Nem az a nap (befejezett)

18. fejezet

Apáék még ébren voltak, mert mindenképp tudni akarták, hogy sikerült a buli. Figyelhettek az ablakból, mert apa már ki is szaladt a házból, mire Bill padlógázzal elhajtott. Még arra sem mondott semmit, amikor kiszállva megköszöntem, hogy elhozott.

– Ki volt ez? – kérdezte apa. – Mi történt veled? Sírtál?

– Szakítottam Braddel – mondtam. – Aztán pedig írtam BWrennek, és válaszolt. De azt hiszem, hogy soha többet nem ír nekem...

A többi zokogásba fordult, pedig azt hittem, hogy már mindent kiakadtam magamból. Egy bögre tea, egy ígéret, hogy jól vagyok, és egy zuhany kellett ahhoz, hogy abbahagyjam. Anya sokáig ült az ágyamon és a hajamat simogatta, én pedig le voltam törve. Apa a mobilommal a kezében sétált be a szobámba.

– Beszéltem Bradley-vel, mert vagy harmincszor keresett – mondta. – Némán hagytad a telefonod.

– Mert nem akartam felvenni – sóhajtottam szipogva. – Dühös volt? Jól van? Szerintem most biztos utál, mert egy dög voltam vele.

– Aggódott érted – felelte apa. – De szerintem nem csak ő. Jött egy csomó üzeneted.

Rájöttem, mekkora hülye vagyok. Némára állítottam a mobilt. Ez azt jelenti, hogy a vágyott pittyenéseim sem hallatszottak. Hiába vártam rájuk végig, ha nem néztem a képernyőre, akkor nem is hallhattam semmit.

Tényleg jött pár üzenetem, tele volt értesítőkkel a telefonom, Ziri és Brad nevét is láttam, de csak az számított, ami BWrenntől jött.

BWrenn: nem foglak többet így magadra hagyni, Angyal. Sok dologban igazad van. Persze, hogy igazi volt, soha nem hazudtam neked, ezt el kell hidd! Soha nem voltál nyűg, és sosem tudnék igazán lemondani rólad. Te sokkal erősebb vagy nálam, és neked se sikerült. Feladom. Nem teszek vele jót, de maradok.

BWrenn: tudni akarom, mi van veled. Látni akarom magam előtt az arcodat. Elképzelni a nevetésed. Gyönyörű vagy, ahogy képzeltem. Egyszer valaki azt mondta, hogy a lányok csúnyák, amikor sírnak, de te félelmetesen szép vagy. Nem csodálom, hogy a pasijaid elvesztik a fejüket, ha rád néznek. Még hülyén is érzem magam, mert tudom mi volt a fényképed célja.

BWrenn: nem igazságtalan a többi emberrel szemben, Angyal? Hogy kívül-belül ilyen rohadtul gyönyörű vagy?

BWrenn: amikor ilyeneket írok, felmerül benned, hogy csak kitalálom? Igazad van, mi nem hazudunk. De én elhallgatok dolgokat. Nem állok rá készen, hogy megtudd rólam ezeket. Most még nem. A gondolat, hogy megtalálhatsz, megijeszt. Ha előttem állnál, nem tudnék mit mondani neked. De ha adsz még időt nekem, akkor megpróbálom. Nem tudom, mikor, de ha odaérünk, és akarni fogod, akkor randizunk és megcsókollak. Beváltom az ígéreteket.

BWrenn: remélem, hogy már otthon vagy biztonságban. Talán már alszol is. Jó neked, ha így van, mert már egy hete le sem hunytam a szemem. Folyton rád gondoltam.

AngelofDeath: mondok egy végső okot, amiért érdemes élni: vagyunk egymásnak. Nekem nincs szükségem másra. Adok neked időt, és ígérem, nem kereslek többé. De most aludj, ha még fent vagy, mert én mindig itt leszek, és nappal is lesz időnk mindent átbeszélni. Jó éjszakát!

BWrenn: szép álmokat, Angyal!

Nem akartam gondolkodni a szavain, mert azt jelentették, hogy közelebb van, mint hittem. Tudta, hogy már hazaértem, és megijesztette, hogy megtalálhatom. A közelemben volt. Megígértem, hogy nem keresem, és komolyan gondoltam. De attól még járhatok nyitott szemmel a világban.

Reggel anya ébresztett, ugyanis Brad átjött hozzánk, hogy beszéljen velem. Anya tudni akarta, akarom-e, hogy apa hazaküldje. Nem akartam. Gyorsan összekaptam magam, de elég szörnyen néztem ki az előző éjszakai rengeteg bőgés miatt. Ami egy cseppet sem zavart, miután megláttam Brad nyúzott arcát és bűntudatos tekintetét.