Üdv,engem Xun Lee-nek hívnak. Egy átlagos tinifiú,aki New Yorkban lévő átlagos iskolába jár. Bár mondjuk mindjárt gimibe megyek. Jack Nilson Általános Iskolába járok,színötös tanuló. A sportokat hanyagolni szoktam,nem az én világom. Jobban szeretek fényképezni,rajzolni és kísérletezni. Aztmondják én vagyok az a típikus antiszociális,vézna stréber. De hát nem vagyok az...ugye? Mármint nézd,ott van nekem az egyetlen és legmegbízhatóbb barátom,Miles. Apja technikus és informatikus,ezért ő is kitűen ért a gépekhez,emellet érdekli őt a filmes világ,animék és a videójátékok. Várjunk...nagyon elkanyarodtunk a legfontosabb dologtól.
Tudjátok minden történetnek meg van a maga szakasza,pontosabban 5 fontos szakasza. Alaphelyzet,bonyodalom,kibontakozás,tetőpont és a megoldás. Na szóval én is csak élveztem a fiatal korom. Csináltam amihez értettem és szerettem,volt szerelmem,szerető szüleim és egy legjobb barátom. Minden jól ment,ameddig meg nem történt az a bizonyos nap...az a bizonyos nap,ami miatt 180°-os fordulatot vett az életem. Ez volt az ÉN életemben az óriási nagy bonyodalom.
------
2019. 05. 31.
Osztálykirándulás napja. Már alig vártam ezt a napot. Ezen a kiránduláson befogom vallani,hogy mit érzek MJ iránt! Már 3 éve halogatom ezt a dolgot,itt az idő,hogy elmondjam!
-Hé haver-zavarta meg Miles az ábrándozásom-Mit szólnál hozzá,ha majd este kipróbáljuk az új játékot,ami tegnap jött ki?
-De ember,az 200 dollárba kerül!-hihetetlenkedtem.
-Hát lehet kicsit meghackeltem apám gépét,hogy hozzáférjek a bankártya adataihoz...-mondta,majd hozzátette,miután látta aggódó arcom-Nyugi,csak egy kis összeget vettem kölcsön,meg nem fogja észrevenni-mondta vállvonogatva Miles.
-----
5 óra utazás után végre megérkeztünk Washingtonba,ahol le is pakoltunk a hotelba és már játszottunk is Milessal,mivel az egész napunk szabad volt. 2 óra játszadozás után meguntuk a játékot és én előkotortam a felszereléseket a kisérleteimhez,informatikus barátom meg a laptopját.
-Ma mit készítesz,Lee?-nézett a laboratóriumokat megszégyenítő szettemre.
-Ma is csinálok egy-két szokásos kémiai reakciót,de ma lesz egy különleges tesztem.
-Mégis micsoda?-kíváncsiskodott a laptop mögül,Miles.
-Egy olyan anyagot,amit nagypapám talált fel évekkel ezelőtt. A padláson találtam az összetevőit. Most ezt tesztelem...ami meglepően egyszerű és könnyen beszerezhető anyagokból lehet elkészíteni.-magyaráztam,miközben összekevertem a megfelelő hozzátevőket- Ééés íme,máris elkészült! A nagypapám által elnevezett,pókháló!
Miles kíváncsian nézett ki a laptopja mögül,majd odament,hogy közelebbről megnézhesse.
-Az állaga folyékony,fehér színű éés..-Miles megszagolta a vegyületet.-...nincs semmi illata. Különös. Mit tud ez a cucc?-érdeklődött a barátom.
-A recept szerint mindent tud,mint egy normális pókháló 100x-sát. Otthon még az éjjel,indulás előtt a elkészítettem a saját magam által eltervezett csuklóra erősíthető hálóvetőt.-a mondat végeztével felemeltem az emlegetett szerekezetet,amit a táskámból túrkáltam ki.
-Ki szeretnéd próbálni? 2őt készítettem
-Naná hogy! Egy csuklópánt,ami 100x-os erősségű pókhálót lő ki? Az ég világon nem hagynék ki egy ilyen király dolgot!
-Hát akkor meg is mutatom hogy kell ezt. Vannak ezek a kis henger alakú tartályok a csuklópántban. Ezeket kipattintod és megtöltöd,visszacsúsztatod a helyére és amikor kattant egyet a zár,már meg is célozhatoood... például azt ott...-Egy bontatlan pepsis üditőre mutattam,ami az asztalon volt. Megcéloztam,és lőttem. Nem találtam el,mivel a kezem nem bírta a lövés erejét,ezért fölément. Milesnak ez jobban ment,igaz 3 mellélövés után.
