Haven Brooks:
2 hét telt el AZÓTA. Az idő egyre jobb és pár az edzéseim is kint vannak. A koripalyán meg sajnos már leolvasztották a jeget, így csak floorball ütokkel játszanak.
Mai edzésen csak ketten voltunk így az edző elengedett minket.
Elindultam a pálya felé hogy még tudják egy kicsit olvasni amíg Kevin megjön. Elfoglaltam a lelátón a szokásos helyemet és elővettem az aktuális könyvemet.°°°°°
Már elég régóta itt lehettem mert láttam a könyvem felett, hogy Ray és az egyik haverja, Isaac bejöttek a kapun, és Ray valamin nagyon mosolygott. Egyenesen az öltözőbe mentek, én pedig lemásztam, mert meg akartam keresni Tom bácsit.
Az irodájában találtam meg.
-Jó napot!
-Szia Haven! Mi járatban?
-Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy a csapatban van-e hely számomra.-már elég régóta motoszkál a fejemben ez a gondolat. Hogy ott hagynám az atlétikát és beállnék a hoki csapatba. Igaz egyedüli lányként nem lenne egyszerű, meg azért mégiscsak fiúkkal lennék és ez már egy összeszokott csapat, de egy próbát úgy érzem megér.
-Hát igazából lehet róla szó. Az idei szezonban már szerintem nem érdemes elindulnod mert már csak jégnélküli edzések vannak, de ezt te is tudod. Viszont a következő évben szívesen latnálak, és szerintem a fiúk is.
-Rendben köszönöm szépen!
-Nincs mit. Örülök neki hogy annyira tetszik ez a sport, hogy egyedüli lányként is simán belevágnál.-erre csak egy mosollyal reagáltam és visszamentem a "helyemre".A fiúk lassan szállingózni kezdtek a pályára, én pedig csak néztem őket. (leginkább csak Rayt, de a többieket is felmértem.) Tom bácsi is a pályán volt már és kiadta a feladatot azaz játszanak egy meccset, aztán odajött hozzám.
-Haven, az a helyzet, hogy nyáron lessz egy edzős tábor ahol az alap dolgokat és erősítést csinálhatnád a fiúkkal, és akkor majd Novemberben jöhetsz te is rendesen az edzésekre.
-Rendben köszönöm! És mikor lesz ez a tábor?
-Meg nem tudok pontos időt mondani, de mindenképpen szólok, ha már tudom. Most viszont el kell intéznem valamit. Megkérhetlek hogy egy kicsit felügyelő a fiúkat?
-Persze!-mondtam, majd Tom bácsi tovább ment.A fiúk jól játszottak, de a végén mindenki elhúzott és Raymond kezdte el összeszedni az ütőket és megindult a szertár felé. Egy darabig néztem a szerencsétlenkedését, ahogy az ajtót próbálta kinyitni az állával vagy a könyökével, aztán a segítségére siettem.
-Várj segítek!-mondtam és kinyitottam neki az ajtót.
-Köszönöm!-mondta mosolyogva, amit viszonozva bólintottam egyet, majd miután elindult a szertárban lepakolni visszaindultam a pályára. Éppen csak odaértem, mikor Kevin jött ki az öltözőből és apa is befutott a kocsival.
-Sziasztok gyerekek!
-Szia apu!-köszöntünk egyszerre Kevinnel.
-Indulhatunk?
-Igen.
-Enyém az anyósülés.-kiáltotta Kevin, én pedig csak nevetve beszálltam a hátsó sorba.Otthon gyorsan köszöntem mindenkinek és apa engedélyével a szobámban vacsoráztam, hogy tudjam közbe nézni a hoki meccset. Mióta Kevin elkezdett hokizni én is egy kicsit rakattantam. Az összes meccset megnézem, instagramon követem őket, és egy csomó fan fictiont elolvastam a kedvenc csapatom tagjairól akik nem más mint a Toronto Maple Leafs.
°°°°°
2-0-ra nyert a csapatom! Holnap ezt tuti elmesélem Angelnek, mert ma már túl késő van ahhoz. (Khm 23:45.)
Reggel 6-kor meg már szól az ébresztőm. Aztán a suliban 8 órát le kell nyomnom. Fincsi lessz. De megérte. Végignéztem egy meccset a kedvenc csapatomról, akik nyertek.°°°°°
Reggel álmosan keltem fel az ébresztőm hangjára. Kikaszalodtam az ágyamból, elvégeztem a reggeli rutinomat, majd felkaptam a táskámat és elindultam a buszmegállóba. A suliban gyorsan felmentem a 2. emeletre és vártam Angelre.
