Our Story || TodoDeku 🇭🇺 [FÉLBEHAGYOTT]

30. rész: Amire már mindenki várt...

Midoriya felkapta a fejét, és Jirou is hasonlóan tett. A kettő egymásra meredt, mindenki más pedig rájuk. Végül Ojiro törte meg a nagy csöndet:

-Most akkor mire vártok?-kérdezte.

A kínos csend egyre csak nőtt, senki se tudva mitévők legyenek.

Ahogy én se. Nem akartam, hogy Midoriya megcsókoljon mást, de hát mit is tehetnék ellene? Az ő élete, nekem amúgy sincs beleszólásom...

-Álljunk meg egy percre!-szólta el magát Kaminari.-Tiltakozom! Nem engedem, hogy Jirou megcsókolja Midoriyát!-jelentette ki.

-Na és miért?-kérdezte Sero.

-Am, mert- mert-...-egy segítséget kérő pillantást vetett Jiroura, aki ebből egyből mindent értve csatlakozott a szőkéhez.

-Mert nem szeretné, hogy más megcsókolja a barátnőjét.-jelentette ki nemes egyszerűséggel a lány.

Az egész osztály hitetlenkedve pislogott a lila hajúra, majd az új információkat feldolgozva álltak neki az ujjongásnak, mint ahogy azt Ashidoéknál is tették.

Nagy kő esett le a szívemről.

El is felejtettem, hogy járnak...

Egy mély, megkönnyebbüléssel teli sóhajt engedtem ki, amit hamar egy másik illetőtől is meghallottam.

Tekintetemet a bizonyos zöld hajú fiúra vezettem. Fejét kezével megtámasztva, szórakozottan nézte, ahogy a többiek még nagyobb hülyét csinálnak magukból, mint amennyire már alapból azok.

Nem tudtam mit tenni, a szemem megragadt rajta. Olyan ártatlanul és boldogan nézett ki a magából, ki tudja mi járhat a fejében..

-Todoroki...

Talán rám gondol? Vagy valaki másra?

-Todoroki!..

Vagy egy tál soba-n álmodozik? Azt én is gyakran szoktam...

-Todoroki!-szólt egy hang mellőlem, kizökkentve igen fontos gondolataimból.

-Hmm?-hümmögtem kissé irritáltan.

A hang hozzátartozója nem szólt semmit, csak oda biccentett a kör közepén lévő, üres üvegre. Először nem értettem mit akar ezzel, de végül rá kellett jönnöm, hogy az üveg szája pontosan rám mutat. Fejemet felemelve kérdően néztem körbe, hogy kiderítsem, ki is pörgette ki szerény személyemet.

És ekkor fejbe csapott a felismerés..

Midoriya pörgetett ki.

Pillanatokon belül éreztem, ahogy a hő ellepi a testemet, különösen az arcomat.

Na most mit tegyek?! -estem kétségbe.

Szemeimet a zöld hajúra vezettem, enyémhez hasonló reakciója volt. Uraraka odasúgott neki valamit, amire Midoriya csak még vörösebb lett.

Oké, nyugodj le! E-ez csak egy csók, semmi többet nem jelent!

Midoriya közben felállt a helyéről, és elkezdett lépkedni felém. Én meg csak egyre és egyre idegesebb lettem.

A másodpercek óráknak, az órák pedig napoknak tűntek, ahogy a fiú próbált eljutni hozzám s' közben nem elájulni. Bezzeg mire észbe kaptam, ő már ott ült előttem, mentálisan és fizikailag felkészítve magát a történni készülő, úgy nevezett csókra.

Az aggódásom hirtelen az egekbe ugrott.

Mi van, ha ő nem szeretne megcsókolni? Bármennyire is szeretném, hogy megcsókoljon, én egyáltalán nem akarom ráerőltetni!

Már épp szólni akartam valamit, mikor megéreztem két kezet az arcomon, majd hirtelen egy pár ajkat a sajátjaimon. (ITT FANGÖRCSÖLÖK GEC, ERRE VÁRTAM MÁR 1000 ÉVE-)

Szemeim elkerekedtek, másodperceken át meredtem tétlenül a semmibe. Az agyam egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Már maga a gondolata is olyan hihetetlen.

Habár azt még nem tudtam eldönteni, hogy ez valóban a valóság-e vagy sem, visszacsókoltam. Midoriya láthatóan megrezzent ezen tettemen, de nem húzódott el.

A világ megszűnt körülöttünk. Csak mi voltunk, semmi más. Nagy csönd volt, de ez zavart a legkevésbé. Úgy éreztem ez a legjobb pillanat az életemben. És bár ez csak egy játék, és lehet Midoriya csak azért csókolt meg, mert ez a szabály, úgy éreztem van egy kis remény. Nem tudom pontosan miért gondoltam így, az is lehet, hogy csak nagyon azt akartam hinni.

Ahogy minden jónak, úgy ennek a csóknak is vége kellett hogy legyen egyszer, akármennyire is nem akartam. Nagy sajnálatomra néha muszáj levegőt is venni... (hülye levegő...)

Midoriya eltávolodott tőlem, tekintetét egy pillanatra ajkaimon hagyva, amit gyorsan meg is bánt. Ijedtében hátra esett, amiből azonnal feltápászkodott, majd szótlanul elrohant.

Uraraka egy percet sem tétovázva utánaeredt a fiúnak. A többiek pedig kínos csendben nézegettek egymásra, hol az egyikre, hol a másikra.

Szívem szerint ott helyben eltemettem volna magam. Ennyire kínosan még nem éreztem magam. És még Midoriyát is kellemetlen helyzetbe hoztam...

Pár perc múlva a többiek túltették magukat a történteken, és úgy döntöttek folytatják a játékot a két hiányzó nélkül is. Én, és még néhányan úgy döntöttek, hogy kiszállnak, de ők csak mert a pia megkezdte a hatását rajtuk.

Lassan elballagtam a szobámig, majd ledőltem az ágyamba, és a falat bámulva próbáltam feldolgozni a történteket.

Én tényleg megcsókoltam Midoriyát...

HELLO EMBERI ÉS NEM EMBERI LÉNYEK, KÉRLEK NE ÖLJETEK MEG-

Szóval hát... Visszatértem?.. Nem tudom, még nem biztos. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm annak, aki itt volt és várt egy olyan- fél évet a folytatásra :')

De most az a legfontosabb, hogy VÉGRE ÖSSZEHOZTAM EGY CSÓKOT KÖZTÜK, HOLY SHET!! TUDJÁTOK, HOGY ÉN MENNYIRE VÁRTAM MÁR ERRE??

Na mindegy lol

Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy itt voltál velem egész végig! Vigyázzatok magatokra, love you all!! 💖

(2022. április 24.)