A Maffia Öröksége | Befejezett |

8.Rész

Rosamary Fray szemszöge :

Amikor reggel fel ébredtem nem igazán tudtam mit csináljak.
Ezért elkezdtem bolyongani amíg a konyhába nem értem.
Amikor megláttam a berendezést úgy döntöttem hogy csinálok reggelit.

Nem emlékszem hogy kerültem tegnap az ágyba azt tudom hogy könyvet olvastam.
Vajon Elizabet rakott ágyba?
Á nem hinném biztos valakit meg kért hogy vigyen a "szobámba.,,
Miközben a tojást csinálom meg látok egy régi rádiót, és gondolva egyet be kapcsolom. Ahogy elindul meghallom az egyik kedvenc zeneszámot így el kezdem dudolni, miközben lassan ringatóm a csípőm a zene ritmusára.
A gondolataim minden felé el kalandoznak.
Miért is vonzódom én annyira Elizabethez, hiszen sosem néztem meg egy lányt sem. Lehet hogy hozzájuk vonzódom.

Annyira el merültem a gondolataiban hogy nem hallottam amikor be jött Elizabett.

-Hé kis táncos lány!
Szólal meg Elizabeth hangja mire ilyedten ugrok egyet, és sikkantok egy nagyot.
-Ne ilyezges.
Kapok a szívemhez.
-Bocsi.
Mondja vigyorogva miközben el kezd felém közeledni én pedig a pultnak hátrálók.
Így csapdába esek közte és a konyha pult között.
-Szeretsz táncolni?
Kérdezi miközben a csípőmre fog, nekem pedig el akad a lélegzetem és felgyorsul a szíverésem.
-Mit csinálsz?
Kérdem miközben ő el nyúl mögöttem és hangosabra kapcsolja a rádiót.
-Táncolj velem!
Mondja miközben ki húz a konyhából így a konyha és a nappali között állunk. Meg fordít így háttal állok neki miközben a csípőmre fog és elkezdi ringatni a saját csípőjét.
-Ne...
Dadogom de a szavamba vág a fülemhez hajolva halkan suttog bele.
-Nyugi lazulj el.
Mormogja a fülembe.
És szép lassan én is sohajtva becsukom a szemem és lassan el lazulok jobban neki engedve a súlyomat.
-Látod? Sokkal jobb.
Mormogja rá fujva a nyakamra engem pedig ki rázz a hideg.

Amikor el hallgat a zene és meg szólalt a rádiós hangja még akkor sem enged el de sajnos ki zőkenek a nyugalomból mert Ev megszólal mögöttünk.
-Ó tánc est van. És meg sem hivtatok?
Szórakozott a hangja én pedig össze rezzenek.
-Ev.
Sóhajt ingerülten Elisabeth.
Majd elenged így gyorsan ki szedem a tojást tányérra.
-Igen? Eli ne csináld már.
Nyavajog Ev de Elisabeth csak morog majd kávét töltve magának leül az asztalhoz elém.
Ev nem szólva semmit el megy valahova.

-Na kezdhetjük?
Kérdi Elizabeth én pedig értetlenül nézek rá.
- A kiképzést!?
Sóhajtja és láttom hogy fáradt.
-Ja én sajnálom el felejtettem.
Mondom neki a számat húzva.
-Gyere.
Mondja és a szája sarka felfelé kunkorodik.

Amikor egy hatalmas lő térre vezet el akad a lélegzetem.
-Ez hatalmas .
Mondom neki ő pedig csak bólint.
-Na gyere.
Fel rak a nyakamban egy fül védőt és az érintésétől ki ráz a hideg.
-Ez egy FN Browning M1900 fél automata pisztoly.
Kezdésnek szerintem ez elég is lesz neked.
Mondja és a kezemben adja a fegyvert. Amivel elég hülyén nézhettem ki hiszen majdnem rögtön el is dobtam.

2 óra múlva a kezem már meg fájdult így Eliza azt mondta hogy ennyi elég volt mára. És hogy egy kezdőnek nem volt olyan rossz. Így azt mondta nyugodtan mennyek pihenni.

Pár órával később valaki kopogtat az ajtón.
-Gyere be!
Mondom miközben fel ülök és az ágy támlának támaszkodom.
-Hé Ro. Ugye hívhatlak így?
Jön be vigyorogva Ev.
-Ó persze.
Mondom meglepetten.
-Gondoltam be jövök beszélgetni.
Mondja miközben le ül mellém .
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
Mosolyog rám.
-Hogy kerültél bele ebbe..
Gondolkodók el egy pillanatra.
- ...A világba?
Egészíti ki a mondandómat Ev el komolyodva.
-Igen.
Bólintok lassan.
-Hmm.
Sóhajtva néz rám.
-Gondolom ki találtad hogy aki be került ide annak nem volt könnyű élete?
Kérdezi el gondolkodva.
-Igen.
Bólintok egy pillanatra el gondolkodva.
-Na ja.
Rendesen be sem mutatkoztam.A nevem Evelyn Davis 24 éves vagyok de már egészen csecsemő koromban benne voltam ebbe a világba hisz már anya méhben előre el volt tervezve az életem. Ebbe nekem semmi bele szolásom nem volt.
Az édes apám miután be töltöttem a 4 élet évet úgy döntött hogy egyáltalán nem traumás eset ha vacsora közben fejbe lövi édes anyámat.
Ez után minden csak rossz lett.
Édesapám nem kímélte az életem.
Majdnem meg ölt többször is de közben szüksége volt rám az anyám öröksége miatt.
Mondja szünetet tartva.
-Ez borzalmas.
-Na igen. Édesapám sok tartozást halmozott fel amikor már nem tudta mivel fizetni fel ajánlott engem csak hogy ne öljék meg. El kerültem egy másik maffia csoporthoz szerencsémre. Épp hogy oda kerültem 16 évesen, jött Elizabeth és láthatott bennem valamit hiszen kihozott onnan.
Mondta halványan mosolyogva.
-Én nem tudom mit mondhatnék.
Mondom neki.
-Nem bántad meg soha?
-Mit? Hogy ezt az életet választottam? Nem lehet hogy nem indult jól az életem de itt azt tehetem amit akarók és szeretek így itt jól vagyok.
Mondja halványan rám mosolyogva.

-Nekem hol lesz itt a helyem?
Kérdezem halkan le sütőt szemmel.
-Ne aggódj meg lesz itt a helyed. Az idő majd ki alakítja.
-Valamit titkol előlem igaz?
Kérdezem halkan.
-Igen,..
Sóhajtja a választ.
-De a te érdekedben teszi.
Válaszol nyugodtan.
-Oké.
Mondom neki nyugodtan olyan nagy titok csak nem lehet vagy igen?
A következő pillanatban egy kezet érzek a kezemen amikor rá nézek látom hogy Ev meg szorítja a kezem biztatás képen.
-Ne félj, jó? Nem lesz semmi baj.