I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

31.rész

Otthon

-Nem tudom miért izgulok ennyire, hogy haza jövünk...-tördeltem az ujjaimat.
-Talán azért, mert leordítottad a fejét szegény Mase-nek!-nézett rám anyu.
-Jóóó, de az egy hete vooolt!-ütöttem bele a fejemet az ülésbe.
-Nézd a jó oldalát... Amber, Liv, Hailey, Lewis meg Mason is nálatok vár, tehát nem ordíthat veled!-mosolygott a nővérem.
-De amikor elmentek, szerintem nem is fog hozzám szólniii...-csordult le egy könnycsepp az arcomon.
-De igen, csak most nem éppen a legrózsásabb a helyzet, majd megbékél!-simogatta meg a hajamat Georgia.
-Biztos?-kérdeztem szipogva, mire bólintott.
-Na gyerekek szedjétek össze a cuccaitokat, mindjárt otthon vagytok!-mondta anya.
-Ti nem jösztök be?-kérdezte Mark.
-Nem sajnos, mert kell menjünk egy konferenciára!-magyarázta apu, miközben leparkolt a házunk előtt.
-Na gyertek!-mondta Mark.
-Nem! Én nem megyek!-ráztam a fejemet.
-De igen Luna! Jössz! Muszáj lesz gyere!-húzta a kezemet Gi.
-Nem akarook!-hisztiztem.
-Luna! Tünés befele!-kiáltott rám apu.
Kiszálltam a kocsiból és kiszedtem a bőröndjeimet, majd bementem.
-Sziasztok...-köszöntem halkan. A két kicsi egyből felém rohant.
-Luna néniiiii!-ölelte meg a lábam Liv.
-Szia Kincsem!-vettem az ölembe a kislányt.
-Héj te! Kiszjány! Szájj' le Luna néniről!-rángatta a pólómat Hailey.
-Nem! Engem jobban szeret Luna néni!-ölelt meg Liv.
-Naa Livikém! Nem mondunk ilyet! Mindkettőtöket egyformán szeretem!-nevettem.
-Olivia! Gyere ide!-kiáltott bentről az apukája.
-Megyeeek!-rohant el.
Hailey-t is megölelgettem, majd bementem a nappaliba. Mason a kanapén ülve mosolyogva nézte a kicsiket és amint meglátott, elkomolyodott.
-Khm, szia Amber! Gratulálok!-öleltem meg a nőt.
-Köszönjük szépen!-mosolygott.
Mindenkit körbe ölelgettem,majd Masontól a lehető legtávolabb ültem le. Sokat szemeztünk de nem mosolyogtunk egymásra.
-Na mi lassan megyünk!-mondta Mark.
-Mi is, Hailey-t meg kéne etetni...-sóhajtotta a nővérem.
-Ne! Ne siessetek úgy...-álltam fel a kanapéról.
-De muszáj mennünk!-mondták egyszerre a tesóim.
-Ahj... Jó menjetek...-motyogtam.
-Jó éjszakát és jó pihenést!-mosolygott Amber.
-Köszi, meglesz...-mosolyogtam erőltetetten.
Amikor mindkét autó elment a szemem megtelt könnyekkel. Becsuktam az ajtót, majd a nappaliba mentem,ahol Mason még mindig ott ült. Megálltam a nappali közepén és csak néztük egymást, majd Mase felállt és elindult felém. Megállt előttem és a kezét a derekamra csúsztatta, majd a másik kezével az arcomról törölte le a könnyeket. Közelebb hajolt és megcsókolt. Istenem de hiányzott már ez az érzés!
-Hiányoztál...-súgta az ajkaimra.
-Te is nekem...-pusziltam meg.-Haragszol?
-Nem...-puszilta meg a homlokom.
-Biztos?-öleltem át.
-Igen...-simogatta meg a hajamat.
-Szeretlek!-néztem fel rá.
-Én imádlak!-tolt el magától, hogy meg tudjon csókolni.-Mit kérsz enni?
-Semmit, nem vagyok éhes. Amúgy, látom rövid lett a hajad...-turtam bele a rövid hajába.
-Igeen, már túl hosszú volt!-mosolygott.
-Olyan édes vagy...-mondtam gyönyörködve,mire Mason elvörösödve mosolygott, mint egy birsalma.-Tudod mit? Téged kérlek vacsira!
-Úha anyukáám...-nyalta meg az alsó ajkát.
-Nem úgy te butus!-nevettem.
-Ahhhj, pedig már azt hittem akarsz egy jót...-mondta, de félbeszakítottam azzal, hogy megcsókoltam.
-Annyira nagyon szeretlek!-simogattam a borostáját.
-Én meg mondtam már, hogy te vagy a legeslegjobb Nő akit valaha ismertem?-ölelt át szorosabban.
-Órákig tudnám mondani, hogy szeretlek... És közben nézni az arcodat...-suttogtam.
-Aah életeem!-nézett boci szemekkel.-Nem vagy álmos?
-De, igen nagyon!-bólogattam.
-Ömm, Luna...-kezdte. A vér is meghűlt bennem.
-Jaj, ne mi a baj?-kérdeztem teljesen elfehéredve.
-Megyünk ma este bulizni a srácokkal vagyis Tuchel visz minket, hogy egy kicsit kieresszük a gőzt, mivel ugye kiestünk a BL-ből...-vakargatta meg a tarkóját.
-Biztos bulizni méssz?-kérdeztem gyanakodva.
-Igen!-bólintott.
-Oké, menj csak mondjuk nem tudom, hogy miért várod az engedélyemet...-vontam vállat.
-Várj, te most haragszol?-nézett rám értetlenül.
-Nem, miért kéne?-mondtam flegmázva.
-Hát jólvan szerelmem, te tudod...-rázta a fejét értetlenül.

Amig Mason elment bulizni, addig gondoltam, hogy elmegyek egyet edzeni a terembe úgy is éjfélig nyitva van szóval miért is ne? Felvettem a legdögösebb edzős cuccomat, majd bepakoltam a táskámba és elindultam. Az óra 21:30-at mutatott,tehát van 2óra és 30 perc zárásig.
Amikor bementem a terembe meglepődtem, mert arra számítottam, hogy senki nem lesz itt. Hát tévedtem. 3 lány és 3 fiú volt a terembe plusz én.
A lányok elég lenézően a fiúkák pedig a nyálukat csorgatva néztek rám. Mit sem törődve velük bemelegítésnek 30 percet futottam, majd lépcsőztem és súlyokkal is edzettem egyet. Amikor végeztem lenyújtottam és kifele indultam amikor a 3 srác utánam sietett. Mind körbe álltak engem és az egyikük nagyon ijesztően mosolygott rám. Azt se tudtam mit csináljak annyira megijedtem. Csak néztem őket és csak reménykedni tudtam, hogy a recepciós észrevesz...

Most megint meg fog történni? Félek...