dögöljek meg előbb, minthogy ez megtörténjen!- harciaskodott. Ezt komolyan nem hiszem el.... Most tényleg melyikük a makacsabb?...
-Hát jól van!- sóhajtottam. -Ha nem békülsz ki vele, akkor csinálj azt, amit akarsz!- maradtam csendben végül. Nézzük rátudom-e venni!
-Mindegy! Hazadoblak, rendben?- állt fel a székéről, de én csak felfújva a pofámat fordítottam el a fejemet tőle.
-{Neved}? Most mi baj van?- válaszul csak vállat vontam. -Most tényleg addig fogod ezt csinálni, amíg bele nem egyezek?- nézett rám értetlenül, én pedig bólintottam egyet, amire pedig Jacknek csak leesett az álla. -Ne viccelj már!- tárta szét a karjait, de nem mondtam neki semmit. Jack egy nagyot sóhajtott végül. -Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de.... JÓ! Kibékülök vele!- adta be végül a derekát a barna hajú.
-Na de jó! Akkor minden sima köztünk, ugye?- csaptam össze a két tenyerem boldogan. El se hiszem, hogy ez az életben egyszer sikerült!
Jack a kérdésemre morgott egyet mérgében és emiatt szinte füstölgött a feje, de mikor rámosolyogtam, elengedte a mogorva arcát.
-Gyere, hazaviszlek!- mondta és kisegített az ágyból.

Kisétálva a kórház parkolójába Jack kocsiját céloztuk meg, de valamin megakadt a szemem.
-Bakugou autója?- néztem a jármű felé.
-Azt hittem, hogy hazament az a köcsög...- mormogta az orra alatt Jack.
-Ezt hogy érted?
-Tegnap együtt jöttünk veled a kórházba.- mondta, de miután látta azt a tipikus tekintetemet, azaz a ,,Biztos több minden történt!..." nézésemet, kínosan beavatott. -Mert akkor se tudtunk leállni a marakodással.... Ezért a doki azt mondta, hogy menjünk mind a ketten, és mikor stabilizáltak téged, megkérdezte tőlünk egy nővér, hogy melyikünk marad veled! És hát ugye én maradtam veled, mivel megbeszéltem azzal a sündisznó fejűvel.- magyarázta.
-Te! Megtudtál valamit beszélni Bakugouval? Azt kötve hiszem!- nevettem el magam. -Szerinted ott van bent?- néztem kérdően a fiúra.
-Nem. Látom, hogy nem ül a kormánynál!- mondta és tovább sétált a kocsijához. Kicsit pipiskedtem, hogy jobban belássak Bakugou autójába, de sajnos be kellett látnom, hogy a tüzes szemű nem volt ott. Ekkor hirtelen egy kis ricsaj csapta meg a fülünket, ami egyre hangosabb lett.
-Jack Reynolds!! Elnézést! Szabad pár szóra?- kiabált egy újságíró, mögötte pedig konkrétan egy sereg vonult.
-Jack?- fordultam felé félve.
-Ajjaj... Szálj be a kocsiba, gyorsan!- fogta meg a vállamat és a járműhöz irányított, de arra eszméltünk rá, hogy már teljesen körbevettek minket azok az emberek.
-Mr Reynolds! Lehetne pár kérdésünk önökhöz?
-Mr Reynolds! Ki ez a hölgy önnel? Tán a barátnője?- kezdtek el minket faggatni. Ezek mégis hogy kerültek ide?
-Ne válaszolj nekik, ha kérdeznek!.... Lerendezem őket!...- súgta nekem oda Jack. -Lassan a kérdésekkel, ha kérhetném! Nem lehet érteni magukat, mert egyszerre beszélnek mind!- próbálta csitítani a tömeget.
-Jack!!, Elkéne húznunk a francba, nem kell még az is, hogy órákon keresztül itt tartsanak!!- morogtam neki, de mintha falnak beszéltem volna....

Kis idővel később már halálra untam magam.... Komolyan haza akarok már menni, csak nem tudnák átvergődni az újságírók között, akik már kezdtek megvakítani a fényképezőik vakujaival.
-Mr Reynolds! Mivel mindenki tudja, hogy ön már rég szeretne párkapcsolatot létesíteni egy hölgyeménnyel... Annyi lenne ezzel kapcsolatban a kérdésem, hogy ez az a lány lenne a barátnője, akivel most megtaláltuk önt?- kérdezte végül egy férfi, akinek a kezében füzet és toll volt.
-Hát... Hogy is mondjam!...- kezdte kellemetlenül a mondatát. Nehogy azt merje mondani, mert akkor leütöm!!
-Tisztán és érthetően, ha nem zavarja önt!- nevette el magát egy kamerát tartó pali.
-Rendben!- mosolyodott el a barna hajú, de ekkor egy pillanatra elnézett a távolba. Követve a tekintetét láttam meg Bakugout a kocsija mellett állva. Az arcán látszódott a düh, meg a kíváncsiság, hogy Jack mit fog most csinálni. -Had mutassam meg inkább!- fordult vissza a kamerák felé.

