Ott álltam az erdő közepén, teljesen egyedül. Halk madár csicsergés járta be. A szél csak lengedezett, kellemes illatok járták át a fákkal borított területet. Szépen lassan elindultam, csak sétáltam de én magam sem tudtam merre tartok. Ahogy haladtam a szél egyre erősebb volt az illatok már nem voltak olyan kellemessek. Hirtelen már én sem éreztem jól magam, szédültem. Halk ropogást hallottam. A tekintetem a fejem fölé kaptam, egy ág volt az, letört és felém zuhant...
-Ava! Mit csinálsz? Reggel óta kisem mozdultál a szobából, most meg már délután van-keltem fel anya hangjára. Nagyon dühös volt rám, megint. Előttem könyvem gyűrött lapjai hevertek. Nem volt semmi erőm felkelni.
Szokás szerint nem tudtam aludni. Így olvasással töltöttem el az időm. De hajnalban elaludtam. Meghallottam a lépteit, közeledett a szobám felé. Felpattantam gyorsan felhúztam egy pulcsit, elővettem egy könyvet, leültem az asztalomhoz és úgy tettem mintha tanulnék.
-Ava-nyitott be a szobába-mit csinálsz?
-Szia anya, tanulok-válaszoltam neki egy hatalmas ásítás közeppete, rettenetesen kómás voltam még.
-Ebből elég, egész nap itt ülsz nem is eszel és ki sem mozdulsz?! - mondta dühösen, mint aki legszívessebben ott helyben lekevert volna két egyformát.
-Ne haragudj, de nem vagyok éhes
-Akkor legalább mozdulj ki! Hívd el valahova a barátaid, Most! - parancsolt rám, majd becsukta az ajtót.
-A barátaim, szuper - kezembe vettem a telefonom. Nulla üzenet, gondoltam. Felálltam, levettem egy könyvet a polcomrol, egy füzetet, a tolltartóm és a fülhallgatóm. Beletettem egy táskába, majd rohantam le a földszintre.
-Szia kincsem, találkozol a többiekkel ugye? - kérdezte anya reménykedve
-Persze anya-hazudtam.
-Maradj a városba és az erdőket, folyót a tavat kerüljétek el-figyelmeztetett anya
-Úgy lesz-mondtam. Kiértem a kapun és elindultam az erdők felé.
Szerencsére nem laktunk messze, a házunk egy hatalmas fa
ház volt az erdő szélén.
Anya sosem engedte hogy megközelítsem, mert elvileg szellem járta. Viszont én minden szabadidőm ott töltöm, nem érdekelt a felnőttek és nem hittem, hogy bármilyen szellem élne itt hiszen az a hely gyönyörű volt. Elővettem a fülhallgatom, a telefonomról elindítottam a zenét és folytattam az utam.
Legalább még 20percet sétáltam mire elértem az erdő szélét,gondolkodás nélkül bementem. Majd megkerestem a szokásos helyet ahova mindig megyek. Egy hatalmas fa volt, ki volt dülve és a folyóba volt borúlva, ezért könnyű volt felmaszni rá. Felültem a fára a lábamat a víz fölé lógattam, majd kivettem a fülhallgatom.
Hatalmassat sóhajtottam, a helynek fura kisugárzása volt de én mégis szerettem, egyszerre megnyugtatott és borzogntam tőle.
Elővettem egy könyvet, neki dültem az egyik ágnak és elkezdtem olvasni. De mivel nagyon fáradt voltam pár perc után elnyomott az álom.
Madár csicsergésre keltem. Kinyitottam a szemem, hatalmassat nyujtozkodtam,majd hirtelen észre vettem hogy nem vagyok egyedül.
-Mi a fene! Ki vagy? - kiabáltam. Majd hirtelen megszédültem, majdnem belezuhantam a folyóba, de ő hirtelen vissza rántott.
____
Sziasztok
Ez lenne az első rész
Lassan hozom a következőt próbálom nem összecsapni.
Addig is szép napot mindenkinek❤️
YOU ARE READING
Démoni Rémálom
FantasySoha ne becsüld alá a sötétség vonzerejét, még a legtisztább szívek is vonzódnak hozzá __ Sziasztok! Ezt a történetet a barátnőmmel találtuk ki és úgy gondoltuk megosztjuk veletek. Egy gimis lányról szól. Aki a szüleivel egy hatalmas faházban él a...
