15.rész

74 9 2
                                    

~ MOST MEG HALSZ TE MOCSOK! ~

Chan szemszöge

Már egy ideje verem Jae-t lassan eszméletét veszti.. de hisz ez a célom. - Jó Chan elég lesz - mondja Felix majd le ráncigál Jaeről. - Ne hidd hogy ennyivel meg uszod - köptem oda a földön fekvőnek. - Ugyan most is az egyik csicskád szedett le rólam - mondta miközben a száját törölgette. Én erre csak morogtam egyet. - Mindig ezt csinálod Bang - mondja gúnyos hang nemben - Ide jössz, a hugod szó hallatán fel kapod a vizet és nekem támadsz utána meg mikor a csicskáid meg unják hogy versz, amit megjegyeznék hogy hagyom is magam le szednek rólam te meg mint duli fuli puffogsz mint egy óvodás. Ugyan Christopher nölj fel. - mondta - Jó mi lenne ha Jae te be fognád a szád és el kotrodnál hogy mennyünk a dolgunkra te meg Chan le higgadnál és el indulnánk - fordult felém Minho. - Jó legyen - mondtuk majdnem egyszerre Jaeel. Így hát Jae el ment mi pedig mentünk tovább a Jeongin megmentő hadműveletre.

Jeongin szemszöge

Le jöttünk a pincébe hogy miért azt pontosan nem tudnám el mondani de szerintem nem a délutáni teázásra. Mit ne mondjak undorító egy hely minden nedves, elég irritáló szag is van amit nem tudok be azonosítani. Valahol még rácsos helyek is vannak ahol egy két műtő asztal is van és nem a legjobb állapotban. Remélem nem leszünk sokáig mert már a hányinger kerülget.

Oh Jeongin milyen kis naiv vagy.

-Tehát gondolom nem tudod hogy miért is vagyunk itt lent. - mondta ez a fazon mire én nemlegesen meg ráztam a fejemet. - Annyi a lényeg hogy ez lesz itt - mutatott egy kisebb helységre - Az ideiglenes otthonod itt fogsz lakni egy ideig. - ezután be lökött arra a piszkos helyre és rám zárta a rácsos ajtót. - Jó éjt édesem - mondta de én figyelmen kívül hagytam - AZT MONDTAM HOGY JÓ ÉJT ÉDESEM - ijedtemben ugrottam eggyet és felé fordultam dühös szemekkel nézett rám és gondolom várta a válaszom. - J-jó é-éjt - kicsit dadogva de sikerült ki préselnem magamból ezt a két szót. Erre meg enyhült az arca és rám mosolygott majd el indult fel. Még hallottam hogy be csukja az ajtót és rá is zár mintha azt hinné hogy ki tudnék szabadulni az 'otthonomból'. Nagyot sóhajtva meg fordulok hogy fel mérjem a terepet hogy hol is fogok élni ki tudja meddig. Volt egy matrac amin egy koszos párnán és takarón kívül nem volt más. Emellett volt még ment lánc is hogy miért azt nem tudom de szerintem jobb is így. Hezitálva oda mentem a matrachoz majd le feküdtem rá mivel eléggé el vagyok fáradva. A takarót csak a lábamig húztam fel és a fejemet is igen csak undorodva de le tettem a párnára ami ki tudja hogy mióta nem lett ki mosva. - Akkor hát jó éjt magamnak - sóhajtottam a sötétnek.
Be hunytam a szemem és próbáltam aludni. Ami sikerült is.

Chan szemszöge

Itt állunk a ház előtt oda megyek majd csengetek. Elég késő van már és a csapat nagy része állva mindgyárt el alszik. Megint csengetek. Ez a vén fasz miért nem képes ki nyitni az ajtót nem igaz hogy már ilyenkor alszik. Kopogok. Még midnig semmi. Kezdek ideges lenni hogy nem nyitja ki ae ajtót mi van ha éppen most akarja meg kínozni Jeongint?! Mostmár szabályosan dörömbölök de még mindig semmi. - Hallod Chan hagyjad majd holnap vissza jövünk ide addig is meg húzzuk magunkat reggelig. - javasolta Felix - Jó - mondtam egy kis szünet után. Így hát el indultunk az egyik bázisra hogy meg húzzuk magunkat.




Vous avez atteint le dernier des chapitres publiés.

⏰ Dernière mise à jour : May 25, 2022 ⏰

Ajoutez cette histoire à votre Bibliothèque pour être informé des nouveaux chapitres !

Az ismeretlen [ Jeongchan Ff.] Où les histoires vivent. Découvrez maintenant