-Egész jól haladsz!Most rántsd magadhoz az üditőt.
Az utasítást követve rántott egyet a hálón,amivel azt érte el,hogy egy felrázott pepsi repüljön felé,amit ügyetlenkedve,de el is kapott.
-Na,egész jól bánsz vele!-dícsértem meg.
-Igen! Mondanám,hogy szívesen megtartanám,de ettől az izétől,amit kilőttem,tiszta ragacsos lesz minden.
-Igen az lesz,de a háló 2 óra elmúltával szét fog bomlani.
-Ez esetben akkor megkaphatom?
-Persze,hiszen neked készítettem.
-Kösz haver! Erre inni kell!-mondta örömében Miles,miközben csavarta le a kupakot.
Már nyitottam volna a szám,hogy figyelmeztessem,de helyette nevetés tört ki belőlem,mivel a felrázott pepsi,óvatlan barátom arcába spriccelődött.
----
-Rendben gyerekek,mint tudjátok ez az utolsó nap. Ma mindenki a körzeten belül bárhova mehet!
-Okéé-mondták kórusban a gyerkek.
-Hogy lehet ez?! Ez az utolsó nap és még mindig nem sikerült szerelmet vallanom MJ-nek!-panaszkodtam barátomnak.
-Ne aggódj,ma akkor utánuk megyünk és amint egyedül lesz a lány,úgy fel fogod szedni,mint Mario a királylányt! Segítek is,ha kell.
-Köszi,Miles. Nagyon jól fog jönni a segítséged.
A gyerekek szétszéledtek. Mi követtük MJ csapatát,akik a Tudományos Központ felé vették az irányt.
-Oké,mondom a tervet. Én elhívom a többieket egy fagyira,és mivel MJ utálja a fagyit,ő nem fog jönni. Te meg akkor akcióba lépsz,oké?-mondta halkan Miles.
-Oké.-suttogtam vissza.-Mégegyszer köszi.
-Igazán nincs mit. Ezt a hálóvetőért cserébe. Na akkor indul az akció.
Elbújtam egy oszlop mögé,azt figyelve,hogy Miles hogy megy oda a többiekhez. Beszélgettek egy keveset,azután mindenki ment Miles után a fagyizó felé. Kivéve MJ.Ő ott maradt a padon ülve,és olvasott.
*Ezaz! Isteni vagy Miles!* Gondoltam magamban,majd megközelítettem a magányosan maradt lányt.
-Szia MJ!
-Szia Lee! Mi szél hozott ide?
-Háát...-gyorsan körbenéztem és megláttam egy kisdobozt,amiben egy radiaktív pók volt.-...úgy hallottam,hogy van itt egy radiaktív pók,amit meg akartam vizsgálni és micsoda véletlen! Téged is itt talállak!
-Igen,én is meglepődtem,hogy mit keresek egy ilyen helyen.-nevetett MJ.
-És amúgy milyen könyvet olva....
Nem tudtam befejezni a mondatom,mivel MJ mögött lévő oszlop a lány felé dőlt,amit észrevettem. Gyorsan ellöktem őt,de nekem nem volt olyan nagy szerencsém. Az oszlop rámdölt és beszorultam a talaj és az oszlop közé. Nem éreztem a lábam,valószínüleg eltört. Közben nem is vettem észre,hogy az imént az oszlop egy üveget is betört,annak az üvegét,ami alatt egy pók lappangot. A pók, látva a szabad utat,kimászott a dobozból. Az oszlopon végig futkározva eljutott a szerencsétlen fiúhoz,aki fájdalmas kínok között nem vette észre a felé közeledő pókot. A pók szép lassan a nyakára mászott és...megcsípte.
CSATT
Rácsaptam a nyakamra,mert valami megcsíphetett. Bár akkor az volt a legkisebb gondom,mivel ha nem lehetett észrevenni..egy francos oszlop esett rám! MJ segítségért siettet,de én éreztem,hogy mindjárt elájulok a fájdalomtól. Próbáltam kiáltani,de nem jött ki hang a torkomon. Elsötetült előttem a világ.
VÉGE
