Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

6.

Hosszas gondolkodás után, arra jutottam, hogy folytatom a történetet, viszont egy-két részt kitöröltem, szóval ajánlott újra elolvasni, mert egy kicsit átírtam.

-Milyen meccsre mész?-kérdezte Nam.

Liza szemszöge:

-Semmilyenre. -válaszoltam. Nem ez az első alkalom, hogy azért kell részt vennem különböző meccseken, mert az az világi idióta megint fogadott.
-De, az előbb..-Először is, nem mintha olyan sok közötök lenne az életemhez, másodszor, ha annyira súlyos a helyzet, akkor majd beáll valaki más. -vágtam Hoseok szavába.
-Elég nagy szád van ahhoz képest, hogy egy senki vagy itt. -szólalt meg Suga.
Döbbenten bámultam rá, a mai napon már másodjára. Ez azért elég bunkó volt. Értem én, hogy nekik több pénzük van mint bárki másnak itt, de ez azért tényleg pofátlan dolog. Sok mindent eltűrök és elég türelmes is vagyok, de ez túl ment minden határon. Már szóltam volna vissza, de ekkor a telefonom megint őrült csörgésbe kezdett. Felemeltem, hogy megnézzem ki az aki hív, és meglepődve tapasztaltam, hogy szeretett nagymamám hív. Felálltam, hogy arrébb sétáljak, mert ez a beszélgetés aztán tényleg nem tartozik rájuk, de Jimin hirtelen felpattant és kikapta a telefonomat a kezemből. Hunyorogva néztem rá, h ennek meg mi baja, és adja már vissza, de láthatóan ez nem volt a tervei között. Egy vigyort eresztve húzta el a zöld ikont és nyomott a kihangosító gombra.
-Lizi, 2 hónap múlva hazamegyek, de rögtön utána indulok Egyiptomba, és arra gondoltam, hogy most is jöhetnél velem! -nos igen, nagymamám régész és a munkája miatt sokat utazik. Az igazság az, hogy a nyomdokaiba szeretnék lépni, és már nem egyszer mentem vele egy-egy útjára. A szüleim ezeket az utazgatásokat nem nagyon bánják, sokkal inkább támogatnak.
-Komolyaaan? Szeretnék menni! -itt a telefon után kaptam, de nem értem el, így neki estem J-hope padjának.
-Minden rendben ott? Mi volt ez a zaj?
-Nincs semmi, Grace! Minden tökéletes! -kissé ideges voltam, de szerintem ez elnézhető nekem, hiszen éppen a suli szépfiúja próbál megalázni, sajnálom, de ezt nem fogom hagyni!
-Hát jó, a szüleiddel még megbeszélem, majd hívlak a részletekkel kapcsolatban.-köszönt el.
-Szia nagyi!-köszöntem el.
-Csak Grace! -mondta és kinyomta a hívást.

-Visszaadnád a telóm?
-Ejha, Egyiptomba utazgatsz? Mégsem vagy olyan szegény minta amilyennek mutatod magad? -kérdezte nagyképűen Jungkook. Hát mit ne mondjak, eddig azt hittem ő normálisabb mint a többi, dehát tévedtem.
-Tudtommal semmi közöd nincs az életemhez, illetve az anyagi helyzetemhez. -szúrós szemmel néztem rá, de valószínűleg nem nagyon hatotta meg. -Ezt pedig elkérném! -kaptam ki Jimin kezéből a telefonom és ezzel a mozdulattal le is huppantam a helyemre, ami még mindig Suga mellett volt. Abban a másodpercben ahogy leültem, úgy éreztem, hogy  bátorságom amit egyébként nem tudom honnan szedtem össze, egy pillanat alatt elszállt. Ez lehetséges, hogy azért van, mert gyilkos tekintettel bámul rám már egy 10 perce. Ezért jobbnak láttam, ha inkább a lapnak szentelem a figyelmem és folytattam a mondatok írását.
- Most komolyan meg  fogod írni?-kérdezte Jin. Legszívesebben az asztalra csaptam és elüvöltöttem volna magam, de aztán rajöttem. Attól még, hogy pofatlanok és tiszteletlenek másokkal szemben, még mindig ők pénzelik a sulit, és ez feljogosítja őket arra, hogy bármit megtegyenek (legalábbis szerintük..., még a diákok és tanárok szerint), szóval ha felidegesítem őket (még jobban), akkor nem csak én szívom meg, hanem minden barátom is. És ezt, érthető okokból nem akartam. Ezért miután nyugodtan átgondoltam a dolgot, bólintottam egyet. Ez az, szép volt Liza!
-Ha nem csináltál semmit, akkor meg miért írsz bocsánatkérő levelet? Szánalmas. -mély levegő, kifúj... nem idegesíthetem fel magam Suga mindenbebelekötök viselkedésén.
-Tudod, nem mindenki olyan gazdag, hogy a sulit pénzelje,és ezzel elérje, hogy mindent is elnézzenek neki a tanárok és az igazgató! -mondtam egy erőltetett mosoly mellett. Egy NAGYON erőltetett mosoly mellett.
-Azt hiszed, hogy az ilyen beszólásaidnak nem lesz meg a következménye? Csúnyán pofára fogsz esni, ha ezt az álmot dédelgeted. -aha. Szóval RM most mondta el konkrétan, hogy nem fognak békén hagyni. Fantasztikus Liza, jól megcsináltad magadnak a bajt!
Ekkor kicsapódott az ajtó, és egy igazán ideges Hannah nézett vissza ránk. Odacsörtetett hozzám, felkapta a táskám, megragadta a kezem és kirángatott a teremből.
-Ha azt mondom gyere, akkor jössz! Bieber most húzza az időt, de ha nem sietünk, automatikusan elvesztjük a fogadást! Mi a sz*rért nem jöttél??!
-Nos, gondoltam jó lecke lenne, hogy ne fogadjon többet- Te csak ne gondoljál semmit! Mindketten tudjuk, hogy csak lusta vagy játszani!
-Hehe, tény, hogy ez is közrejátszott benne. -eközben kiértünk a suliból és elindultunk a házammal ellentétes irányba. Vagyis, hogy ő elkezdett rohanni, de még mindig fogta a kezem, így én is rohantam utána. Már csak arra eszmélek fel, hogy megérkeztünk.
Az emberek a kerítésen kívül álltak, és egészen sok volt belőlük. Ez nem is volt meglepő annyira, hiszen az utca királyai kihívtak egy teljesen átlagos csapatot. Odafurakodtunk a barátainkhoz  felálltunk a pályára.
A palánk árnyéka rám vetült.
Úgy van.... kosarazni fogok. 5 év után újra.... Akkor még csak nem is sejtettem, hogy ez a meccs mennyire megváltoztatja az eddigi nyugodtnak most már aligha mondható életemet...

És igen, itt vagyok újra! Nem gondoltam volna, hogy folytatni fogom ezt a könyvet, de most újúlt erőre kapva, egy új ötletet követve folytatom az írást! Ez a rész most hosszabb is lett, próbálom majd ilyen hosszúakra írni őmet. Aki olvassa a másik könyvem, annak szól ez:
AZT IS TERVEZEM FOLYTATNI! Várhatóan még a héten kirakok részeket mind a kettő storyhoz!
Na ennyi lettem volna, remélem tetszik ez az újítás!

Puszi, Amy💜