-Szia! Bocsi itt vagyok csak egy kicsit késve indultunk.-ölelt meg barátnőm.
-Semmit baj én is ma egy kicsit később értem ide.-öleltem vissza, majd leültünk a folyosó padjára.
-Na mesélj!
-Igazából nem volt annyi, de már beszéltünk valamennyit.-röviden elmeséltem a tegnapi napot, amire szinte már sikongatva reagált.
-Úristeeen. Ez nagyon jóóóó! Áááá.
Én csak nevetve néztem őt, amikor megcsippant a telefonom, jelezve hogy üzenetem érkezett.
-Na ki üzent?
-Még nem tudom.-megnyitottam a szallagértesítést, ami nem egy üzenet volt, hanem egy instagram értesítés arról, hogy valaki bekövetett. Megnyitottam és felsikítottam.
-Haven szívem jól vagy? Ki írt? Megöljem?
-Nem nem dehogy. Csak....a hokis gyerek...ő...
-Na jó inkább add azt a telefont!- inkább odaadtam neki mert én csak meredtek magam elé mosolyogva, teljes sokkban.
-Waaaaaaa! Ezt nem hiszem el.- mondta, majd felolvasta az értesítés lényegét.- Raymond White bejelölt téged instagramon. Ennél jobb már nehezen hiszem hogy lehetne a napod.
-Az már biztos feleltem már egy kicsit felocsudva a döbbenettel. Aztán rájöttem, hogy vissza kéne követni.Raymond White:
Reggel fáradtan keltem fel. Azért az a 6 óra alvás nem volt valami pihentető. Az egyetlen dolog ami miatt ma hajlandó vagyok felkelni az az, hogy Isaacal együtt bejelölöm Havent. (Mármint csak én jelölöm be, ő meg velem lesz.) A reggeli teendőim után elbuszoztam a suliba, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy Isaac már vár engem.
-De korai valaki!
-Hát, ha a haverom éppen be fog jelölni egy lányt az orrom előtt, akkor gondoltam nem barátom meg.
-Köszönöm. Igazán figyelmes vagy.- leültünk a padunkba és megnyitva az instát elkezdtem keresni Haven profilját.
-Nézd! Szerintem ez lessz az.-mutatott a saját telefonján Isaac egy lányt, aki pont ugyanúgy nézett ki mint Haven.
-Szerintem is ő lessz az. Hogy van fenn?
-@haven.brooks
-Köszi!
Megkerestem a profilt és rányomtam. Privát, szóval be kell jelölnöm ahoz, hogy bármit is lássak tőle. Gyorsan rányomtam a követési kérelem lehetőségre és lezárták a telefon képernyőjét.
-Hát haver, gratula! Már csak vissza kell jelölnie és happy lessz.
-Már ettől annyira megkönnyebbültem. Nagyon remélem hogy visszajelöl és nem fog kidobni. Lehet hogy nem szereti hogy ha idegenek jelölhetik be.
-Öhm...átvondoltad te ezt a gondolatmenetedet rendesen? Csak mert nem úgy látszik. Miért baj az ha bejelölted? Szerintem direkt privát a profilja pont azért, hogy az aki számára ismeretlen ne lásson bele a dolgaiba.-tárta szét a karját úgy mint aki maga sem hiszi el hogy ezt el kellett magyaráznia.
-Igazad van. Csak tudod hogy mennyire ideges vagyok. Hiszen ez a lány számomra rejtély és én szeretném kideríteni, hogy mik a titkai.
-Te jó ég. Kérem vissza a barátomat. Hová vitted? Én csak egy szerelmes fiút látok, aki el romantikusodott.
-Héé!-néztem rá "csúnyán".-Ezt már tegnap megbeszéltük, és amúgy is nem lettem romantikusabb mint voltam, csak eddig nem került felszínre.-védtem magam egyből. A telefonom pont ekkor csippant meg. Megnyitottam és csak mosolyogtam, majd Isaac kérdőn felvont szemöldöke felé tartottam a kijelzőt.
-Hát Ray. Úgy látszik a csaj nem tart idegennek.-erre a beszólasára csak megráztam a fejemet és elkezdtem áttanulmanyozni a profilját.
YOU ARE READING
Szerelem a jégen
RomanceSzia!A nevem Haven Brooks és 14 éves vagyok. Ez az én történetem egy fiúval, akivel az öcsém hoki edzésén ismerkedtem meg. Ha kíváncsi vagy rá olvasd el. (Nem tudom a sport kifejezéseket úgyhogy ne kövezzetek meg. A történet lényege nem azon múlik)