HTTYD OneShots (Magyar) [BEFEJEZETT]

Part 2

Felejthetetlen, és csodálatos éjszaka volt a tegnapi. Hiszen Hablaty és Astrid összeházasodtak, így az este tökéletes volt számukra. Persze Fafej számára is, mert annyira leitta magát, hogy semmire nem emlékezett. Még arra sem, hogy énekelt az ifjú párnak, akik persze nem foglalkoztak vele. Inkább egymással voltak elfoglalva, és a ténnyel, hogy nem halaszthatják tovább a családalapítást. Bármennyire is várni akartak vele, az éjszaka túl jól alakult, és megvolt az esélye, hogy hamarosan szülők lesznek. Ezzel nem akartak foglalkozni egyelőre, legalább is Hablaty nem. Lassan ébredt fel a lány mellett, aki szembe fordulva vele, még az igazak álmát aludta. Ezen pedig elmosolyodott, de a mosoly hamar az arcára fagyott, mikor észrevette, hogy csak a takaró takarta a testét, ruhanemű egyáltalán. Ettől zavarban lett, és inkább öltözni kezdett, amire Astrid fel ébredt.

–Mmmm... Jó reggelt, mit csinálsz? -nyújtózkodott, és kicsit felkönyökölt az ágyban, úgy vonta kérdőre a fiú cselekedetét.

–Jó reggelt. Én? Csak felöltözőm, és megnézem mennyi rendetlenséget csinált Fafej és mindenki más. -folytatta tovább az öltözködést, de Astrid megállította.

–Majd együtt megnézzük, most ébredtem fel, és már magamra hagysz? Maradj egy kicsit, édes. -az utolsó szó hallatán, nagyon meglepődött Hablaty. De nem tudott reagálni rá, mert Astrid megcsókolta gyengéden. Ezzel nem is lett volna gond, de egyre szenvedélyesebb és kissé hevesebb kezdett lenni a csókjuk. A fiú próbált uralkodni magán, és nem megadni magát, de a vágy és Astrid erősebb volt nála.

–Győztél. -ezt már a lány fülébe suttogta, és levette magáról a felsőt, Astrid pedig dicsőségesen vigyorgott rá. Hiszen sose tudott veszíteni a fiú ellen.

–Szeretlek. -csak ennyit válaszolt, de elég is volt a fiú számára, hiszen ő is nagyon szerette a lányt. Sőt jobban, mint bárki mást.

–Én is szeretlek. -végig simított Astrid arcán, és megcsókolta. Minden más is lekerült róla, majd elhúzta a takarót, ami eddig közte és a lány között volt.
Kicsit hezitált, de Astrid a szemeit forgatva leteperte őt, és cselekedett. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy a fiú maga alá gyűrte, és átvette a dominanciát. Újabb tökéletes aktusuk volt, és mikor végeztek, Astrid szólalt meg először.

–Nagyon rossz volt maradnod? -oldalra fordult, és közelebb húzódott a fiúhoz. Aki magához ölelte, így Astrid a fejét a mellkasára helyezte.

–Egyáltalán nem, kedves feleségem. -vigyorogva pillantott az említett lányra, aki zavarba jött a megszólítástól. De Hablaty így vágott vissza, az előbbiért. –Csak nem zavarba jöttünk?

–Ezt direkt csináltad. Az előbbiért igaz? Pedig szokj hozzá, nem foglak mindig a neveden szólítani, mostantól.

–Akkor te is szokd meg, hogy néha ki fogom mondani ezt a szót. Mert borzasztóan boldog vagyok, hogy a feleségem lettél. Büszkén mondom bárki előtt. -egy puszit nyomott Astrid homlokára, és jobban magukra húzta a takarót.

–Ha minden nap melletted ébredhetek, nem lesz nehéz hozzá szoknom. Kellemesebb így ébredni, mint egyedül a saját szobámban volt.

–Egyetértek veled. De ideje mennünk, megígérted, hogy velem tartasz. Nem lustálkodhatunk egész nap, te is tudod Astrid.

–De igen. Elfelejtetted? Bélhangos és Valka is mondta, hogy mától kezdődik a mézes hetek. Én pedig ki szeretném használni, hogy pár napot lehetünk kettesben. Te nem?

–Ki ment a fejemből, ne haragudj. Persze, hogy én is szeretnék kettesben lenni, de utazzunk el. Legalább egy hétre. Csak mi ketten. Mit szólsz hozzá?

–Benne vagyok! De találd ki, hogy hova menjünk, ami nincs annyira messze hajóval. -nyújtózkodott egy nagyot, és felült az ágyban. Hablaty pedig követte őt.

–Azt csak bízd rám, 1-2 óra alatt megtervezem az egészet. Addig reggelizz, és menj csak edzeni. Rendben? -megpuszilta az arcán, majd elkezdett öltözni, ahogyan Astrid is.

–Edzeni később megyek, de a reggeli ötlete jól hangzik. Viszont neked sem ártana enned, mielőtt dolgozol. Készítek valami finomat, és együtt reggelizünk! -jelentette ki határozottan a lány, és felvette a csizmáját is, majd felállt az ágyról, hogy reggelit tudjon készíteni.

–Rendben, menj csak. -Hablaty nem ellenkezett, hiszen ő is éhes volt már. Így támogatta a lány ötletét, és egy puszi után el is engedte. Amíg Astrid a konyhában szorgoskodott, addig ő elkezdte tervezni azt, amit megbeszéltek. Mindketten élvezték az együtt töltött napokat, órákat és perceket, amiket végre csak kettesben töltöttek.