[Jack! Ha valami ökörséget csinálsz, akkor komolyan megverlek!!]

-Jack! Mire készülsz?!- pánikoltam, ahogy a derekamnál fogva teljesen magához húzott... És ekkor........ Ekkor megcsókolt! De nem az az átlagos csók volt! Hanem az a mély, szenvedélyes csók lett volna, ha én nem ellenkeztem volna! A fejem forrt a dühtől, abban a pillanatban felpofoztam volna!! Miután elhúzódott tőlem egy kicsit, csak nagyokat vigyorgott az újságíróknak, akik ettől még hangosabbak lettek és egyre több kérdést tettek fel. A háttérben folyamatosan figyeltem Bakugout.... Az ő bőrszíne se különbözött az enyémtől! Viszont ahelyett, hogy odajött volna hozzánk, hogy kirántson innen, dühében beült az autójába és amilyen gyorsan csak tudott elhajtott onnan.
-Ne...- csúszott ki a számon. Ekkor már csak annyit vettem észre, hogy Jack betuszkol a járműjébe.
-Mostmár kopjunk le innét!- ült be mellém, és elhajtott velem, egészen a hotelig. Ott is szintén tele volt az utca az újságírókkal, alig tudtunk bejutni a hotelba. A kék szemű a vállamnál átkarolva fúrt minket át az egyre nagyobb és egyre zsúfoltabb utunkon, beérve a hotel előterébe pedig a csuklómat megragadva tovább rángatott egészen a szobájáig.
-Na végre! Végre megtudtunk ezektől- maradt félbe a mondandója, mert konkrétan adtam neki egy pofont. -Ez.. Mégis mit jelentsen?- kérdezte, ahogy arcához kapta a kezét. Hallani lehetett a hangjából, hogy egy kicsit begurult.
-MI VOLT AZ A CSÓK?! HUH?! TE MEGHIBBANTÁL?!- kezdtem a kioktatását. -MIÉRT NEM MENTÜNK EL AZON NYOMBAN, MIKOR EZEK RÁNKTÁMADTAK?! OH, VÁRJÁL CSAK! TUDOM MIÉRT! MERT EZZEL IS FELAKARTÁL VÁGNI BAKUGOU ELŐTT!!- üvöltöztem tovább.
-Ezt te mégis honnan veszed, hogy-
-Jaj ne játszad a szentet! Láttam a tekintetedet, hogy Bakugou felé nézel!! Tudtam, hogy csinálni fogsz valamit, de erre nem számítottam!! Erre ment volna ki ez az egész ,,Veled maradtam, mert Bakugouval megbeszéltük tegnap!" dolog?! Úgy őszintén válaszoljál!!- ez után Jack becsukta a szemét, és egy nagyot sóhajtott.
-Igen! Hazudtam azzal kapcsolatban, hogy miért maradtam veled pontosan! Mikor kérdezte kettőnktől egy nővér, hogy melyikünk marad veled, ugye egyből rávágtam, hogy én, mert....
-Mert?- húztam fel a szemöldököm, de ekkor a folyosóról meghallottuk Bakugout, szebbnél szebb szavakkal keresve Jackket....
-HOL VAN AZ AZ ÖKÖR ÁLLAT?! AZONNAL MONDJÁTOK MEG!!- erősödött jobban a hangja.
-Kacchan, nyugi kérlek!- dadogta Midoriya.
-NEM FOGOK MEGNYUGODNI, NYOMI DEKU!! KIVEREM ANNAK A TETÜLÁDÁNAK AZ ÖSSZES FOGÁT!!- kiabálta tovább, aztán szó szerint berontott abba a szobába, ahol voltunk. -MOST GARANTÁLOM, HOGY TE KERÜLSZ A KÓRHÁZBA!! EGY ÉLETRE!!
-BAKUGOU ÁLLJ!!!- riadtam meg és a zöld hajú fiú segítségével próbáltuk megfékezni őt. Habár nem jártunk sikerrel, mert csak ledobott minket magáról.
-BAKUGOU!! A PICSÁBA MÁR!!- rohant be végül Kirishima, aki kishíján a földbe vágta barátját.
-HAGYD ABBA, VAGY KOMOLYAN MÁS VÁLASZTÁST NEM FOGSZ HAGYNI NEKEM, MINTHOGY SEROT IS IDEHÍVJAM!!
-SZÉTVEREM A POFÁDAT, HALLOD JACK?! HOGY VOLT BŐR A KÉPEDEN ILYET CSINÁLNI?!- rángatózott továbbra is Katsuki.