Another Petrova ~vampire diaries ff~

Segítek

-de Katherine nem fog ide jönni. Nem olyan hülye. Vagy ha ide is jön, egy váratlan pillanatba és váratlanul, betoppan felforgat mindent majd lelép-járkált Damon fel-alá.

-persze. Mindig ezt teszi, soha nem változik. Mióta vámpír lett, soha nem gondolkozott emberien, tudta, hogy az nem jó. Én mindig mentem utána, hiába nem akartam, de ez megváltozott. Mióta ő nincs, én felszabadultam. Bejártam az egész világot-mosolyodtam el-nem hiányzik Katherine annyira. Nem kőt hozzá már semmi.

-Emilyvel mindig olyanok voltatok Katherinek mint a csicskái, folyton utána loholtatok. Neked sem volt életed, ott voltál ahol ő-sóhajtott Stefan.

Már szólaltam volna meg mikor ajtó nyitódást halottam. Oda kaptam a fejem, és a hasonmás volt az. Elmosolyodtam amit Stefan észre is vett és egyből oda lépett a lány mellé. A lány furcsán nézett rám.

-kiköpött Katherine-álltam fel és sétáltam oda-csak emberibb és egyenes a haja-mértem végig.

-ne is foglalkozz vele Elena-súgta oda Stefan.

-ah Stefi ne légy ilyen, te is tudod, hogy nekem nem éri meg, hogy bántsam-vontam meg a vállaim. Oda sétáltam a poharamért amibe Damon töltött még.

-Katherine? Ismeri őt?-kérdezett rá halkan Elena.

-hogy ismerem e?-nevettem fel-aranyom jobban ismerem mint itt bárki ezen a földön-ittam bele az italomba.

-Katherine húga-forgatta meg Damon a szemeit.

-Blair Petrova vagyok, Katherine húga, egyben a legjobb ember manipuláló. Katherinet is lekörözöm. Stefan és Damon szerelme Katherine mellett-húztam ki magam. Elena csak furcsán de lenézően nézett engem.

-tessék?-lepődött meg Elena-te is voltál velük? Azt mégis hogyan? Nem Katherine volt nálatok az első?

-nálam igen, de Stefánnál nem. Stefan akkor lett szerelmes Katherinebe mikor az alapítók bálján együtt voltak. Én meg Blair külön beszélgettünk. Aztán történt egy két dolog. Ott éreztem valamit iránta, de Katherine közbe szólt-vázolta fel Damon-Blair folyton kereste a társaságom, de mikor Katherine velem volt akkor másra nem tudtam gondolni. Stefan akkor volt Blairel.

-szerelmesek voltunk beléjük-vette át a szót Stefan-máig azt hittük, hogy Blair is ott rohad a nővérével, holtan. De ő soha nem is volt ott. Katherine sem. Emily mindenkinek hazudott.

-mióta vagy itt? Mystic Fallsban?-váltott témát Elena. A kérdést nekem szegezte-és meddig tervezel itt maradni?

-csak nem féltékeny vagy?-nevettem fel-Stefan màr a múlté. Meg amúgy is ha Katherine ide tér akkor kitépi a szívem-vontam meg a vállaim-nem oly rég vagyok a városba. Pár hete a nővérem kerestem itt, de nem találtam. Ma meg eszembe jutottak a Salvatore fivérek, gondoltam beugrok. Maradok amíg Katherine ide nem téved, és megpróbálom elvinni innen-sóhajtottam.

-ide fog jönni?-kapta fel a fejèt Damon.

-persze-bólintottam-ha megtudja, hogy itt van egy hasonmás, plusz Stefan. Szerinted nem ide jön? Gondolkozz Damon-néztem rá-mind tudjuk, hogy milyen. Kis Elena a sírba végzi, Stefan örökre Katherine mellett marad. És itt vagyunk mi. Damon Salvatore akivel a nővérem mindig játszott. Használt játék vagy számára. És én, kínok között élem az életemet, ha ellen állók neki. Ha meg nem, akkor is.

-senkinek sem lehet boldog élete amíg ő a képben van-szólalt meg Elena-Katherine megfog tenni mindent ami neki kell, igaz?

-így van-értettem egyet-neki nem számít hány élet vessz majd oda. Egy háború közeleg. Amiből ő mindenhogy jól fog kijönni-indultam az ajtóhoz-a segítségem ajánlom nektek. Megfogom őt állítani, ha bele halok is-ezzel a mondattal kiléptem az ajtón.

Közeleg az este, minden vámpír lassan előjön, hogy tudjon kedvére enni. A tanács már megint vámpír vadászaton van. Több éve ki akarják irtani a vámpírokat a városból. Ami lehetetlen. Az alapító családokban mindig volt egy vámpír, vagy boszorkány. Ez a város a halál városa, így emlegetik Európába. De ez az otthonom, itt találtam rá mindenre amire csak akartam. Szerelemre, új kezdetre. Csak az évek alatt muszáj volt letennem mindenről.
Elsétáltam egy kis faházig a város végére. Itt laktam amikor Emily elküldött. Pár évre rá már a világot jártam, Mystic Fallst meg kerültem. Egy évszázada nem voltam már itt. De most itt vagyok, új életet kezdek.

Ahogyan beléptem a kis faházba mindenhol pókháló volt. De látszott, hogy úgy állt a ház ahogyan én itt hagytam. Senki nem talált rá. Sok emlékem van itt. Elsétáltam a faasztalig ahol egy kis könyv volt. A naplóm. Bőr volt gondosan lezárva. Elmosolyodtam mikor kinyitottam. Az első fejezet arról szólt, hogy Katherinel menekülünk, s vámpírok lettünk.
Az utolsó már a szerelmemről. Richard. Ő volt az a férfi aki háborúba is ment volna értem. Elmosolyodtam.

-rég volt már szerelmem-motyogtam könnyezve-kár, hogy meghaltál-kezdtem el sírni.

Ő tudta, hogy mi vagyok. Nem ítélt el. Mindenhogy szeretett. Egy idő után ő is vámpír akart lenni, hogy örökre együtt legyünk. De nem jött össze. Nem tudtam megtenni, hogy megölöm, még akkor sem, hogy újraéled. Ezért megtette ő maga. Ivott a véremből, elvágta a saját torkát. Csak mikor oda jutottunk, hogy emberi vér kell neki, meggondolta magát. Nem volt hajlandó inni. Itt derült ki, hogy nem csak én voltam az életébe.

-Blair rég láttalak-halottam egy hangot magam mögül.

-hogy találtál rám?-vettem egy mély levegőt.

-nem hiszed, hogy soha nem tartottalak szemmel ügye?-húzta ki magát.