Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

ⅩⅩⅠⅠ.

2022. február

Auróra
——————

 Hamarosan ismét megkezdődik a vizsgahetünk az egyetemen. Természetesen mi ketten Petrával éjjel-nappal tanultunk, hogy jól sikerüljenek.

Egyébként a szilveszterünk csodálatosan telt még pár napot maradtunk, hogy kiélvezhessük közös napjainkat. Hiszen barátom már a Németországban rúgja a labdát az Union Berlinben. Büszke voltam rá és örültem, hogy miután aláírta velük a szerződést beindul a karriere. Emlékszem az első napokra mikor már az utolsó darabokat szerelte össze az ottani házában mindig videóhívásba beszélgettünk. Persze én röhögtem egy-egy bénázásán, de segítettem neki például a főzésben is.

Nagyon rossz volt tőle elszakadni úgy, hogy egy titok húzza szívemet és kitudja mikor találkozhatunk legközelebb.

A szobám most is kész csatatér, néhol papír rengeteg valahol cetlik és szövegkiemelők díszítik a padlót. Az anyag nyers és unalmas szó szerint, de attól még nem adom fel az álmaimat. Éppen a mozgást vesszük, annak rendszerét, a különböző háttereit és még sok egyebet ami hozzátartozik. Szerintem ennél az a kemény anatómia is érdekesebb volt. Már olvastam volna a következő tételemet mikor rezegni kezdett a telefonom.

-Sziaa-köszöntött nagy mosollyal engem.

-Szia-dőltem neki ágytámlámnak, felhúztam térdeimet és azon támasztottam kezemmel a telefont.

-Fáradtnak tűnsz-méregetett közelebbről-Mennyit aludtál? Következő kérdés mennyit ettél és ittál?

-Aludni 4-5 órát aludtam. De a kaja mind kijött belőlem a nagy stressz helyzet miatt.

-De azért egyél, nem szeretném ha valami bajod esne. Most nem tudok már csak úgy odamenni és ápolni.

-Tudom, túl nagy a távolság köztünk. De a lényeg, hogy végre valóra vállt az álmod. És mesélj milyen napod volt?

-Nagyon jó. Képzeld el nemsokára lesz egy mérkőzésünk és lehet benne leszek a kezdőbe, de lehet csak csereként szerepelek majd.

-Nagyon büszke vagyok rád, és mindenkivel jól kijössz?

-Igen nagyon hamar befogadtak bár a némettel van némi problémám de tanítgatnak főleg Grischa és Kevin. Húzós napokat járunk most hisz jól szeretnénk szerepelni a pályán. És veled mi a helyzet eddig csak én beszéltem.

-Az én napjain tök átlagosak és unalmasak.

-Hisz nem vagyok ott-vágott szavamba.

-Igen én is pont ugyanezt akartam mondani. De visszatérve a napjaimra, egyszóval összefolynak. És nagyon parázok a mostani vizsgától, egy fogalom sem marad meg itt-kocogtattam meg fejemet.

-Ügyes és okos vagy te nem hiába az én barátnőm. Megfogod csinálni szorítani fogok innen is neked.

-Szeretlek-könnyeztem be.

-Jaj nem szerettelek volna megsiratni.

-Ezek csak boldog könnyek-törölgettem meg a szememet.

-Szeretlek most sajna mennem kell.

-Mit fogsz csinálni?

-Teljesen kiment a fejemből, hogy kapok egy kis német leckét és már itt dörömbölnek az ajtómon. Szóval beengedem őket mielőtt új ajtót kell csináltatnom-röhögte el magát mely engem is arra késztetett.